Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1795. nap
41.
fejezet (1. rész) – A Föld pusztulása
"Az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az
Isten az ő gonoszságairól... Amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit
töltsetek néki. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és
gyásszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint
királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért
egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel
égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. És siratják őt, és
jajgatnak őrajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, ...
mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában
jött el ítéleted" (Jel 18:5-10).
"A föld kalmárai is", akik "az ő
dobzódásának erejéből meggazdagodtak", "távol állanak az ő kínjától
való félelem miatt, sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy
város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skárlátba, és megékesíttetett
arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi
gazdagság!" (Jel 18:11.3.15-17).
Ezek a büntetések sújtják Babilont Isten haragjának napján.
Babilon betöltötte gonoszságának mértékét. Ideje lejárt. Megérett a
pusztulásra.
Amikor Isten véget vet népe fogságának, rettenetes lesz
azok ébredése, akik az élet nagy harcában mindent elvesztettek. A kegyelemidő
alatt Sátán csalásaitól elvakultan megindokolták vétkeiket. A gazdagok
kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten
törvényének áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a
mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét
keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni. De most elvesztik
mindazt, ami által naggyá lettek; kifosztottak és védtelenek lesznek. Rémülten
nézik bálványaik pusztulását, amelyek drágábbak voltak nekik, mint Alkotójuk.
Földi gazdagságért és örömökért eladták lelküket, és nem az Isten mércéje
szerinti gazdagságra törekedtek. Ezért fulladt kudarcba az életük. Örömeik
keserűségre változnak, kincseik elértéktelenedtek. Egy élet szerzeményei egy
pillanat alatt válnak semmivé. A gazdagok siratják palotáik pusztulását,
aranyuk és ezüstjük elvesztését. De panaszszavuk elhal, mert félnek, hogy
bálványaikkal együtt ők is elpusztulnak.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
133
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez egy rövid zsoltár,
de hatalmas az üzenete: egység és közösség - és az az áldás, amit ezek
eredményeznek. Az egység és a közösség olyan fontos, hogy maga Jézus imádkozott
ezért (Jn 17:11; 20-23) és később Pál prédikált róla (Fil 2:2-8; Kol 3.14-15).
Ebben a zsoltárban két
kép festi meg az egységet és a közösséget. Az első képen olaj folyik alá Áron
fején és szakállán, ruhája gallérjára. Palesztina forró és száraz éghajlatán az
olaj a kiszáradt és repedezett bőr számára enyhítő orvosság. A felkenetés,
különösen Áron főpapé egy különleges esemény volt - Isten áldásának a
szimbóluma. A felkenetésre használt olajnak különleges illata volt, egy olyan
recept szerint készült, amit nem lehetett utánozni (2 Móz 30:22-30). Amikor
Mária megkente Jézust a "ház pedig
megtelt a kenet illatával" (Jn 12:1-3). Isten áldása át fogja járni
életünket és otthonunkat, mint a finom illat és megnyugtat bennünket, amikor
egységben élünk egymással.
A második kép a Hermón-hegy
aláhulló harmatát mutatja be. Ismét ugyanaz a kép: a száraz Palesztina földjén
harmat esik éjjel a magas hegyeken, ez hoz felfrissülést a növényeknek, az
állatoknak és az embereknek. A Hermón közel háromezer méter tengerszint feletti
magasságán buja, zöld növényzet található még a nyári hónapokban is. Összehasonlítva
Jeruzsálemmel (Sion-hegy), ott gyakorlatilag nincs eső az év hat hónapjában.
Isten áldása, amely ránk árad, amint egységben és közösségben élünk a
családunkkal, felfrissít és megtart bennünket, még ha „száraz” időket élünk is.
Ráadásul Isten áldása örökké tartó élete biztosít nekünk. Ezt a gazdag életet
Jézus hozta el számunkra (János 10:10). Az Istennel és az Ő népével való
egységben és közösségben bővelkedő, beteljesedett és értelmes életet élhetünk.
Hogyan írhatnánk le
azokat az áldásokat, amelyeket a családunkkal és a gyülekezeti családdal megélt
egység és közösség eredményeként kaptunk?
Ellen White egy sajátos képet használt az egység
kifejezésére: "Képzeljünk el egy
nagy kört, amelynek szélétől minden a központ felé halad. Minél jobban
közelednek a vonalak a központhoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Így van
ez a keresztény életben is. Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb
leszünk egymáshoz is. Isten dicsőül meg, amikor népe egységes tevékenységben
egyesül" (Boldog otthon 152. o.).
Ezt is írja: "A családban és a gyülekezetben való igaz
egység titka nem a tapintatos bánásmódban, nem a vezetésben, nem is a
nehézségek legyőzésére irányuló emberfeletti erőfeszítésekben - habár ezektől
is sok függ -, hanem a Krisztussal való egységben rejlik" (Boldog
otthon 152. o.).
Keressünk mindnyájan
szorosabb kapcsolatot a mi Teremtő Istenünkkel, és ennek eredményeképpen éljünk
egységben és összhangban felebarátainkkal. Ámen
Thandi Klingbeil
254. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
41. fejezetéhez (június 14-20.).
Jézus visszatértekor a „széles úton” járók
idejének vége lesz ezen a bolygón. Babilon elesett, és a boros pohár
kitöltetik. Sokan ráeszmélnek, már túl későn, hogy elszalasztották az
örökkévalóságot. Milyen kijózanító a veszteség felismerése: az üresség,
szomorúság és rémület érzése együtt jelenik meg. Ez a kikényszerített reakció azonban már túl későn jön, hiszen örök
sorsunk addigra már el lesz döntve.
Szomorú módon sokan a lelkészeiknek
tulajdonítják örök kárhozatukat, azoknak, akik nem felrázó igehirdetéseket
tartottak, és kiszolgálták a tömeg igényeit, akik nem „kiáltottak teljes
torokkal, és hirdették népemnek bűneiket” (Ézsaiás 58:1). Milyen erős kép ez,
amit szemlélhetünk, amikor épp azok, akik a legtöbb áldásban és jutalomban
bővelkedtek, most a legkeserűbb kárhoztatásban részesülnek a gyülekezet tagjaitól.
Kijózanító gondolat, hogy a Szentírás
tanítójaként a szavaim, befolyásom és a cselekedeteim számtalan ember örök
sorsára lehetnek hatással. Ez a fejezet kíméletlen emlékeztető a hamis lelki
vezetők szomorú sorsára, azoknak, akik a befolyásukat és a szószéket arra
használták, hogy felhígítsák az igazságot és embereknek tetsszenek (Gal. 1:10).
Az ellenkezője is igaz, hogy a lelkészeknek és a vezetőknek jelentős pozitív
hatása lehet Isten művében, ha teljesen alárendelik magukat és naponta megkeresztelkednek
a Szent Lélek által. Képzeljük csak el, micsoda öröm lesz az ilyen szolgák
jutalma!
Jó töprengeni. Én is gyakran szoktam. Gondold
át, hogy merre is tart most az életed. Tedd meg a szükséges kiigazításokat,
amíg a kegyelem ajtaja még nyitva áll.
Shandrell Penniken
Személyes Missziószolgálatok Igazgató,
Északi Egyházterület, Dél-Afrika
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés