Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1828. nap
2.
fejezet (12. rész) – Kik a boldogok?
„Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5:14)
Amikor Jézus a néphez beszélt, tanításai elevenek és
érdekesek voltak, s a természetből vett találó példázatai által felkeltette és
lekötötte hallgatói érdeklődését. A nép rendszerint már kora reggel összegyűlt.
A nap fénylő korongja mind magasabbra emelkedett a kéklő égen, és tovaűzte a
völgyeket és a keskeny hegyi ösvényeket borító szürkületet. A rózsás hajnal még
ott ékeskedett az égbolton, a felkelő nap sugarai beragyogták az egész
környéket, a tó nyugodt tükre visszaverte a rávetődő aranysugarakat és a
rózsaszínű bárányfelhőket. A rügyeken, virágokon és leveleken, mint
gyöngyszemek csillogtak a harmatcseppek. A madarak vígan csicseregték édes
dalocskáikat, s az egész természet ujjongott az új nap áldásának. A Megváltó az
egybegyűltekre, majd a felkelő napra tekintett, és így szólt tanítványaihoz:
„Ti vagytok a világ világossága.” Amint a nap megkezdi szeretetútját, hogy az
éjszaka árnyait tovaűzve, a világot új életre ébressze, úgy kell Krisztus
követőinek is küldetésüket teljesíteniük; mennyei világosságot kell árasztaniuk
mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek.
A felkelő nap ragyogó fényében a halmokon fekvő városok és
falvak mind tisztán látszottak, és csak tovább emelték a táj szépségét. Erre
mutatott rá Jézus, amikor ezt mondta: „Nem rejtethetik el a hegyen épített
város.” És így folytatta: „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem
hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
Jézus hallgatói főként földművesek és halászok voltak, akiknek egyszerű
házukban csak egyetlen helyiség volt, s itt egy szál gyertya szolgált
világosságul a ház népének. „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt —
mondta Jézus —, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti
mennyei Atyátokat.”
A Krisztustól szétáradó fényen kívül nincs más világosság,
amely az elesett emberiségen segíthetne. Jézus, az Üdvözítő, az egyedüli fény,
aki a bűnben veszteglő világ homályát elűzheti. Róla mondja az Írás: „Őbenne
vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4). Ez a fény
töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá.
Krisztusnak lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette
őket a világ világosságává.
Önmagunkban nincsen világosságunk. Krisztus nélkül olyanok
vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a nap nélküli hold; egyetlen
fénysugarunk sincs a sötét világ számára. Ha azonban az igazság napja felé
fordulunk és Krisztussal összeköttetésben élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik
isteni jelenlétének fényétől.
Krisztus követői többet kell, hogy jelentsenek embertársaik
számára, mint csupán egyszerű fénysugár; ők legyenek a világ világossága. Jézus
így szól mindazokhoz, akik nevében könyörögnek: „Ti nékem adtátok át magatokat,
én pedig a világnak adtalak benneteket, hogy képviselőim legyetek.” Amint Őt
küldte az Atya e világba — mondotta —, „akképpen küldelek benneteket én is a
világba” (Jn 17:18). Miként Krisztus az Atyát nyilatkoztatta ki, úgy mi,
keresztények is valljunk Krisztusról! Ne feledjétek, hogy az Üdvözítő — a világ
világosságának egyedüli forrása — emberek által nyilatkozik meg! Isten áldását
emberi eszközök közvetítik. Krisztus is, mint embernek Fia jött közénk. Ha az
emberi természet az istenivel egyesül, nem maradhat hatástalan. Krisztus minden
egyes tanítványa eszköze a mennynek, hogy az embereknek kinyilatkoztassa
Istent. A dicsőség angyalai arra várnak, hogy a romlás szélén álló lelkeknek
általad nyújtsanak mennyei fényt és erőt. A kérdés, hogy a küldöttek elvégzik-e
a számukra kijelölt feladatot? Ha nem, akkor a Szentlélek megígért befolyásától
fosztjuk meg az embereket!
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Hogyan reagálsz, amikor
úrhatnám emberek gorombán kritizálnak, vagy utasítgatnak? Az én természetes
reakcióm a védekezés, talán még méregbe is gurulok egy kicsit és éles logikával
válaszolok. Amikor tudom, hogy igazam van, alaposan meg tudom indokolni, amit
tettem, és ahogy tettem. A haragos válasz könnyen kitör belőlünk. Túl gyakran
egyszerűen elfogadjuk ezt, mint az élet normális velejáróját. Mélyebben
belegondolva azonban, szavaim és viselkedésem a Jézussal való kapcsolatomat
tükrözik.
Számításaim szerint a
Példabeszédek könyve 15. fejezetének több mint egy tucat javaslata foglalkozik
azzal, mi a legmegfelelőbb módja az utasítások kezelésének. Még legalább egy
tucat igevers állítja szembe a gonosz, bolond, büszke és kapzsi emberek
viselkedését az igaz, jó és bölcs emberekével. Salamon tisztában van vele, hogy
boldogságunk, vagy szívfájdalmunk a saját hozzáállásunktól függ és
döntésünktől, hogyan beszélünk és cselekszünk.
„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését.” (1. vers)
„A nyelv szelídsége életnek fája, az abban való hamisság
pedig a lélek gyötrelme.” (4. vers)
Kedvenc igém a 2. vers: „A bölcsek nyelve beszél jó
tudományt; a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki.” Lelki szemeimmel
látom a tudás szép, terebélyes, gondozott fáját. Azok a bölcsek, akik képesek
őrizni ezt a fát. Sőt, valójában nem az a képesség-e maga a bölcsesség, ami
érthetővé és széppé teszi az ismereteket?
A nyelv el tudja űzni a
szépséget, elferdítheti és lerombolhatja azt.
Vagy dicsérni tud, megnyugtatni és gyógyítani. Ellen White így ír róla:
„A folyamatos bírálgatás megmételyezi és elsötétíti bárkinek az életét.” Másutt
pedig ezt mondja: „Ha az apák és anyák megtérnek, teljes átalakulás megy végbe
elveikben és azok alkalmazásában. Gondolataik és szájuk beszéde is megtért
lesz, átalakul.”
Az én vágyam is a
teljes körű, tiszta szívből fakadó, fenntartás nélküli megtérés.
Drága Uram, Kősziklám és Megváltóm! Add, kérlek ma, hogy a
számat elhagyó szavak és szívem gondolatai elfogadhatók legyenek számodra! Ámen.
David
A. Steen
258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/2. fejezetéhez (július 12-18.).
Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon
tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent
ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a
farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.
Sok hetednapi adventista úgy tekint a törvényre, mint egy listára,
ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a
szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.
Mi tehát a törvény lelki természete? A
„szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.
A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata.
Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek
Jézus jellemével.
Mindig a törvény lelki természetére akarok
tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt
akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán
odaszentelni neki naponta a szívemet.
Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több,
mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki
természetét.
Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést,
ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az
örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”
Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a
Jézussal való együttlétet nap mint nap!
Evelyn Chua
Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés