2020. július 22., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 22 - SZERDA - Példabeszédek 21


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1833. nap

3. fejezet (4. rész) – A törvény szelleme  

„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen” (Mt 5:19)

Vagyis nem lesz számára hely Isten országában, mert aki készakarva egyetlen parancsolatot is megszeg, lélek és igazság szerint valamennyit megszegte. „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös” (Jak 2:10).

Nem az engedetlenség nagysága hozza létre a bűnt, mert az Isten akaratától való legparányibb eltérés is bűn. Az eltérés azt mutatja, hogy a lélek még mindig közösséget tart a bűnnel. A szív még mindig két úrnak szolgál; a valóságban még mindig megtagadja Istent, és lázadozik uralmának törvényei ellen.

Ha az embereknek joguk volna Isten követelményeitől eltérni, és szabadon állapíthatnák meg szabályaikat, álláspontjaik oly különbözők lennének, mint amilyen különbözők maguk az emberek. Az uralmat teljesen kiragadnák az Úr kezéből, s önző énjük törvényeit állítanák helyébe. Akkor az ember akarata lenne mérvadó, Isten fenséges és szent akaratát — teremtményei iránti szeretetszándékát — pedig megvetnék.

Mihelyt az emberek saját útjaikra térnek, azonnal Isten ellen foglalnak állást. Ezért nem kaphatnak helyet Isten országában, mert ellentétben állnak a menny elveivel, hiszen Sátánnak — Isten és ember ellenségének — oldalára álltak. Ne éljünk csupán egy-két parancsolat szerint, hanem mindazon igék által, amelyek Isten szájából származtak. Egyetlen szót sem szabad figyelmen kívül hagynunk — amelyre látszólag talán nincs is szükségünk —, ha a pusztulástól menekülni akarunk. Minden egyes parancsolat az ember boldogságát szolgálja mind a jelenben, mind az elkövetkezendő életben. Az Isten törvényei iránti engedelmesség kerítésként veszi körül az embert, és megóvja minden bajtól. Aki azonban az Isten által épített kerítést akárcsak egy helyen is megrongálja, azt a védőkorlátot teszi tönkre, amely őt megvédené. Az ellenség az ily módon áttört helyen hatol be, hogy kárt okozzon és romboljon.

Amikor ősszüleink Isten akaratát egy ponton vakmerően áthágták, olyan kaput nyitottak meg, amelyen át nyomor és szenvedés zúdult az egész világra. Aki példájukat követi, hasonló eredményre jut. Isten minden egyes törvényének alapja a szeretet, s aki e parancsolatoktól eltér, saját szerencsétlenségének és romlásának okozója.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az Ószövetségben az áldozatok bemutatása az istentisztelet részét képezte. Ez Ábrahámmal kezdődött, folytatódott a sátorszolgálatban, és véget ért a jeruzsálemi templom pusztulásakor. Az áldozatok bemutatása központi szerepet töltött be a templomi istentiszteletben és az idő múlásával egyre nagyobb tekintélynek örvendett. De van egy központi téma, amely végigfut az egész Szentíráson, és amely azt bizonygatja, hogy az áldozatokat sorrendben helyezzük az igazság, engedelmesség és hit után.

Ézsaiás nagyon keményen tolmácsolja felénk az Úr üzenetét: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ézs 1:11) A próféták teljes egyetértésben ismétlik az Úr üzenetét: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat” (Hóseás 6:6). Izrael népe gyakran úgy tekintett az istentiszteletre, mint az áldozás rituális szertartására; csakúgy, mint ahogyan azt pogány szomszédjaik tették. De Isten szeretné, ha gyermekei megértenék az igazi istentisztelet fontosságát. Ezért ismételte Jézus ugyanezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9:13).

A Példabeszédek könyvének 21. fejezete kétszer is figyelmeztet bennünket arra, nehogy rossz indítékból járuljunk Isten elé (3. és 27. vers). A Példabeszédek 21:27 világosan kijelenti „A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák” (új prot. ford.). A gonosz ember azért hoz áldozatot, hogy Isten kedvében járjon, hogy ezzel fedezze bűnös cselekedeteit, amit továbbra is folytatni fog, vagy talán ami még ennél is rosszabb, álszenteskedésből. A Példbeszédek 21:3-ban Isten ezért figyelmezteti azokat, akik hűek akarnak lenni az Úrhoz: „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot" (új prot. ford.). Milyen gyakran imádjuk Istent rossz indítékkal vagy olyan szándékkal, amin nem akarunk változtatni?

 „Drága Uram, segíts, hogy hálás szívvel járuljak eléd azért, amit tettél értem! Segíts, hogy az indítékaim tiszták legyenek és felismerjem, hogy mennyire nagy szükségem van Rád! S amikor távozom jelenlétedből, a Szentlélek tartson továbbra is a te közelségedben! Ámen.”

Oleg Kostyuk

259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/1. fejezetéhez (július 19-25.).

Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik, az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!”


A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács 12:32-ben található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”

Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai Köztársaság
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: