Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1826. nap
2.
fejezet (10. rész) – Kik a boldogok?
Isten követőinek történetében hányszor igazolódott ez a
tapasztalat! Amikor az ékesen szóló és nemes Istvánt a Nagytanács
beleegyezésével megkövezték, az evangélium ügyének semmit sem ártott. A mennyei
fény, amely arcát beragyogta, s részvéte, amely halálakor mondott imáját
áthatotta, olyan éles nyílvesszők voltak, amelyek meggyőzték a Tanács
álszenteskedő szolgáit, és meghódították Sault, az üldöző farizeust, aki Isten
kiválasztott eszköze lett, hogy Jézus Krisztus nevét a pogányokhoz és Izrael
gyermekeihez vigye. Később az idős Pál római fogságából a következőket írta:
„Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust... azt hívén, hogy fogságom
nyomorúságát így megnövelik. Csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből,
a Krisztus prédikáltatik...” (Fil 1:16, 18). Pál elfogatása által annyira
elterjedt az evangélium, hogy még a császár palotájából is számos lelket nyert meg
Krisztusnak. Sátán fáradozásai ellenére is „a romolhatatlan mag”, Isten szava,
„amely él és megmarad örökké” (1Pét 1:23), magvetésként hull az emberi
szívekbe. Isten gyermekeinek üldöztetése és meggyalázása által Jézus neve
megdicsőül, s lelkek menekülnek meg.
Nagy jutalom vár a mennyben azokra, akik az üldöztetés és
kínzatás ellenére is bizonyságot tettek Krisztusról. Míg világi emberek földi
javak után törtetnek, addig Jézus a mennyei kincsekre mutat. És a jutalmat nem
kizárólag a jövőre ígéri; kiosztását már itt is megkezdi. Hajdan megjelent az
Úr Ábrahámnak, és így szólt hozzá: „Én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad
felette igen bőséges” (1Móz 15:1). Ez a jutalma mindazoknak, akik Krisztust
hűségesen követik. Megismerik, részévé válnak Jézusnak, Immánuelnek, „Akiben
van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”, s akiben „lakozik az
istenségnek egész teljessége testileg” (Kol 2:3, 9). Amilyen mértékben tárul
fel előtte szívünk, olyan mértékben válunk hasonlóvá hozzá. Tapasztalhattuk
szeretetét és mindenhatóságát, birtokolhatjuk, felfoghatjuk Krisztus
kikutathatatlan gazdagságát, hogy „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és
magassága az Isten jóvoltának”. És megismerjük „a Krisztusnak minden ismeretet
felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész
teljességéig” (Ef 3:18—19), „...ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk,
mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa 54:17).
Ez az öröm töltötte be Pálnak és Silásnak a szívét, amikor
a filippibeli börtönben éjfélkor imádkoztak és Istent énekekkel magasztalták.
Krisztus velük volt, és jelenlétének fénye mennyei dicsőséggel töltötte be a
börtön sötétjét. Pál apostol római fogságából — bilincsei ellenére is, látva az
evangélium terjedését — a következőket írta: „És én ennek örülök, sőt örülni is
fogok” (Fil 1:18). Krisztusnak a hegyen elhangzott szavai visszhangra találtak
Pál apostolnak az üldözött filippibeli gyülekezethez küldött üzenetében:
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mai tanulmányunk
alapja, a Példabeszédek könyvének 13. fejezete Salamon bölcs mondásainak újabb
gyűjteményét tartalmazza, amely tulajdonképpen a Példabeszédek első fejezetének
8. versétől kezdődött. Jómagam szívesen gyűjtöm az idézeteket, legfőképp az
internet segítségével. Sok évvel korábban, még az internet korszaka előtt, úgy
gyűjtöttem az idézeteket, ahogy éppen tudtam. A szerelemről és házasságról,
szegénységről és gazdagságról, őszinteségről és becsületességről, valamint más
erényekről szóló mondások voltak ezek. Mivel Salamonnak nem volt internete,
valahogy meg kellett örökítenie az idézetek sokaságát, amelyekhez hozzájutott.
A Példabeszédek könyvét azonban a Szentlélek ihletése által írta. Ezek az
írások sokféle témát tartalmaznak, beleértve – ám nem kizárólagosan – a
szorgalmat, a bölcsességet, a gyermeknevelést, az engedelmességet, a pénzkezelést,
a becsületességet, az igazságosságot, a kommunikációt, és még sok egyéb
tárgykört.
A szavakkal
gondolatokat fejezünk ki. A szavaknak hihetetlen hatalmuk van, sebezhetnek, de
gyógyíthatnak is; építhetnek, vagy rombolhatnak. Igen, a meggondolatlan beszéd
sokféle kapcsolatot juttathat zátonyra: üzlettársi kapcsolatot, párkapcsolatot,
barátságot, tanár-diák kapcsolatot, tulajdonosi viszonyt, stb. A hirtelen
beszéd tönkreteszi a házasságokat, a családokat, a kormányokat, a hírnevet és a
karriert.
Salamon mondásaiban,
többször is megjelenik a gondolat, hogy az ember beszédét Isten kell, hogy
uralja: Péld 13:2-5, 15, és talán a 17. vers is erre utal (majd később a 18:21
és 21:23 is). Salamon számára ez nem volt új, bizonyára apjától, Dávidtól tanulta,
hiszen már ő is feljegyezte ezt az elvet Zsolt 141:3-ban. A 39. zsoltár 2.
versében pedig zabláról beszél, amivel meg kell fékezni a nyelvet. Jób is utal
a beszéd hatalmára, és arra, mennyire fontos uralkodnunk a szavainkon (Jób
5:21; 15:3, 5; 20:12; 27:4). Az Újszövetség is többször tesz említést arról,
milyen lényeges vigyáznunk a nyelvünkre. Jakab levelének 3. fejezete szintén ír
a nyelv hatalmáról és arról, hogy Isten elvárja gyermekeitől, hogy vigyázzanak
beszédükre, és mások javára szóljanak.
„Uram, azért imádkozom ma, hogy Te tégy zablát az én
számra! Amikor feldühít valami, őrizd meg ajkamat! Amikor arra érzek kísértést,
hogy megszóljak másokat, vagy pletykáljak, te óvj meg ettől! De ami még ennél
is fontosabb, ma neked szentelem szavaimat is, Uram! Legyenek azok a te
Szentlelked vezetése alatt! Használd nyelvemet a kedvesség, jóság, szeretet,
irgalom és kegyelem országa építésére mindazok javára, akik körülöttem élnek!
Ámen.
David A. Steen
258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/2. fejezetéhez (július 12-18.).
Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon
tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent
ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a
farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.
Sok hetednapi adventista úgy tekint a törvényre, mint egy listára,
ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a
szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.
Mi tehát a törvény lelki természete? A
„szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.
A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata.
Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek
Jézus jellemével.
Mindig a törvény lelki természetére akarok
tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok
tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán
odaszentelni neki naponta a szívemet.
Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több,
mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki
természetét.
Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést,
ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az
örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”
Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a
Jézussal való együttlétet nap mint nap!
Evelyn Chua
Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés