Higgyetek az Ő prófétáinak - június 24 - SZERDA - Zsoltárok 143

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 42. fejezet 1805. nap

42. fejezet (4. rész) – A küzdelem véget ér

Sátán kővé meredve nézi Krisztus dicsőségét és méltóságát. Ő, aki valamikor oltalmazó kérub volt, tudja, honnan esett ki. Hogy megváltozott, milyen mélyre süllyedt a fénylő szeráf, a "hajnal fia"! A tanácsból, amelyben egykor megbecsült helye volt, örökre ki van rekesztve. Látja, hogy az Atya közelében dicsőségét elfedezve áll valaki. Sátán látja, amikor egy hatalmas angyal Krisztus fejére teszi a koronát, és tudja, hogy ő kapta volna ezt a megtisztelő feladatot.

Eszébe jut régi hazája, amelynek ő is ártatlan és feddhetetlen lakója volt; a béke és a boldogság, amelyet ő is élvezett addig, amíg nem kezdett Isten ellen zúgolódni, és Krisztusra irigykedni. Vádaskodott, lázadozott, hazudozott, hogy megnyerje az angyalok rokonszenvét és támogatását. És amikor Isten bocsánatot kínált neki, ő semmit nem tett saját gyógyulása érdekében. Ezek az emlékképek mind felidéződnek benne. Elgondolkozik azon a munkán is, amit az emberek között végzett, és e munka következményein - egymás közti ellenségeskedésükön, a rettenetes mészárlásokon, birodalmak emelkedésén és bukásán, királyságok megdöntésén, a kavargások, harcok és forradalmak hosszú során. Eszébe jut, milyen szívósan támadta Krisztus munkáját, és miként próbálta az embert mindjobban lezülleszteni. Látja, hogy ördögi ármánykodásával nem tudta megrontani azokat, akik Jézusba vetették bizalmukat. Birodalmára, fáradságos munkájának gyümölcsére tekintve csak kudarcot és pusztulást lát. Most elhitette a tömeggel, hogy Isten városa könnyű zsákmány lesz. De ő tudja, hogy ez nem igaz. A nagy küzdelemben újra és újra vereséget szenvedett, és meghódolásra kényszerült. Nagyon jól ismeri az Örökkévaló hatalmát és méltóságát.

A nagy lázadó mindig igazolni akarta magát. Be akarta bizonyítani, hogy a lázadásért Isten kormányzása a felelős. E roppant intelligencia minden képességét erre a célra összpontosította. Megfontoltan, tervszerűen dolgozott, és bámulatos sikerrel fogadtatta el tömegekkel a hosszú küzdelemre adott magyarázatát. Az összeesküvés elindítója évezredeken át igazságként adta elő a hazugságot. De most ütött az óra, amikor a lázadás véglegesen meghiúsul, és Sátán története és jelleme lelepleződik. Krisztus trónfosztására, népének elpusztítására és Isten városának elfoglalására tett utolsó nagy erőfeszítésével az őscsaló egészen lerántja álarcát. A vele szövetkezők észreveszik a vállalkozás teljes kudarcát.

Krisztus követői és a hűséges angyalok szemlélői az Isten kormányzása elleni fondorkodás kiteljesedésének. És mindenki elborzad tőle.

Sátán látja, hogy lázadása, amelyre senki nem kényszerítette, alkalmatlanná tette a mennyei életre. Képességeit az Isten elleni harcban gyakorolta. A menny tisztasága, békéje és harmóniája mérhetetlen gyötrelem lenne számára. Isten irgalma és igazságossága ellen emelt vádjai elnémulnak. A gyalázat, amellyel Jahvét akarta illetni, teljesen visszahull reá. És Sátán most leborul, és beismeri, hogy Isten jogosan ítélte el.

"Ki ne félne Téged, Uram! És ki ne dicsőítené a Te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted; mert a Te ítéleteid nyilvánvalókká lettek" (Jel 15:4). Minden kétely, amely a hosszú küzdelem során az igazság és tévelygés kérdésében felmerült, most tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének gyümölcsei minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalóak lesznek. Az egész világegyetem láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra. "Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid" (Zsolt 145:10). A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodni fog arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan összefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva, az egész világegyetem - hűségesek és lázadók - egyként hirdetik: "Igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!".

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 143

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+143&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+143&version=NT-HU

Ebben az imában a zsoltáros bocsánatért könyörög. Bűnei tudatában jön Istenhez – és annak tudatában, hogy Isten igazsága el tudja ezeket fedezni. Ellen White így írja: „Ha a Hatalmasban bízol, a tapasztalatod nem kölcsönvett, hanem a sajátod” (Lift Him Up, 185. oldal).

Istennek nincsenek unokái, csupán gyermekei. Mindnyájunknak szüksége van a trónhoz közeledés és a bűnbocsánat elfogadásának személyes tapasztalatára. A Mindenhatóval való tapasztalatunk nem lehet másodkézből származó kapcsolat. Az Isten mély, személyes megismerésére való vágyakozás egy belső szomjúságból alakul ki, amelyet csak Isten tud csillapítani. Ez a vágyakozás olyan nagy, hogy a zsoltáros eső után szomjazó száraz földhöz hasonlítja magát. Meglátni, hogy mire képes az eső a száraz és sivár földdel, és hogyan születik új élet a porból, maga a csoda.

Egy csodálatos ígéretünk van Ézsaiás 55:10-11-ben, az, hogy Isten Igéje olyan számunkra, mint az eső a földnek, amely a felfrissülés és új élet idejét hozza el. „Isten szeretné, ha tudomást szereznénk Róla…” (Lift Him Up, 185. oldal). Alig várja, hogy készségesen betölthesse az iránta való vágyakozást a szívünkben. Bárcsak bűnbánó szívvel jönnénk Hozzá, Igéjét olvasva, és hűségét és megbocsátását mély, személyes szinten megtapasztalva!

Thandi Klingbeil

255. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   42. fejezetéhez (június 21-27.).

Először is, Isten tökéletesen csodálatos jó hírnévvel zárja a történetet. Ellenségei és teremtményei egyaránt belátják, hogy Isten igazságos, szerető és következetes a kezdettől a végig. (Valószínűleg hallottál már a három szóról, ami A nagy küzdelem sorozatot elkezdi és lezárja.)

Másodszorra, nagy megbánás és sajnálkozás következik, amely a valaha volt legnagyobb nézőszámú filmet követi nyomon, amelyet 60 milliárdan néznek az első bemutatóján. (Ne kérd kérlek, hogy támasszam alá ezt a feltételezett számot.) És bár valódi bűnöket mutat be majd végig, fikarcnyi színészkedés sincs az egész filmben.

Olyan sok minden van még ebben a fejezetben, amire érdemes időt szánni. Időzzünk el azonban inkább e két gondolaton: a jó hírnéven és a megbánáson.

Istennek jó híre van ma az otthonodban? Vagy Őt hibáztatják a bajokért, betegségekért és nehézségekért? A gyermekek ellen elkövetett bűnökért? Ha valaki haragszik a mennyre, ez a könyv és ez a fejezet egy fennkölt védőbeszéd az ártatlanságunk érdekében. Méltó a figyelmünkre.

Megbántál valamit ma? Én igen. És itt van az idő a megbánásra, a bűnbánatra, a jóvátételre. A nagy fehér királyiszék előtti percekben már késő lesz a bűnbánatra.

Harmadszorra és végül, ha az új földre gondolunk ma, az önsajnálat hajói elsüllyednek. És ahogy alámerülnek, ne aggódj. Az önsajnálat sose tett még töredéknyi jót sem, mint amennyi jót az új földről való gondolkodás.

Olvass tovább. És igen, a könyv rendkívül jól végződik.

Eugene Prewitt, aki egy koronavírus miatt lezárt területről ír, a dél-afrikai Dundeeból. Később vissza fog térni Ázsiába, ahol misszionáriusokat képez.

Fordította Gősi Csaba