2020. június 14., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 14 - VASÁRNAP - Zsoltárok 133


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 40. fejezet 1795. nap

41. fejezet (1. rész) – A Föld pusztulása

"Az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól... Amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. És siratják őt, és jajgatnak őrajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, ... mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted" (Jel 18:5-10).

"A föld kalmárai is", akik "az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak", "távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skárlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!" (Jel 18:11.3.15-17).

Ezek a büntetések sújtják Babilont Isten haragjának napján. Babilon betöltötte gonoszságának mértékét. Ideje lejárt. Megérett a pusztulásra.
Amikor Isten véget vet népe fogságának, rettenetes lesz azok ébredése, akik az élet nagy harcában mindent elvesztettek. A kegyelemidő alatt Sátán csalásaitól elvakultan megindokolták vétkeiket. A gazdagok kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten törvényének áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni. De most elvesztik mindazt, ami által naggyá lettek; kifosztottak és védtelenek lesznek. Rémülten nézik bálványaik pusztulását, amelyek drágábbak voltak nekik, mint Alkotójuk. Földi gazdagságért és örömökért eladták lelküket, és nem az Isten mércéje szerinti gazdagságra törekedtek. Ezért fulladt kudarcba az életük. Örömeik keserűségre változnak, kincseik elértéktelenedtek. Egy élet szerzeményei egy pillanat alatt válnak semmivé. A gazdagok siratják palotáik pusztulását, aranyuk és ezüstjük elvesztését. De panaszszavuk elhal, mert félnek, hogy bálványaikkal együtt ők is elpusztulnak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 133

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez egy rövid zsoltár, de hatalmas az üzenete: egység és közösség - és az az áldás, amit ezek eredményeznek. Az egység és a közösség olyan fontos, hogy maga Jézus imádkozott ezért (Jn 17:11; 20-23) és később Pál prédikált róla (Fil 2:2-8; Kol 3.14-15).

Ebben a zsoltárban két kép festi meg az egységet és a közösséget. Az első képen olaj folyik alá Áron fején és szakállán, ruhája gallérjára. Palesztina forró és száraz éghajlatán az olaj a kiszáradt és repedezett bőr számára enyhítő orvosság. A felkenetés, különösen Áron főpapé egy különleges esemény volt - Isten áldásának a szimbóluma. A felkenetésre használt olajnak különleges illata volt, egy olyan recept szerint készült, amit nem lehetett utánozni (2 Móz 30:22-30). Amikor Mária megkente Jézust a "ház pedig megtelt a kenet illatával" (Jn 12:1-3). Isten áldása át fogja járni életünket és otthonunkat, mint a finom illat és megnyugtat bennünket, amikor egységben élünk egymással.  

A második kép a Hermón-hegy aláhulló harmatát mutatja be. Ismét ugyanaz a kép: a száraz Palesztina földjén harmat esik éjjel a magas hegyeken, ez hoz felfrissülést a növényeknek, az állatoknak és az embereknek. A Hermón közel háromezer méter tengerszint feletti magasságán buja, zöld növényzet található még a nyári hónapokban is. Összehasonlítva Jeruzsálemmel (Sion-hegy), ott gyakorlatilag nincs eső az év hat hónapjában. Isten áldása, amely ránk árad, amint egységben és közösségben élünk a családunkkal, felfrissít és megtart bennünket, még ha „száraz” időket élünk is. Ráadásul Isten áldása örökké tartó élete biztosít nekünk. Ezt a gazdag életet Jézus hozta el számunkra (János 10:10). Az Istennel és az Ő népével való egységben és közösségben bővelkedő, beteljesedett és értelmes életet élhetünk.

Hogyan írhatnánk le azokat az áldásokat, amelyeket a családunkkal és a gyülekezeti családdal megélt egység és közösség eredményeként kaptunk?

Ellen  White egy sajátos képet használt az egység kifejezésére: "Képzeljünk el egy nagy kört, amelynek szélétől minden a központ felé halad. Minél jobban közelednek a vonalak a központhoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Így van ez a keresztény életben is. Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb leszünk egymáshoz is. Isten dicsőül meg, amikor népe egységes tevékenységben egyesül" (Boldog otthon 152. o.).

Ezt is írja: "A családban és a gyülekezetben való igaz egység titka nem a tapintatos bánásmódban, nem a vezetésben, nem is a nehézségek legyőzésére irányuló emberfeletti erőfeszítésekben - habár ezektől is sok függ -, hanem a Krisztussal való egységben rejlik" (Boldog otthon 152. o.).

Keressünk mindnyájan szorosabb kapcsolatot a mi Teremtő Istenünkkel, és ennek eredményeképpen éljünk egységben és összhangban felebarátainkkal. Ámen

Thandi Klingbeil

254. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   41. fejezetéhez (június 14-20.).

Jézus visszatértekor a „széles úton” járók idejének vége lesz ezen a bolygón. Babilon elesett, és a boros pohár kitöltetik. Sokan ráeszmélnek, már túl későn, hogy elszalasztották az örökkévalóságot. Milyen kijózanító a veszteség felismerése: az üresség, szomorúság és rémület érzése együtt jelenik meg. Ez a kikényszerített reakció azonban már túl későn jön, hiszen örök sorsunk addigra már el lesz döntve.

Szomorú módon sokan a lelkészeiknek tulajdonítják örök kárhozatukat, azoknak, akik nem felrázó igehirdetéseket tartottak, és kiszolgálták a tömeg igényeit, akik nem „kiáltottak teljes torokkal, és hirdették népemnek bűneiket” (Ézsaiás 58:1). Milyen erős kép ez, amit szemlélhetünk, amikor épp azok, akik a legtöbb áldásban és jutalomban bővelkedtek, most a legkeserűbb kárhoztatásban részesülnek a gyülekezet tagjaitól.

Kijózanító gondolat, hogy a Szentírás tanítójaként a szavaim, befolyásom és a cselekedeteim számtalan ember örök sorsára lehetnek hatással. Ez a fejezet kíméletlen emlékeztető a hamis lelki vezetők szomorú sorsára, azoknak, akik a befolyásukat és a szószéket arra használták, hogy felhígítsák az igazságot és embereknek tetsszenek (Gal. 1:10). Az ellenkezője is igaz, hogy a lelkészeknek és a vezetőknek jelentős pozitív hatása lehet Isten művében, ha teljesen alárendelik magukat és naponta megkeresztelkednek a Szent Lélek által. Képzeljük csak el, micsoda öröm lesz az ilyen szolgák jutalma!

Jó töprengeni. Én is gyakran szoktam. Gondold át, hogy merre is tart most az életed. Tedd meg a szükséges kiigazításokat, amíg a kegyelem ajtaja még nyitva áll.

Shandrell Penniken
Személyes Missziószolgálatok Igazgató,
Északi Egyházterület, Dél-Afrika
Fordította Gősi Csaba



2 megjegyzés: