Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1794. nap
40.
fejezet (6. rész) – Isten népe megszabadul
Jézus leírhatatlan szeretettel köszönti hűséges gyermekeit
"Uruk örömében". A Megváltó boldog, hogy a dicsőség országában
láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán megmentett lelkeket. Az üdvözültek
osztoznak örömében, amikor a szentek között észreveszik azokat, akik imáik,
fáradozásuk, szeretetük és áldozatuk nyomán tértek Krisztushoz. A fenséges
fehér trón köré gyűlve, kimondhatatlan öröm tölti el szívüket, amikor meglátják
azokat, akiket ők vezettek Krisztushoz. Látják, hogy e hivők is megnyertek
másokat, és az ő gyümölcsük is újakat. Mindnyájan révbe jutottak. Koronájukat
Jézus lábához teszik, és dicsérik Őt a végtelen örökkévalóságon át.
Amikor Jézus Isten városában fogadja a megváltottakat,
elragadtatott ujjongás zeng át a légen. A két Ádám találkozik. Isten Fia kitárt
karral fogadja az emberiség ősét, akit Ő teremtett, aki Alkotója ellen
vétkezett, akinek a bűnéért a Megváltó a keresztre feszítés nyomát a testén
viseli. Amikor Ádám megpillantja a durva szögek helyét, Urának nem a keblére,
hanem alázattal a lábához borul, és így kiált: "Méltó, méltó a megöletett
Bárány!". A Megváltó gyengéden felemeli Ádámot, és tekintetét rég
elvesztett édeni otthonára irányítja.
Ádám élete az Édenből való kiűzetés után tele volt
gyötrelemmel. Minden hervadó levél, minden áldozati állat, a gyönyörű természet
minden betegsége, az ember tisztaságán ejtet szennyfoltok újra meg újra bűnére
emlékeztették. Mérhetetlenül mardosta a bűntudat, amikor látta a sokasodó
gonoszságot, és amikor óvó szavára az volt a szemrehányó válasz, hogy ő okozta
a bűnt. Csaknem ezer éven át viselte türelmes alázattal vétkének büntetését.
Őszintén megbánta bűnét. Bízott a megígért Megváltó érdemeiben, és a feltámadás
reménységével halt meg. Isten Fia jóvá tette az ember kudarcát és bukását.
Jézus engesztelő szolgálata nyomán Ádám visszakapja korábbi birodalmát.
Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor
gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja
a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen
gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg
a helyreállított Éden, amely pompásabb most, mint amikor elvesztette. A
Megváltó az élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből, és Ádámnak
nyújtja. Ádám körülnéz, és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok
tagját. Csillogó koronáját Jézus lábához teszi, és keblére borulva átöleli.
Majd megérinti az aranyhárfát, és győzelmes énekét visszhangozza a mennybolt:
"Méltó, méltó, méltó a Bárány, aki megöletett, és újra él!" Ádám
családja átveszi a hangot. Koronájukat a Megváltó lábához teszik, és térdet
hajtva imádják Őt.
E megbékülésnek tanúi azok az angyalok, akik sírtak Ádám
bukásán, és örültek, amikor a feltámadt Jézus - megnyitva a nevében hivők
sírját - visszatért a mennybe. És most, látva, hogy a megváltás munkája
lezárult, az angyalok is dicsénekbe kezdenek.
A trón a kristálytengerre néz, amely az Istentől rásugárzó
dicsőségben mintha tűzben égő üvegből lenne. A tengeren sorakoznak fel azok,
akik diadalmaskodtak "a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő
nevének számán". A száznegyvennégyezer a Báránnyal a Sion- hegyén áll,
kezükben az "Istennek hárfái", és a "hárfások szava",
"akik az ő hárfájukkal hárfáznak", olyan, mint a sok víz zúgása és
nagy mennydörgés hangja. A trón előtt "új éneket" énekelnek, amelyet
a száznegyvennégyezren kívül senki más nem tanulhat meg. Ez Mózes éneke és a
Bárányé - a szabadulás éneke. Ezt az éneket csak a száznegyvennégyezer tudja
megtanulni, mert ez tapasztalatuk éneke - olyan tapasztalaté, amilyen senki
másnak soha nem volt. "Ezek azok, akik követik a Bárányt valahová megy.
" Krisztus a földről, az élők közül ragadta el őket, és ők "Istennek
és a Báránynak zsengéi" (Jel 15:2-3; 14:1-5). "Ezek azok, akik jöttek
a nagy nyomorúságból. " Olyan nyomorúságot viseltek el, amilyen nem volt,
amióta nép kezdett lenni. Kiállták Jákób éjszakájának gyötrelmeit, és
közbenjáró nélkül álltak meg az utolsó csapások idején. De megszabadultak, mert
"megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány
vérében". "Szájukban nem találtatott álnokság, mert...
feddhetetlenek" Isten előtt. "Ezért vannak az Isten királyi széke
előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában; és aki a királyi
széken ül, kiterjeszti sátorát felettük.
" Az éhség és a ragály a szemük láttára tette a földet
pusztasággá. A nap nagy hőséggel perzselte az embereket. Ők is szenvedtek,
éheztek, szomjaztak. De "nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé,
sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, mert a Bárány, aki a királyi széknek
közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és
eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:14-17).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
131
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Emlékezzünk, még mindig
a „Grádicsok énekeit” avagy a „Zarándokénekeket” olvassuk. (Zsolt 120-134), és
jusson eszünkbe, hogy ezeket a zsoltárokat egy csokorban való éneklésre
szánták. Ezért a 131. zsoltár mélyebb megértéséhez, közvetlenül a 130. zsoltár
után kell elolvasnunk (vagy elénekelnünk!) azt. Emlékszünk a tegnapi zsoltárra?
Beismerjük a bűnünket, majd az Úr szerető és irgalmas megváltásába vetjük
bizalmunkat. Tekintetünket önmagunkról elfordítva, Jézusra emeljük szemeinket.
Gyönyörű a mondanivaló
átívelése a 131. zsoltárba. Különösen egy anyának, mint én, aki a gyermekeiért
él. Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, aki teljesen az Úrban bízik, és nem
a saját képességeiben. Ahogy a kisgyermek, aki szorosan édesanyja közelében
marad, mert teljesen biztos az ő szeretetében, gondoskodásában és oltalmában.
Nem aggodalmaskodik önmaga miatt és feltétel nélkül megbízik édesanyjában.
Ó, Izrael, ó, Isten
népe, ó te, aki ma olvasod ezt a zsoltárt! Mindnyájan bízhatunk az Úrban, ma,
holnap és mindörökké! Az Ő szeretete irántunk sokkal mélyebb, mint azt valaha
is felfoghatnánk.
Cindy Nash
253. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
40. fejezetéhez (június 7-13.).
Az újabb és újabb kihívásokkal való szembenézés
elcsüggesztő lehet. Gyakran láttam pácienseken, amikor első alkalommal
részesülnek érzéstelenítésben, hogy felgyorsult a szívverésük és nyirkos lett a
tenyerük.
Sötét felhők jönnek? Mit érzékelt Illés, amikor
először hallott arról a „kis felhőről?” Az Ember Fiának a jelét látta. Azonnal
utasította Akhábot, hogy készítse el a kocsiját. Mit látnak Isten gyermekei,
amikor a közelgő felhők közé tekintenek? Ne féljünk, mert egy tüzes szekér ránk
is vár.
A gonoszok számára a vastag felhők úgy
látszanak, mint amikor beborítják a földet és egymásba ütköznek. Az igazak azonban
azt látják, hogy a napsugarak áttörnek rajtuk, és az a jelentős csillag
reményről és örömről beszél nekik, és végül a felhők elvonulnak, hogy a
csillagos ég láthatóvá váljon.
Ajánlom számotokra elolvasásra a 86. zsoltárt,
amelyben egy szent arra buzdít másokat, hogy féljék Istent és dicsőítsék szent
nevét. Az ő üzenete az, hogy imádják azt, Aki mindent alkotott. Azonban voltak
ott összegyűlt emberek, akik elhatározták, hogy meg fogják őt ölni. És mit kért
ő Istentől? Azt, hogy adjon jelt az ő javára.
Négyezer év alatt a megváltás jele, a szivárvány
a felhőben, nem változott. Nem tudjuk, hogy a zsoltáros látott-e szivárványt,
de ha mi megtanulunk minden felhőben szivárványt látni, Isten ígéreteit
bizonyossággá tesszük minden próbában, biztosak lehetünk abban, hogy meg fogjuk
látni a jelet azon a nagy napon is. Kipróbáltad ma az Ő Igéjét, hogy kitartásra
és bátorításra találj majd azon a napon?
Joe Kim
Yakima, Washington USA
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés