Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1836. nap
3.
fejezet (6. rész) – A törvény szelleme
„Aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre” (Mt 5:22)
Az Úr szólt Mózes által: „Ne gyűlöld a te atyádfiát
szívedben... Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen,
hanem szeressed felebarátodat, mint magadat!” (3Móz 19:17, 18). A Krisztus
által feltárt igazságok ugyanazok, mint amelyeket a próféták is tanítottak, de
az engedetlenség és a bűn szeretete elhomályosította őket.
Az Üdvözítő szavaiból megértették a hallgatók, hogy amíg ők
másokat bűnösöknek tartanak, saját maguk ugyanolyan bűnösek, mert irigységet és
gyűlöletet táplálnak szívükben.
A tó másik partján — éppen velük szemben — terült el Básán
elhagyatott vidéke, amelynek szakadékai és erdős lankái régtől rablók és
gonosztevők rejtekhelyei voltak. Az ott elkövetett rablások és gyilkosságok
mindenkinek élénken éltek az emlékezetében, sőt sokan nagy buzgalommal
vadászták ezeket a gonosztevőket, bár eközben maguk is szenvedélyes, veszekedő
természetűek voltak. A legelkeseredettebb gyűlöletet mutatták római elnyomóik
ellen és mások ellen, sőt elfogadhatónak tartották, hogy saját honfitársaikat
is gyűlöljék és megvessék, ha azok valamiben másként gondolkodtak.
Viselkedésükkel megszegték a hatodik parancsolatot: „Ne ölj!”
A gyűlölködés és bosszú szelleme Sátántól ered; ez
késztette arra az embereket, hogy Isten Fiát megöljék. Aki gyűlöletet és
irigységet melenget magában, ugyanazt a lelkületet ápolja, amelynek aratása:
halál. A bosszú gondolatában ugyanúgy benne rejlik a gonosz cselekedet, mint a
magban a növény. „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az, és
tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne”
(1Jn 3:15). {56.2}
„Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a
főtörvényszékre.” Isten — Fiának feláldozása által — megmutatta, milyen nagyra
becsül minden egyes lelket; senkinek sem szabad megvetően beszélni
felebarátjáról. Embertársaink hibáit és gyengeségeit megláthatjuk ugyan, Isten
azonban azok ellenére tulajdonának tekint minden egyes lelket; elsősorban a
teremtés folytán, majd pedig Krisztus megváltó vére által. Isten minden embert
saját képmására alkotott, tehát a legalacsonyabb sorsúakkal is tisztelettel és
szeretettel bánjunk! Isten felelősségre von bennünket minden egyes megvető szóért,
amellyel olyan embereket kárhoztatunk, akikért Krisztus életét áldozta.
„Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit
nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad
volna?” „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon
urának áll vagy esik” (1Kor 4:7; Róm 14:4).
„Aki pedig azt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” Az
Ótestamentum a „bolond” szót a pártütőkre vagy azokra vonatkoztatta, akik
teljesen a bűnnek éltek. Jézus tehát azt mondja, hogy aki felebarátját
pártütőnek vagy istentelennek bélyegzi, ugyanúgy méltó a kárhozatra.
Maga Krisztus is „mikor az ördöggel vitatkozván, Mózes
teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani” (Jud 9). Ha
ezt teszi, leereszkedett volna Sátán színvonalára, mert a vádaskodás a
gonoszság fegyvere. Az Írás „atyánkfiai vádolójának” nevezi (Jel 12:10); Jézus
nem akarta Sátán fegyverét használni, hanem így szólt: „Dorgáljon meg téged az
Úr!” (Jud 9).
Példa ez számunkra. Ha Jézus ellenségeivel kell harcolnunk,
ne viszonozzunk rosszat rosszal; ne mondjunk olyasmit, ami a vádaskodás
látszatával bír! Isten ügyének védelmezője ne használjon olyan szavakat,
amilyeneket a menny Fejedelme még Sátánnal való harca közben sem használt; az
ítélkezést és kárhoztatást bízzuk Istenre!
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Álmodtál már valaha arról,
hogy gazdag legyél, ki tudd fizetni adóságaidat, segíteni tudj a családodon, és
olyan dolgokat vásárolj, amelyekre szükséged van? Ez nem egy rossz álom vagy
kívánság. Az én álmom azonban sokkal kiegyensúlyozottabb. Igen, jó lenne
kifizetni adóságaimat, segíteni a családomon, és venni néhány dolgot, amire
szükségem van. Egy másik dolog, amit jó lenne megvalósítani, hogy egy
egészséges ételeket felszolgáló éttermet nyissak kedvenc városomban, egy olyan
helyet ahová a fiatalok eljöhetnek elkészítni házi feladataikat, vagy
megoszthatják gondjaikat, nehézségeiket valakivel, akitől segítséget kapnak, és
megoldást találnak. Aztán egy alapítványt létesítenék kedvenc jótékonysági
tevékenységemnek, hogy ne kelljen állandóan pénzalapok után futkosni a jó
cselekedetekhez. Aztán vásárolnék egy házat Franciaország déli részén, és onnan
utaznék a világ különböző misszióállomásai között.
De ha a Példabeszédek
bölcs emberének igaza van, mihelyt a pénz a markomat érinti, az álmom, hogy azt
csupa nemes célra fogom használni, szertefoszlik vagy hirtelen átalakul. A
bölcs ezt mondja Példabeszédek 23-ban: „Ne
törekedj a gazdagságra! Legyen eszed, és meg se próbáld! A pénz gyorsan
elszáll, egy szempillantás alatt eltűnik, elrepül, mint a madár" (4-5.
vers - ERV-HU fordítás).
Ez azt jelenti, hogy jó
esélyem van arra, hogy ha sok pénzhez jutok, teljesen megváltozik korábbi
hozzáállásom. A bennem levő bűnös elemek nagy valószínűséggel elrabolják azt a
jót, ami bennem van, és egy olyan egyirányú csatornává változtatják, amelyben
nincs visszaút. Valószínűleg veszek egy nagy házat a pénzen, és elkezdek utazni
a világban anélkül, hogy a misszióra vagy a családomra gondolnék.
Egészen addig, amíg a
nagy pénzösszeg csak az álmaim látóhatárán van, távol a valóságtól, könnyű azt
képzelni magamról, hogy igazságos leszek és kiegyensúlyozottan bánok a pénzzel.
Az igazság viszont az, hogy Istenen kívül senki sem tud szívem hajlamairól.
Nem mintha a pénz rossz
lenne. Csak veszélyes az igazságosságra, különösképpen akkor, amikor a meggazdagodás
elsőbbséget kap az életünkben, és kimerít bennünket az, hogy egyre több és több
pénzt keressünk. A pénz nem való mindenkinek. Csak Isten tudja, hogy kiben
bízhat meg, hogy ki fogja az Ő országa javát szolgálni. És Ő felajánlja nekünk
a megelégedettség ajándékát. Csak ki kell bontanunk, és élveznünk kell ezt az
ajándékot.
„Drága Uram! Segíts megelégednem azzal, amim van, de ha
valamilyen módon többhöz jutok, mint amennyire szükségem van, segíts, hogy
jószívű legyek, és ne feledkezzek meg a családomról, a misszióról és a
szükségben levőkről! Ámen.”
Fylvia Fowler Kline
259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
3/1. fejezetéhez (július 19-25.).
Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor
elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik,
az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire
eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos
látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a
következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a
seregeknek Urát látják szemeim!”
Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai
Köztársaság
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés