Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 41. fejezet 1800. nap
41.
fejezet (5. rész) – A Föld pusztulása
Az egész föld olyan, mint egy kietlen pusztaság. A
földrengés által elpusztított városok és falvak romjai, gyökerestől kitépett
fák, a tengerből kivetett és a földből kiszakított töredezett sziklák hevernek
szerte a föld felszínén, és roppant nagy üregek jelzik az alapjukról levált
hegyek helyét.
Ekkor lesz az az esemény, amelyet az engesztelési nap
utolsó ünnepélyes mozzanata szimbolizált. Amikor a szentek szentjében véget ért
a szolgálat, és a bűnért való áldozat vére által a templom megtisztult Izrael
bűneitől, a főpap az élő bűnbakot az Úr elé állította, és a gyülekezet színe
előtt megvallotta felette "Izrael fiainak minden hamisságát és minden
vétkét, mindenféle bűneit: és... azokat a baknak fejére" helyezte (3Móz
16:21). Amikor pedig a mennyei templomban ér véget az engesztelés munkája,
Isten és a mennyei angyalok, valamint a megváltott sereg színe előtt Jézus hasonlóképpen
helyezi Isten népének bűneit Sátánra. Sátánnak minden bűnért, amelyre rávette
az embert, felelnie kell. És miként a bűnbakot a főpap lakatlan vidékre küldte,
Krisztus is száműzi Sátánt a puszta földre, a lakatlan és sivár pusztaságra.
A Jelenések könyvének írója megjövendöli Sátán száműzését,
a föld káosszá és kietlenné válását, és azt, hogy ez az állapot ezer esztendeig
fog tartani. Az Úr második eljövetelének és a gonoszok elpusztulásának
ábrázolása után a próféta így folytatja: "Láték egy angyalt leszállani a
mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. És
megkötözé a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé
azt ezer esztendőre, és veté őt a mélységbe, és bezárá azt, és bepecsételé
őfelette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő;
azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre" (Jel 20:1-3).
Hogy a "mélység" kifejezés a kusza és sötét
földet jelenti, az nyilvánvaló más bibliai igékből. A föld
"kezdetben" való állapotáról a Biblia azt mondja, hogy "kietlen
és puszta ... és Betétség vala a mélység színén" (lMóz 1:2). A próféciából
kitűnik, hogy ilyenné is alakul vissza, legalábbis részben. Jeremiás kijelenti:
"Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen
világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind
ingadoznak! Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind
elmenekültek. Nézek, és ímé a bő termőföld pusztává lőn; és minden városa
összeomlott" (Jer 4:23-26).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
137
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nem ismerem azt az
érzést, hogy milyen lehet fogságban lenni egy idegen földön, de azt tudom, hogy
milyen a honvágy.
Amikor még
diákmisszionáriusként szolgáltam, rengeteg időt eltöltöttünk a legjobb
barátommal azzal, hogy felidézgettük, milyen is az otthonunk, az Egyesült
Államok. Énekeket költöttünk a hazánkról, és néztük a repülőket, ahogy
leszálltak a naplementében, miközben arra gondoltunk hogy egy nap majd mi is
ott ülünk egy ilyen gépen, és hazafelé tartunk. Egyszer, csak hogy biztos
legyek benne, hogy az emlékeim nem szépültek meg a hazámról a honvágyam miatt,
megjegyeztem: „tudod, azért Amerikának is megvannak a maga problémái.” A
barátom helyeslően bólintott, majd válaszolt: „De ahol én élek Amerikában, ott nincsenek.” Semmi kétség, hogy honvágyunk
volt akkoriban, és otthonunkat tökéletesnek láttuk.
Néha hasonló honvágyat
érzek a Menny iránt is. Vágyom, hogy újra találkozhassak az édesanyámmal, aki
majd feltámad a halálból, és megszabadul minden rossztól. Most jut eszembe,
talán mégis tudom, milyen érzés fogolynak lenni idegen földön, mert ez a föld
itt biztosan nem az én otthonom. Néha a vágyam olyan erős egy jobb világ felé,
hogy teljesen elcsüggedek és úgy érzem hogy itt rekedtem a Föld nevű bolygón.
De hasonlóan a zsoltáríróhoz,
aki félelmének ad hangot, hogy esetleg elfejti szülőföldjét, nekem is inkább legyen
honvágyam a menny után, minthogy ideragadjak
ehhez a világhoz. Te nem így gondolod?
Lori Futcher
254. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
41. fejezetéhez (június 14-20.).
Jézus visszatértekor a „széles úton” járók
idejének vége lesz ezen a bolygón. Babilon elesett, és a boros pohár
kitöltetik. Sokan ráeszmélnek, már túl későn, hogy elszalasztották az
örökkévalóságot. Milyen kijózanító a veszteség felismerése: az üresség, szomorúság
és rémület érzése együtt jelenik meg. Ez
a kikényszerített reakció azonban már túl későn jön, hiszen örök sorsunk
addigra már el lesz döntve.
Szomorú módon sokan a lelkészeiknek
tulajdonítják örök kárhozatukat, azoknak, akik nem felrázó igehirdetéseket
tartottak, és kiszolgálták a tömeg igényeit, akik nem „kiáltottak teljes
torokkal, és hirdették népemnek bűneiket” (Ézsaiás 58:1). Milyen erős kép ez,
amit szemlélhetünk, amikor épp azok, akik a legtöbb áldásban és jutalomban
bővelkedtek, most a legkeserűbb kárhoztatásban részesülnek a gyülekezet
tagjaitól.
Kijózanító gondolat, hogy a Szentírás
tanítójaként a szavaim, befolyásom és a cselekedeteim számtalan ember örök
sorsára lehetnek hatással. Ez a fejezet kíméletlen emlékeztető a hamis lelki
vezetők szomorú sorsára, azoknak, akik a befolyásukat és a szószéket arra
használták, hogy felhígítsák az igazságot és embereknek tetsszenek (Gal. 1:10).
Az ellenkezője is igaz, hogy a lelkészeknek és a vezetőknek jelentős pozitív
hatása lehet Isten művében, ha teljesen alárendelik magukat és naponta
megkeresztelkednek a Szent Lélek által. Képzeljük csak el, micsoda öröm lesz az
ilyen szolgák jutalma!
Jó töprengeni. Én is gyakran szoktam. Gondold
át, hogy merre is tart most az életed. Tedd meg a szükséges kiigazításokat,
amíg a kegyelem ajtaja még nyitva áll.
Shandrell Penniken
Személyes Missziószolgálatok Igazgató,
Északi Egyházterület, Dél-Afrika
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés