2020. június 2., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 2 - KEDD - Zsoltárok 121


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 39. fejezet 1784. nap

39. (fejezet, 3-ik rész) A nyomorúság ideje

Isten népe mindenfelé cselszövésről hall, és lázadást lát. Mélységesen sóvárognak arra, hogy vége szakadjon ennek a nagy hitehagyásnak és a gonoszok gonoszságának. Kérik Istent, hogy állítsa meg a lázadást, de ezt mardosó önváddal teszik, mert kevés volt az erejük a bűn áradatának elutasítására és visszaszorítására. Úgy érzik, hogy ha minden képességüket fejlesztve mindig Krisztus szolgálatában álltak volna, Sátán seregei kevésbé tudtak volna diadalmaskodni rajtuk.

Furdalja őket a lelkiismeret, mégis sok-sok bűnük megbánására és a Megváltó ígéretére hivatkoznak: "Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem! " (Ésa 27:5). Hitüket nem rendíti meg, amiért imájukra késik a válasz. Végtelenül aggódnak, rettegnek és gyötrődnek ugyan, de nem hagyják abba az esedezést. Megragadják Isten erejét, miként Jákób az Angyalt, és ezt mondogatják: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet."

Hogyha Jákób előzőleg nem bánta volna meg a bűnét - azt, hogy csalással szerezte meg az elsőszülöttségi jogot -, az irgalmas Isten nem hallgatta volna meg imáját, és nem őrizte volna meg életét. Ha a nyomorúság idején Isten népének - aggódásuk és gyötrődésük közben - be nem vallott bűnök jutnának eszükbe, összeroskadnának. Kétségbeesésükben elveszítenék hitüket, és nem tudnának bizalommal szabadulásért könyörögni Istenhez. Nagyon is tudatában vannak méltatlanságuknak. Nincsenek elrejtett hibáik. Bűneik előttük mentek az ítéletre. Isten eltörölte e bűnöket, és ők már nem is emlékeznek rájuk.

Sátán sok emberrel el tudja hitetni, hogy Isten elnézi az apró mulasztásokat. De az Úr - ahogy Jákób esetében megmutatta - semmiképpen nem hagyja jóvá és nem tűri el a gonoszt. Sátán le fogja győzni azokat, akik mentegetik és rejtegetik bűneiket, mert azok bevallatlanul és megbocsátatlanul bent maradnak a mennyei könyvekben. Minél hangzatosabb a hitvallásuk, és minél rangosabb a helyük, Isten annál súlyosabbnak ítéli eljárásukat, és annál biztosabb nagy ellenségük diadala. Akik halogatják az ítéletre való felkészülést, azok nem fognak elkészülni sem a nyomorúság idején, sem később. Esetük reménytelen.

Azok az állítólagos keresztények, akik a végső félelmes csatáig nem készültek el, reményt vesztve, mardosó fájdalommal fogják megvallani bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmükön. E bűnvallomás éppolyan, mint Ézsaué és Júdásé. A törvényszegés következményét siratják, nem pedig magát a bűnt. Nem bánták meg és nem utálják igazán a bűnt. Azért ismerik be bűnüket, mert félnek a büntetéstől, de az egykori fáraóhoz hasonlóan a büntetés elmúltával újra dacolnának a mennyel.

Jákób története is bizonyságot tesz arról, hogy Isten nem veti el a Sátán által megkísértett, rászedett, bűnre csábított, de hozzá őszinte bűnbánattal visszatérő embert. Sátán el akarja pusztítani, de Isten elküldi angyalait, hogy a veszély idején vigasztalják és oltalmazzák. Sátán támadása ádáz és elszánt. Csalásai félelmesek. De az Úr szemmel tartja népét, és meghallja kiáltásukat. Szenvedésük mérhetetlen. A kemence lángjaiban már-már elhamvadnak. De az Ötvös kihozza őket onnan, mint tűzben megpróbált aranyat. Isten éppúgy szereti őket a súlyos próba idején, mint amikor a legfényesebben ragyogott felettük a nap. De a tüzes kemence szükségszerű, mert ott válik le róluk a földiesség, és Krisztus képmását csak így tükrözhetik tökéletesen vissza.

A reánk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradtságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad. A kegyelemidő alatt mindenki felkészülhet erre a próbára. Jákób azért győzött, mert állhatatos és céltudatos volt. Győzelme a kitartó ima hatalmát bizonyítja. Akik megragadják Isten ígéreteit, mint Jákób; akik olyan buzgók és állhatatosak, mint amilyen ő volt, azok hozzá hasonlóan győzni fognak. De akik nem hajlandók önmagukat megtagadni, és Istennel küzdeni, akik nem imádkoznak áldásaiért buzgó kitartással, azok nem fognak áldást kapni. Küzdeni Istennel - milyen kevesen tudják, mi is az! Mily kevesen tárták fel egyszer is lelküket hő vággyal Isten előtt annyira, hogy minden idegszáluk megfeszült! Amikor a kétségbeesés hullámai leírhatatlan erővel csapnak át az esdeklő emberen, mily kevesen kapaszkodnak törhetetlen hittel Isten ígéreteibe!

A kishitűeket súlyosan fenyegeti az a veszély, hogy belekerülnek a sátáni csalások és a lelkiismeretet elfojtó rendelet szívóhatásába. És ha ekkor ki is állják a próbát, a nyomorúság idején még jobban elcsüggednek és elkeserednek, mert nem szokták meg azt, hogy Istenben bízzanak. A hit leckéit, amelyeket addig nem tanultak meg, e rettenetes körülmények között lesznek kénytelenek megtanulni.

Most kell igyekeznünk arra, hogy Istent - ígéreteinek igénylésével - megismerjük. Az angyalok minden buzgó és őszinte imát feljegyeznek. Mondjunk le inkább önző kedvteléseinkről, mintsem elhanyagoljuk az Istennel való beszélgetést! A legnagyobb szegénység és a legönmegtagadóbb életkörülmény az Ő jóváhagyásával jobb, mint a gazdagság, méltóság, kényelem és barátság - anélkül. Időt kell szakítanunk az imádkozásra. Ha engedjük, hogy földi érdekek kössék le figyelmünket, az Úr adhat nekünk időt úgy is, hogy elveszi bálványozott aranyunkat, házainkat és termőföldjeinket.

A fiatalok nem esnének bűnbe, ha csak olyan útra lépnének, amelyre kérhetik Isten áldását. Ha a hírnökök, akik az utolsó ünnepélyes intést viszik a világnak, nem hidegen, unottan, közömbösen kérnék Isten áldását, hanem buzgón és hittel, miként Jákób, sok olyan helyet találnának, ahol elmondhatnák: "Láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem" (lMóz 32:30). A menny a győztesek közé sorolná őket, akik diadalmaskodtak Istenen és embereken.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 121

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Képzeld el, hogy Jeruzsálem felé tartasz egy zarándok úton, hogy részt vegyél az ünnep egyik jeles eseményén! Már távolról megpillantod a „szent hegyet”, amelyen a dicsőséges templom áll (tételezzük fel, hogy az adott pillanatban nem Dávid a király). Fáradt utazóként szemeidet a templomra emeled, ami inkább azt jelenteni számodra, hogy Őrá függeszted tekintetedet, Aki felemeli a fejed. Ő az, Aki segít, hogy ne veszítsd szem elől a célt, hogy azon az úton maradj, amelyen járnod kell, és hogy ne add fel akkor sem, ha nehéz az út. 

A bibliai kor utazói számára az út mindig nehéznek ígérkezett. Rögösek, porosak és gyakran veszélyesek is voltak az utak. Szemeiket az Úrra emelni és Benne bízni nem „csupán” javukat szolgálta, hanem egyszerűen elengedhetetlen volt a kor elcsigázott utazói számára. Nem csak a nap heve volt fojtogató, hanem a gyakran rémítő éjszakák is kimerítőek voltak. Az ókori kultúrák szerint a Hold fénye ártalmas volt. Így alakult ki a „holdkóros” kifejezés (több nyelvben konkrétan elmebajost jelent) – arra a személyre vonatkoztatva, aki túlzott mértékben volt a hold sugárzásának kitéve.

Milyen nagy vigaszt jelent ez az ige számunkra, drága zarándoktársaim, miközben átutazóként életünk ösvényét járjuk örök hazánk felé tartva! Az Úr megőrzi „ki- és bemeneteledet", nem csak most, hanem a jövőben is. Ő az, Aki MEGŐRZI az életedet, most és mindörökké. 

Cindy Nash

252. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   39. fejezetéhez (május 31 – június 6.).

Aggódtál már azon, hogy Krisztus a te nevedhez ér az ítéletkor, mielőtt megbántad volna minden bűnödet? Sokakat nyugtalanítanak az ilyen dolgok.

És érezted már azoknak a gúnyolódását, akik megkérdezik, miért tartott Istennek idáig 176 évig, hogy véghez vigye a vizsgálati ítéletet?

Mindkét probléma megoldódik a második bekezdésben. Jézus akkor, és csak akkor zárja le művét, amikor minden ember meghozta a végső döntését. Arra vár, hogy mi megállapodjunk, nem pedig egy jogi eljárás befejezésére.

És ez a fejezet sokkal több kérdésre válaszol, mint amennyit a címből feltételeznél. Több „húsbavágó” kérdés is van benne, még azoknak is hasznosak, akik növényi étrenden élnek.

Amire jutottam, az az, hogy a természetfeletti jelenségek egyre szaporodni fognak, és „Jákob háborúsága idejének” megpróbáltatásai aszerint lesznek jelen életünkben, hogy mennyire gyakoroljuk a hit szerinti életet most. Több önmegtagadó hit most? Kevesebb szenvedés akkor. Több kényelem most? Több szenvedés akkor.

És az első oldalon lévő állítás sem kerülte el a figyelmemet, az, hogy akkorra befejeztük a munkálkodásunkat. Te befejezted már a tiédet? Gondoltál már a felfedezetlen területekre is? A még el nem ért emberekre? Eszedbe jutott már, hogy misszionáriusokat támogass, vagy missziós útra menj Thaiföldre, Laoszba, Mianmarba, Mongóliába, Törökországba, Marokkóba vagy Butánba?

Nem állíthatom, hogy örömmel nézek elébe a nyomorúság idejének. Ez végül is rosszabb a valóságban, mint vártuk. Nagyon várom azonban a megszabadítást, a segítséget és az imákra kapott válaszokat, amiket azokban a szörnyű időkben tapasztalunk majd.

Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet
Perak, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

3 megjegyzés: