Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 42. fejezet 1809. nap
42.
fejezet (7. rész) – A küzdelem véget ér
Az Új Jeruzsálem, a megdicsőült új föld fővárosa "ékes
korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén". "Benne
volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a
kristályfényű jáspishoz. " "A népek az ő világosságában fognak járni
és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. " Ezt mondja az Úr: "
Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé
sírás és jajgatás hangja. " "Íme, az Isten sátora az emberekkel van,
és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük"
(Ésa 62:3; Jel 21:11.24; Ésa 65:9; Jel 21:3).
"Éjszaka nem lesz" Isten városában. Nem lesz
szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába
és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek
soha nem lesz vége. "És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert
az Úr Isten világosítja meg őket" (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé
teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül
túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége
el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli
világosságában fognak járni.
"Templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható
Isten annak temploma, és a Bárány" (Jel 21:22). Isten népének abban a
kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval.
"Most tükör által homályosan látunk" (lKor 13:12). Most Istenről csak
annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai
visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk
fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét.
A megváltottak kölcsönösen ismerni fogják egymást. A
szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és a
legigazabb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a
harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden korszak hűségeseivel - akik
megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében -, a szent kötelék,
amely összekapcsol "minden nemzetség"-et "mennyen és
földön" (Ef 3:15) - mind hozzájárul a megváltottak boldogságához.
Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a
teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz
Isten elfelejtésére kísértő kegyetlen, ámító ellenség. Ott minden tehetség
fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja elménket fárasztani,
és erőnket kimeríteni. Ott a legnagyobb vállalkozások is véghezvihetők, a
legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is
elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új
igazságokat érthetünk meg, és új dolgok serkentgetik a lélek és a test
képességeit.
A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten
megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember
fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi
szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének
hírére is. E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott
lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket
a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek.
Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét - napokat, csillagokat és
naprendszereket -, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül.
Mindenre - a legparányibbtól a legnagyobbig - a Teremtő neve van írva. Minden Isten
végtelen hatalmát hirdeti.
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még
káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról.
Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél
többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a
megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit,
a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel
pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze
a dicsőítés hatalmas kórusában.
"Minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld
alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken
ülőé, és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom
örökkön-örökké (Jel 5:13).
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek
bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget
tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az
élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a
legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és
felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
146
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Özvegy édesanyám 74 éves. Még csak öt éves
voltam, amikor édesapám veserákban meghalt. Anyukám nem ment férjhez újra. Nem
könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő szülő élete három kiskorú gyermekkel, de
anya mindig azt mondta, hogy Isten különös gonddal és szeretettel hordoz bennünket
a szívében.
Az olyan igék, mint a 9. vers: „Megoltalmazza
az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”,
megadták neki azt az erőt, amire szüksége volt ahhoz, hogy felneveljen három
gyermeket az Úr iránti igaz tiszteletben és engedelmességben. Emlékszem, hogy
olykor nem voltam hálás a körülményeinkért, de minden helyzetet átvészeltünk, áldásainkat
számlálva. Az 5. vers is arról biztosít, hogyha Istenben bízol és remélsz,
áldott vagy.
Ellen White arra bátorít, hogy az áldásokat számoljuk,
és kiáltsunk gyakran „Halleluját”. Azt írja, hogy „Reménységünk, bátorságunk és
hitünk egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent.” (Próféták és
Királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 127. oldal). Igen, mindannyiunknak
több reménységre, bátorságra és hitre van szüksége ezekben az utolsó napokban.
Magasztaljuk Isten többet, és adjunk Neki dicsőséget, mert méltó rá! Ámen.
Thandi Klingbeil
255. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
42. fejezetéhez (június 21-27.).
Először is, Isten tökéletesen csodálatos jó
hírnévvel zárja a történetet. Ellenségei és teremtményei egyaránt belátják,
hogy Isten igazságos, szerető és következetes a kezdettől a végig.
(Valószínűleg hallottál már a három szóról, ami A nagy küzdelem sorozatot
elkezdi és lezárja.)
Másodszorra, nagy megbánás és sajnálkozás
következik, amely a valaha volt legnagyobb nézőszámú filmet követi nyomon,
amelyet 60 milliárdan néznek az első bemutatóján. (Ne kérd kérlek, hogy
támasszam alá ezt a feltételezett számot.) És bár valódi bűnöket mutat be majd
végig, fikarcnyi színészkedés sincs az egész filmben.
Olyan sok minden van még ebben a fejezetben,
amire érdemes időt szánni. Időzzünk el azonban inkább e két gondolaton: a jó
hírnéven és a megbánáson.
Istennek jó híre van ma az otthonodban? Vagy Őt
hibáztatják a bajokért, betegségekért és nehézségekért? A gyermekek ellen
elkövetett bűnökért? Ha valaki haragszik a mennyre, ez a könyv és ez a fejezet
egy fennkölt védőbeszéd az ártatlanságunk érdekében. Méltó a figyelmünkre.
Megbántál valamit ma? Én igen. És itt van az idő
a megbánásra, a bűnbánatra, a jóvátételre. A nagy fehér királyiszék előtti
percekben már késő lesz a bűnbánatra.
Harmadszorra és végül, ha az új földre gondolunk
ma, az önsajnálat hajói elsüllyednek. És ahogy alámerülnek, ne aggódj. Az
önsajnálat sose tett még töredéknyi jót sem, mint amennyi jót az új földről
való gondolkodás.
Olvass tovább. És igen, a könyv rendkívül jól
végződik.
Eugene Prewitt, aki egy koronavírus miatt lezárt
területről ír, a dél-afrikai Dundeeból. Később vissza fog térni Ázsiába, ahol
misszionáriusokat képez.
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés