Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1789. nap
40.
(fejezet, első rész) Isten népe megszabadul
Amikor az emberi törvények védelmét megvonják Isten
törvényének tisztelőitől, számos országban intézkednek elpusztításukról. A
rendeletben kitűzött idő közeledtére az emberek eltervezik a gyűlölt közösség
kiirtását. Elhatározzák, hogy egy éjszakán döntő csapást mérnek rájuk, hogy
végképp elnémítsák az ellenkezés és a dorgálás hangját.
Isten gyermekei - egyesek a börtöncellákban, mások az erdők
és a hegyek eldugott rejtekében - Istenhez könyörögnek védelemért, miközben
mindenféle gonosz angyalok által befolyásolt fegyveresek megölésüket tervezik.
De amikor a válság tetőzik, Izrael Istene közbelép, hogy megszabadítsa
választottait. Az Úr ezt mondja: "És fölzendül éneketek, mint a szent
ünnepek éjszakáján, és örvendez szívetek, amint azé, aki... megy az Úr hegyére,
Izrael kőszálához. És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesújtását
megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással,
zivatarral és jégeső kövével" (Ésa 30:2930).
Amikor a diadalittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg
már-már ráront zsákmányára, az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a
földre. Majd egy szivárvány, amely az Isten trónjáról áradó dicsfényben ragyog,
átíveli az eget, és - úgy tűnik - mintha körülzárna minden imádkozó csoportot.
A dühös sokaság megtorpan. Elhal a gúnyos kiáltás. Elfelejtkeznek gyilkos dühük
célpontjáról. Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére,
és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől.
Isten népe ekkor egy tiszta, csengő hangot hall, amely ezt
mondja: "Nézzetek fel!" És ők az égre emelve szemüket, meglátják az
ígéret szivárványát. Eltűnnek az eget eltakaró haragos, fekete felhők, és Isten
népének tekintete, mint egykor Istváné, a mennyre mered. Megpillantják Isten
dicsőségét és a trónon ülő Emberfiát, akinek mennyei alakján a megalázás jelei
láthatók; ajkáról pedig hallják a kérést, amelyet Atyja és a szent angyalok
előtt mond: "Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is
velem legyenek" (Jn 17:24). Ismét egy zengő, győzelmes hang hallatszik:
"Jönnek! Jönnek a szentek, az ártatlanok és makulátlanok; megtartották az
én béketűrésre intő beszédemet; angyalok közt fognak járni. " És a szilárd
hitűek halvány, remegő ajkáról győzelmes kiáltás hangzik.
Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására.
Feltűnik a nap, és teljes fényben ragyog. Jelek és csodák történnek gyors
egymásutánban. A gonoszok rémülten és csodálkozva nézik e jeleneteket, az
igazak pedig szent örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit. A természetben mintha
minden a visszájára fordulna. A folyók állóvizekké válnak. Sötét, nehéz felhők
jelennek meg, majd egymásra tornyosulnak. A haragos ég közepén egyetlen tiszta
hely van, amely leírhatatlan dicsőségtől tündököl. Onnan hallatszik Isten
hangja, amely olyan, mint a sok víz zúgása. Ezt mondja: "Meglett!"
(Jel 16:17).
Ez a hang megremegteti az eget és a földet. Hatalmas
földrengés támad, olyan, "amilyen nem volt, mióta az emberek a földön
vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy" (Jel 16:18). Úgy tűnik, mintha az
ég megnyílna és bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség sugarakat
lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak
szerteszét. Mennydörgés hallatszik. Vihart jelez. A tenger tombol. Forgószél
süvölt, mintha öldöklő démonok kiáltoznának. Az egész föld megduzzad, mint a
hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna.
Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét,
amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. Isten
megemlékezik a nagy Babilonról, "hogy adjon annak inni az Ő búsult haragja
borának poharából". Hatalmas jégdarabok, "tálentom"-nyi nagyságúak
pusztítanak (Jel 16:19.21). A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri
paloták, amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy a maguk
dicsőségét emeljék, szemük láttára válnak romhalmazzá. A börtönfalak
széthasadnak, és Isten gyermekei, a hitükért raboskodók megszabadulnak.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
126
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miközben a zarándokok
Jeruzsálem felé tartottak, egyik énekük a „megemlékezés dala” volt, ami arról
szólt, miként szabadította meg Isten az Ő népét.
Képzeljük el, micsoda
örömöt és csodálatot éreztek az izraeliták, amikor Círusz kiadta rendeletét,
hogy a zsidó foglyok visszatérhetnek jeruzsálemi otthonukba (lásd Ezsdrás 1.
fejezete). Milyen hálaének volt ajkukon hazafelé menet? Egyet biztosan tudunk:
boldogan dicsőítették Istent!
A 126. zsoltár 2. verse
elmondja nekünk, hogy Isten népének
visszatérése az ígéret földjére (ez már a második szabadulás, ami után
hazatérhettek) olyan esemény volt, amire a szomszédos népek is felfigyeltek, és
még a hitetlenek is elismerően szóltak Istenről, mondván: „Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!”
Én mélységes vigaszt
merítek ebből a szakaszból, különösen életem azon időszakaiban, amikor úgy
tűnik, semminek sincs értelme, mert nem látom az aratását mindannak, amit időm
és erőm odaáldozásával elvetettem. Az ilyen igék segítségével megyek tovább, és
nyerek reménységet. Isten így bátorít engem: „Hálaénekkel ajkadon és áldással
kezedben térsz majd vissza a bőség földjére, és nevemet dicséred örökké!”
Cindy
Nash
253. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
40. fejezetéhez (június 7-13.).
Az újabb és újabb kihívásokkal való szembenézés
elcsüggesztő lehet. Gyakran láttam pácienseken, amikor első alkalommal
részesülnek érzéstelenítésben, hogy felgyorsult a szívverésük és nyirkos lett a
tenyerük.
Sötét felhők jönnek? Mit érzékelt Illés, amikor
először hallott arról a „kis felhőről?” Az Ember Fiának a jelét látta. Azonnal
utasította Akhábot, hogy készítse el a kocsiját. Mit látnak Isten gyermekei,
amikor a közelgő felhők közé tekintenek? Ne féljünk, mert egy tüzes szekér ránk
is vár.
A gonoszok számára a vastag felhők úgy
látszanak, mint amikor beborítják a földet és egymásba ütköznek. Az igazak
azonban azt látják, hogy a napsugarak áttörnek rajtuk, és az a jelentős csillag
reményről és örömről beszél nekik, és végül a felhők elvonulnak, hogy a
csillagos ég láthatóvá váljon.
Ajánlom számotokra elolvasásra a 86. zsoltárt,
amelyben egy szent arra buzdít másokat, hogy féljék Istent és dicsőítsék szent
nevét. Az ő üzenete az, hogy imádják azt, Aki mindent alkotott. Azonban voltak
ott összegyűlt emberek, akik elhatározták, hogy meg fogják őt ölni. És mit kért
ő Istentől? Azt, hogy adjon jelt az ő javára.
Négyezer év alatt a megváltás jele, a szivárvány
a felhőben, nem változott. Nem tudjuk, hogy a zsoltáros látott-e szivárványt,
de ha mi megtanulunk minden felhőben szivárványt látni, Isten ígéreteit
bizonyossággá tesszük minden próbában, biztosak lehetünk abban, hogy meg fogjuk
látni a jelet azon a nagy napon is. Kipróbáltad ma az Ő Igéjét, hogy kitartásra
és bátorításra találj majd azon a napon?
Joe Kim
Yakima, Washington USA
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés