Higgyetek az Ő prófétáinak - július 10 - PÉNTEK - Példabeszédek 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1822. nap

2. fejezet (6. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert Ők az Istent meglátják” (Mt 5:8)

Izrael népe annyira igyekezett ceremoniálisan tisztának maradni, hogy végül elhordozhatatlan teherré vált számukra a vallás. Életük tele volt szabályokkal, korlátozásokkal és a külső tisztátalanságoktól való félelemmel. Nem törődtek azonban azokkal a foltokkal, amelyeket a szennyes gondolatok, a haszonlesés és a gyűlölködés hagyott lelkükön.

Jézus egyáltalán nem említi a ceremoniális tisztaságot mint feltételt a mennyekbe való bejutáshoz; csakis a szív tisztaságát hangoztatta. „A felülről jövő bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3:17). Isten városába nem juthat be semmi tisztátalan. Minden lakójának már itt tiszta szívűnek kell lennie. Aki Krisztustól tanul, az mindinkább megveti a hanyag magaviseletet, az ízléstelen kifejezéseket és goromba gondolatokat. Akinek szívében Krisztus él, annak gondolkozásában és erkölcsiségében tisztaság és nemesedés fog megnyilatkozni.

Azonban Krisztus szavainak — „Boldogok, akiknek szívük tiszta...” — sokkal mélyebb a jelentése, mint annak, amit világi értelemben „tisztának” neveznek. E tisztaság alatt értjük az „érzékiségtől, az élvhajhászástól, a tisztességtelen szándékoktól, a büszkeségtől és önzéstől való mentességet. Legyünk alázatosak, önzetlenek és tiszták, akár a gyermekek!”

Csak hasonló értékeli a hasonlót. Hacsak el nem fogadjuk az önfeláldozó szeretet alapelvét az életünkben, amely Isten jellemének alapvonása, nem ismerhetjük meg Őt. Istent a Sátán által megtévesztett szív zsarnoknak, irgalmatlannak látja; olyannyira, hogy a saját, sőt még Sátán haszonleső jellemét is a szeretetteljes Alkotóra vonatkoztatja. „Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?” (Zsolt 50:21). Rendelkezéseit úgy tüntetik fel, mintha bosszúálló kényúrtól származnának. Hasonlóan cselekszenek a Bibliával, Isten kegyelmi javainak kincstárával is. Fenséges igazságait, amelyek magasabbak az egeknél és túlszárnyalják az örökkévalóságot, nem veszik figyelembe. Az emberek nagy többsége úgy látja Krisztust, mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! (Ésa 53:2). Amikor Jézus, a testben megjelent Isten az emberek között járt, az írástudók és farizeusok így szóltak róla: „Samaritánus vagy, és ördög van benned” (Jn 8:48). Még tanítványait is olyannyira elvakította önző szívük, hogy képtelenek voltak megérteni Őt, aki azért jött, hogy az Atya szeretetét bemutassa. Ezért járt Jézus magányosan az emberek között. Csak a mennyben értették meg teljesen.

Amikor Krisztus dicsőségben megjelenik, az istentelenek nem állhatnak meg tekintete előtt. Jelenlétének fénye szeretteinek életet jelent, a gonoszoknak pedig halált. Eljövetelének várása számukra „az ítéletnek és a tűz lángjának rettenetes várása” (Zsid 10:27). Mikor megjelenik, menekülnek, hogy elrejtőzzenek annak tekintete elől, aki azért halt meg, hogy őket megváltsa.

A szív, amelyet a benne lakozó Szentlélek megtisztított, átalakul, megismeri Istent. Mózesnek akkor nyilatkozott meg az Úr dicsősége, amikor a szikla barlangjában elrejtőzött. Nekünk is akkor fog megnyilatkozni Isten fensége és szeretete, ha Krisztusban rejtőzünk el.

Hit által látjuk meg Őt; mindennapi tapasztalatainkban pedig felismerhetjük gondviselését, jóságát és részvétét. Felismerhetjük Őt Fiának jellemében is. Isten Lelke feltárja az Atyára és Fiára vonatkozó igazságokat értelmi és érzelmi világunk előtt. A tiszta szívűek meglátják és felismerik Istenben Üdvözítőjüket, s miközben jellemének szépségét és tisztaságát szemlélik, arra törekszenek, hogy képmását visszatükrözzék. Felismerik benne Atyjukat, akinek legforróbb vágya, hogy megtérő fiát átölelje. Kimondhatatlan öröm és gyönyör tölti be szívüket.

A tiszta szívűek felismerik Istent hatalmas kezének művei által, a természet szépségeiben, amelyek a világegyetemet betöltik. Még világosabban olvashatják azonban irgalmasságának, jóságának és kegyelmének kinyilatkoztatásait írott Szavában. Isten gyermekei előtt feltárulnak azok az igazságok, amelyek a bölcsek és okosok előtt rejtve maradnak. Az igazság szépsége és nemessége — amelyet e világ bölcsei fel nem ismernek — mindjobban kibontakozik azok előtt, akikben gyermeki vágy él Isten akaratának ismeretére és teljesítésére. Akkor ismerjük fel az igazságot, amikor magunk is részeseivé válunk az isteni természetnek.

A tiszta szívűek már ebben az életben is Isten jelenlétének tudatában élnek, az eljövendő örökkévalóságban pedig Istent szemtől szemben látják majd, miként Ádám együtt járt és beszélt az Úrral Éden kertjében. „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” (1Kor 13:12)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+9&version=NT-HU

Egy szombatiskolai órán, amit Moszkvában tartottam, az alkalom elején körbedobáltunk egy puha focilabdát, és aki elkapta, annak meg kellett osztania valamit, amit az elmúlt héten tanult.

Bőven volt nevetés és kuncogás. Az öt kontinensről érkezett tanulók, diplomaták, irodai dolgozók csoportja küzdött, hogy találjon valami említésre méltót. Egy orvostanhallgató Afrikából elmesélte, hogy megtanult egy bonyolult kémiai képletet a héten. De többen csatlakoztak a Fülöp-szigeteki gondnokhoz, aki beismerte, hogy nem jut eszébe semmi.

Komolyan kétlem, hogy bárki úgy tudna befejezni egy hetet, hogy nem tanult semmi újat, legyen szó kézzelfogható, vagy ami még fontosabb lelki értelemben vett tudásról és éleslátásról. A probléma az, hogy nem mindig teszünk erőfeszítést annak érdekében, hogy tényleg tanuljunk, és ez nagy hiba.

Néhány év óta az a célom, hogy minden nap megtanuljak legalább egy új dolgot. Az ihletet egy 41 éves amerikai vezérigazgató adta, aki egy Moszkva-központú vállalatot irányít 3000 dolgozóval és kiemelkedő éves bevételekkel. Amikor sikerének titkáról kérdeztem ezt mondta: „Mindig emelned kell a lécet, nemcsak a beosztottaid számára, hanem saját magadnak is. Azt hiszem ez hihetetlenül fontos – megtanulni dolgokat, és kitolni a határaidat. Mindig tanulnod kell. Ha nem tanulsz, akkor akár fel is adhatod.”

Akár tudatosan, akár önkéntelenül, a vezérigazgató maga is Salamon útját követte, aki ezt mondta: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.”

Andrew McChesney

257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/1. fejezetéhez (július 5-11.).

Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az 1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.

Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra dobják, ahol nincsenek vásárlók.

Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes imaoltárok helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.

Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem, hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha lehetséges, és ültessenek zöldségeket.

Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem fogja megállítani a missziót.

Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik, hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.

Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.

És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak, szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.

Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?

Boldogok a lelki szegények. Mert ők megelégíttetnek.

Eugene Prewitt

Malajzia

Fordította Gősi Csaba