Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 41. fejezet 1798. nap
41.
fejezet (3. rész) – A Föld pusztulása
A papság és a nép belátja, hogy nem törekedett az Istennel
való kapcsolatra. Felismerik, hogy lázadtak az igaz és igazságos törvények
szerzője ellen. A mennyei elvek elvetésével a bűn, a viszály, a gyűlölet és a
gonoszság ezer és ezer forrását fakasztották fel, mígnem a föld egy nagy
harcmezővé, erkölcsi fertővé vált. Ez a kép tárul most azok elé, akik
elvetették az igazságot, és melengették a tévelygést. Nyelv nem tudja
kifejezni, mennyire vágynak az engedetlenek és a hitehagyók arra, amit örökre
elvesztettek - az örök életre. Azok, akiket a világ képességükért és
ékesszólásukért bálványozott, most igazi megvilágításban látják ezeket.
Felismerik, mit játszottak el törvényszegésükkel, és azok lábához esnek,
akiknek a kitartását semmibe vették, kigúnyolták, és most beismerik, hogy Isten
őket is szerette.
Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást
vádolják romlásukért, de mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják
a papokat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat
Isten törvényének semmibevevésére biztatták, és arra, hogy üldözzék azokat,
akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók kétségbeesetten beismerik
a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek tombolnak a dühtől.
"Elvesztünk! - kiáltják -, és ti okoztátok pusztulásunkat!" És
rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban
csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor
babérkoszorút helyeztek homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat,
amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják.
Mindenütt folyik a harc, és ömlik a vér.
"Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az
Úrnak a pogányokkal, Ő minden testnek ítélő bírája, a hitetleneket fegyverre
veti" (Jer 25:31). Hatezer évig folyt a nagy küzdelem. Isten Fia és a
menny követei harcoltak a gonoszság hatalma ellen. Inteni, tanítani, menteni
akarták az embereket. Most már mindenki döntött. A gonoszok teljesen Sátán
mellé álltak az Isten elleni harcban.
Ütött az óra, hogy Isten megvédje sárba tiport törvényének
tekintélyét. Ez a küzdelem nemcsak Sátán ellen, hanem az emberek ellen is
folyik. "Pere van az Úrnak a népekkel... a bűnösöket kardélre
hányja!" (Jer 25:31)
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
135
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután Isten lényét és
tetteit dicsőíti, a zsoltáríró arra szán néhány verset, hogy a bálványokat is
bemutassa, mint ellentétes oldalt. A szerző gondolatait a következőképpen
foglalhatjuk össze:
Isten: hatalmas, és minden isten felett áll
Bálványok: ezüstből és aranyból, emberek keze által készültek
Isten: bármit megtehet, amit akar
Bálványok: képtelenek a cselekvésre
Isten: a neve örökkévaló, mint Izraelnek adott örökség
Bálványok: Akik a bálványokat készítik, éppen olyanok, mint kezük
alkotásai (például a szívük kőből van).
Ezeket az éles
ellentéteket látva könnyen megcsóválhatjuk a fejünket és csodálkozhatunk, hogy
az izraeliták hogyan imádhatták ezeket a haszontalan bálványokat ahelyett, hogy
elkötelezték volna magukat az örökkévaló Isten mellett? De mi különbözünk tőlük
egyáltalán? Vagy pedig csak annyi történt, hogy az ezüstből és aranyból készült
bálványokat felváltotta életünkben a papírpénznek nevezett bálvány?
Habár azzal a régi
mondással nőttünk fel: „a pénz nem boldogít,” mégis úgy tűnik, a tetteinkkel
ezt a mondást akarjuk meghazudtolni. Vagyont halmozunk fel, mintha az a
tragédia idején meg tudna védeni, és közben elfelejtjük, hogy a tragédiák
elvehetik és haszontalanná tehetik minden vagyonunkat. Ugyanakkor elfeledkezünk
Isten áldásainak valódi értékéről.
Mint ahogy Izrael népe
is dönthetett annak idején, hogy ezüstjükből és aranyukból bálványt építenek,
vagy templomot; ugyanúgy mi is dönthetünk, mire használjuk fel papírpénzünket.
Istenítjük és felhalmozzuk ezt a kincset, vagy arra használjuk, hogy Isten
egyházát építsük, és segíthessünk a szükségben lévőknek?
Lori Futcher
254. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
41. fejezetéhez (június 14-20.).
Jézus visszatértekor a „széles úton” járók
idejének vége lesz ezen a bolygón. Babilon elesett, és a boros pohár
kitöltetik. Sokan ráeszmélnek, már túl későn, hogy elszalasztották az
örökkévalóságot. Milyen kijózanító a veszteség felismerése: az üresség, szomorúság
és rémület érzése együtt jelenik meg. Ez
a kikényszerített reakció azonban már túl későn jön, hiszen örök sorsunk
addigra már el lesz döntve.
Szomorú módon sokan a lelkészeiknek
tulajdonítják örök kárhozatukat, azoknak, akik nem felrázó igehirdetéseket
tartottak, és kiszolgálták a tömeg igényeit, akik nem „kiáltottak teljes
torokkal, és hirdették népemnek bűneiket” (Ézsaiás 58:1). Milyen erős kép ez,
amit szemlélhetünk, amikor épp azok, akik a legtöbb áldásban és jutalomban
bővelkedtek, most a legkeserűbb kárhoztatásban részesülnek a gyülekezet
tagjaitól.
Kijózanító gondolat, hogy a Szentírás
tanítójaként a szavaim, befolyásom és a cselekedeteim számtalan ember örök
sorsára lehetnek hatással. Ez a fejezet kíméletlen emlékeztető a hamis lelki
vezetők szomorú sorsára, azoknak, akik a befolyásukat és a szószéket arra
használták, hogy felhígítsák az igazságot és embereknek tetsszenek (Gal. 1:10).
Az ellenkezője is igaz, hogy a lelkészeknek és a vezetőknek jelentős pozitív
hatása lehet Isten művében, ha teljesen alárendelik magukat és naponta
megkeresztelkednek a Szent Lélek által. Képzeljük csak el, micsoda öröm lesz az
ilyen szolgák jutalma!
Jó töprengeni. Én is gyakran szoktam. Gondold
át, hogy merre is tart most az életed. Tedd meg a szükséges kiigazításokat,
amíg a kegyelem ajtaja még nyitva áll.
Shandrell Penniken
Személyes Missziószolgálatok Igazgató,
Északi Egyházterület, Dél-Afrika
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés