Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 39. fejezet 1785. nap
39.
(fejezet, 4-ik rész) A nyomorúság ideje
Nemsokára itt van a "nyomorúságos idő..., amilyen nem
volt" még. Mindeddig nélkülözött tapasztalatokra van szükségünk, amelyek
megszerzésére sokan túlságosan lusták. Sokszor a várható bajt nagyobbnak
látjuk, mint amilyen a valóságban. De nem így van ez az előttünk álló
veszéllyel. A legéletszerűbb ábrázolás sem tükrözi vissza, hogy milyen súlyos
lesz a megpróbáltatás. A próbában mindenkinek egyedül kell Isten előtt
megállnia. Ha "Noé, Dániel és Jób" az országban volna, "élek én,
az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők
igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák meg" (Ez 14:20).
Addig kell krisztusi tökéletességre igyekeznünk, amíg nagy
Főpapunk engesztelést végez értünk. Megváltónk még gondolatban sem engedett a
kísértés hatalmának. Sátán az emberi szívben talál olyan sarkot, ahol meg tudja
vetni a lábát - dédelgetett, bűnös vágyat, amellyel kísértéseit érvényre
juttathatja. De Krisztus elmondhatta önmagáról: "Jön a világ fejedelme: és
énbennem nincsen semmije" (Jn 14:30). Sátán nem talált semmi olyat Isten
Fiában, ami által legyőzhette volna. Jézus megtartotta Atyja parancsolatait, és
nem volt benne semmi bűn, amit Sátán ki tudott volna aknázni. Csak ilyen
lelkülettel lehet megállni a nyomorúság idején.
Ebben az életben kell elszakadnunk a bűntől Krisztus
engesztelő vérébe vetett hit által. Drága Megváltónk kér, hogy zárkózzunk fel
mellé, és egyesítsük gyengeségünket az Ő erejével, tudatlanságunkat az Ő
bölcsességével, érdemtelenségünket az Ő érdemeivel. Isten gondviselése az az
iskola, amelyben megtanulhatjuk Jézus szelídségét és alázatosságát. Az Úr nem a
könnyebb és a kellemesebb út felé mutat, amelyet mi választanánk, hanem az élet
igazi célja felé. Rajtunk múlik, hogy együttműködünk-e azokkal az eszközökkel,
amelyekkel isten jellemünket a mennyei mintára akarja alakítani. Ha ezt a
munkát elodázzuk vagy mellőzzük, lelkünk nagy veszélyben forog.
János apostol látomásban egy erőteljes hangot hallott a
mennyből, amely ezt kiáltotta: "Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert
leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy
kevés ideje van" (Jel 12:12). Félelmetesek azok a jelenetek, amelyek a
mennyei hangot erre a kiáltásra kényszerítik. Amint az idő rövidül, Sátán
haragja egyre nő. Csaló és pusztító munkája a nyomorúság idején fog tetőzni.
Nemsokára félelmes természetfölötti jelenségek lesznek az
égen, a csodákat művelő démonok hatalmának jeleként. Az ördögi lelkek bejárják
az egész világot. Elmennek a föld királyaihoz, hogy rávegyék őket a csalásra,
és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny ellen vívott utolsó csatájában.
Közreműködésükkel Sátán uralkodókat és alattvalókat egyaránt elámít. Magukat
Krisztusnak színlelő emberek jelennek meg, és a világ Megváltóját megillető
címre és imádatra tartanak igényt. Csodákat tesznek, gyógyítanak; és azt
állítják, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kaptak a mennyből, amelyek a
Szentírás bizonyságtételének ellentmondanak.
A csalás nagy drámájának tetőfokán Sátán meg fogja
személyesíteni Krisztust. Az egyház régóta hirdeti, hogy reményei a Megváltó
adventjével fognak beteljesülni. A nagy csaló ekkor azt a látszatot fogja
kelteni, hogy Krisztus eljött. Sátán a föld különböző részein káprázatos,
csillogó, fenséges lényként jelenik meg az embereknek. Hasonlítani fog ahhoz a
képhez, amit János a Jelenések könyvében Isten Fiáról festett (Jel 1:13-15).
Emberi szem nem látott nagyobb dicsőséget annál, mint ami őt körülveszi. Ez a
győzelmi kiáltás harsog bele a levegőbe: "Krisztus eljött! Krisztus
eljött!". Az emberek leborulnak előtte, és imádják. Ő pedig felemeli
kezét, és áldást mond reájuk, miként Krisztus áldotta meg tanítványait, amikor
a földön élt. A hamis Krisztus hangja lágy, szelíd, és megnyerő. Nyájas, kedves
hangon elmond néhányat a Megváltó ajkáról elhangzó drága mennyei igazságokból.
Betegeket gyógyít, majd Krisztustól bitorolt szerepében azt állítja, hogy a
szombatot áttette vasárnapra, és megparancsolja mindenkinek, hogy szentelje meg
azt a napot, amelyet ő megáldott. Kijelenti, hogy azok, akik a szombat
szentségét makacsul vallják, az ő nevét káromolják, ha nem hajlandók meghallgatni
angyalait, akik által fényt hint, és igazságot tanít. Ez a súlyos csalás szinte
leleplezhetetlen. Miként a Simon mágus által félrevezetett samaritánusok, a
tömegek is - kisemberek és nagyok - hitelt adnak ezeknek a varázslatoknak, és
ezt mondják: "Ez az Istennek ama nagy ereje!" (Acs 8:10).
Isten népét azonban nem lehet megtéveszteni. E tanítások
ellentmondanak a Szentírásnak. A hamis Krisztus a fenevadra és a fenevad
képének imádóira mond áldást, pontosan azokra, akikre a Biblia tanúsága szerint
Isten ki fogja tölteni elegyítetlen haragját.
Sátán nem hamisíthatja meg Krisztus adventjét. A Megváltó
figyelmeztette népét e csalásra, és világosan megjövendölte, milyen lesz
második eljövetele. "Hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy
jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a
választottakat is... Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne
menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás
napkeletről támad, és ellátszik egészen napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának
eljövetele is" (Mt 24:2427.31; 25:31; Jel 1:7; lThessz 4:16-17). Ezt az
eljövetelt nem lehet utánozni. Erről mindenki tudni fog. Az egész világ látni
fogja.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
122
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mikor utaztál el
utoljára hosszabb időre? Nem olyan útra, ahol ki tudtál kapcsolódni, hanem egy
tényleg hosszú és fárasztó útra. Mit éreztél, amikor végül hazaértél?
Benyitottál a bejárati ajtón, az illatok és a látvány ismerős volt, és a hely
hangulata korábbi emlékeket és érzelmeket ébresztett fel benned.
A 122. zsoltár értelmet
ad a megérkezés pillanatának. Itt vagyok! Szeretek itt lenni! Azt hallottam,
hogyha egyszer ellátogatsz Izraelbe, mindig vissza fog húzni a szíved. És ezt
saját magamon tapasztaltam meg. Miután hazaértem az izraeli utazás után,
olthatatlan és megmagyarázhatatlan honvágyat éreztem az után a föld után. És
miután visszatértem néhány évvel később, volt bennem egy furcsa érzés, hogy én
odatartozom.
Ugyanezt az örömöt
fejezik ki a zarándokok is, amikor végre elérik a céljukat, Jeruzsálem
városának kapuit! Az utazó belép, és fáradt lábaival szilárdan megáll
Jeruzsálem városának földjén. Milyen elégedettség töltheti el! Micsoda öröm! És
a biztonság érzése! Egy olyan ősi város kapuin belül állni, mint Jeruzsálemé,
bizonyára egy meleg öleléssel ér fel.
Csak halovány
elképzelésünk lehet arról mit jelent majd nekünk, zarándokoknak az Újföld,
milyen lesz odaérkezni a mennyei Jeruzsálem kapuihoz, és belépni a szent
városba, melyet Isten készített számunkra.
Dicsőítsük az ő nevét
örökké!
Cindy Nash
252. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
39. fejezetéhez (május 31 – június 6.).
Aggódtál már azon, hogy Krisztus a te nevedhez
ér az ítéletkor, mielőtt megbántad volna minden bűnödet? Sokakat
nyugtalanítanak az ilyen dolgok.
És érezted már azoknak a gúnyolódását, akik
megkérdezik, miért tartott Istennek idáig 176 évig, hogy véghez vigye a
vizsgálati ítéletet?
Mindkét probléma megoldódik a második
bekezdésben. Jézus akkor, és csak akkor zárja le művét, amikor minden ember meghozta
a végső döntését. Arra vár, hogy mi megállapodjunk, nem pedig egy jogi eljárás
befejezésére.
És ez a fejezet sokkal több kérdésre válaszol,
mint amennyit a címből feltételeznél. Több „húsbavágó” kérdés is van benne, még
azoknak is hasznosak, akik növényi étrenden élnek.
Amire jutottam, az az, hogy a természetfeletti
jelenségek egyre szaporodni fognak, és „Jákob háborúsága idejének”
megpróbáltatásai aszerint lesznek jelen életünkben, hogy mennyire gyakoroljuk a
hit szerinti életet most. Több önmegtagadó hit most? Kevesebb szenvedés akkor.
Több kényelem most? Több szenvedés akkor.
És az első oldalon lévő állítás sem kerülte el a
figyelmemet, az, hogy akkorra befejeztük a munkálkodásunkat. Te befejezted már
a tiédet? Gondoltál már a felfedezetlen területekre is? A még el nem ért
emberekre? Eszedbe jutott már, hogy misszionáriusokat támogass, vagy missziós
útra menj Thaiföldre, Laoszba, Mianmarba, Mongóliába, Törökországba, Marokkóba
vagy Butánba?
Nem állíthatom, hogy örömmel nézek elébe a
nyomorúság idejének. Ez végül is rosszabb a valóságban, mint vártuk. Nagyon
várom azonban a megszabadítást, a segítséget és az imákra kapott válaszokat,
amiket azokban a szörnyű időkben tapasztalunk majd.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet
Perak, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés