Higgyetek az Ő prófétáinak - július 13 - HÉTFŐ - Példabeszédek 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1825. nap

2. fejezet (9. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem” (Mt 5:11).

Sátán műve, bukásától kezdve: állandó csalás. Miként Istent rossznak állítja, úgy Isten gyermekeit is hamis színben tünteti fel. Az Üdvözítő így szólt: „A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám” (Zsolt 69:10). Hasonlóképpen hullanak követőire is.

Még senkit sem rágalmaztak oly kegyetlenül a földön, mint az Embernek Fiát. Isten törvényei iránti rendíthetetlen engedelmessége miatt gúnyolták és csúfolták. Ok nélkül gyűlölték, mégis nyugodtan állt ellenségei előtt; kinyilvánítva nekik, hogy a megaláztatások Isten gyermekei örökségének egyik részét képezik. Azt tanácsolta követőinek, hogy álljanak ellene a gonosz ellenségnek, felhívással erősítve őket őket, hogy tartsanak ki a kísértések között.

Ha a rágalom árt is a jó hírnévnek, a jellemet mégsem szennyezheti be. Amíg a bűnbe bele nem egyezünk, addig sem emberi, sem ördögi hatalom nem ejthet foltot lelkünkön. Az az ember, aki szívével Istenben gyökerezik, a legnagyobb viszontagság és kétségbeejtő körülmények között is éppúgy megáll, mint a jólét idején, amikor látszólag Isten kegye és fénye nyugszik rajta. Szavait, indokait és eljárását hamis színben tüntethetik fel, azonban nem ezekkel törődik, mert ennél sokkal nagyobb érdekek forognak kockán. Kitartó lesz, mint Mózes, aki olyan „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11:27), és nem nézett „a láthatókra, hanem a láthatatlanokra” (2Kor 4:18).

Krisztus mindenről tud, amit az emberek félreértenek és meghamisítanak. Gyermekei elviselhetik a félreértések következményeit, és nyugodtan várhatnak, sőt remélhetnek — ha még annyira megveti és gyűlöli is őket az ellenség —, mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne legyen. Akik Istent tisztelik, azokat Isten is megdicsőíti angyalok és emberek előtt egyaránt.

„Ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, örüljetek és örvendezzetek” — mondja Jézus, és például állítja elénk a prófétákat, akik az Úr nevében beszéltek, és példát nyújtottak „a szenvedésben és béketűrésben” (Jak 5:10). Ábel — Isten gyermekei közül az első keresztény — vértanúhalált halt; Énok Istennel járt, a világ pedig nem ismerte; Noét fanatikus vészmadárként gúnyolták. „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek” (Zsid 11:36, 35).

Isten hírnökeit mindenkor megvetették és üldözték, azonban éppen szenvedéseik által terjedt az istenismeret. Minden egyes tanítványnak be kell állni a sorba, előmozdítva Isten ügyét, tudván, hogy az ellenség semmit sem tehet az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Isten azt akarja, hogy az igazság közismert legyen, s hogy gondosan kutassák, és beszéljenek róla az emberek; habár mindez megvetést eredményez. Az embereket fel kell rázni közönyükből. Minden harc, üldöztetés és minden erőfeszítés eszköz Isten kezében olyan lelkek felébresztésére, akik e nélkül tovább szunnyadnának.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+12&version=NT-HU

Van egy régi mondás, ami így szól: „Bárcsak újra fiatal lehetnék! Akkor még mindenre tudtam a választ.” Emlékszem arra az időszakra, amikor még tinédzser voltam, és mindenről volt véleményem, amit meg is akartam osztani mindenkivel. De ahogy öregszem, egyre inkább a hallgatás híve vagyok.

Néhány órával azelőtt, hogy elkezdtem a Példabeszédek 12 kommentárjának írását, kaptam egy levelet egy orosz kolléganőtől, aki olyan kérést tett felém, amely teljesen kizökkentett az egyensúlyomból. Olyan információkat kért a dolgaimról, amelyek abszolút nem az ő hatáskörébe tartoztak. Miközben remegve elolvastam a kérést, úgy döntöttem, hogy egy illetlenül dühös válasz helyett, inkább utánanézek a kért információknak. És örülök, hogy így tettem.

Néhány perccel később egy másik kollégám írt, hogy az információk, amelyeket a hölgy kért, nem neki kellenek személyesen, hanem az osztálynak, aminek minden joga megvolt, hogy hozzáférhessen azokhoz az információkhoz.

Azok az emberek, akik nem tudják uralni az érzéseiket, könnyen kínos helyzetben találhatják magukat, és szégyenkezhetnek eleget. „Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot” (16. vers).

Talán azt gondolod az iménti történetről, hogy ez a multikulturális munkaterületek velejárója. De ez nem igaz. Az emberek gyakran félreértik egymást, és én csodálkozom, hogy eddig nem tört ki még több háború a földön. A jó kommunikációs készséget nehéz elsajátítani, és a legtöbbünkből hiányzik.

Ezért éri meg hallgatni. Mielőtt megengednénk, hogy bosszús hangulat legyen úrrá rajtunk egy semmiség miatt, inkább nézzünk utána a dolgok forrásának! Amikor valaki egy panasszal vagy tanáccsal fordul hozzánk, nézzünk utána mindennek, aminek lehet, és ismételjük el, amit hallottunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól mértük fel a helyzetet!

Őszintén szólva nem is kell mindig válaszolnunk. Az emberek gyakran csak megértésre vágynak, és egyszerű meghallgatással lehetőséged van arra, hogy tanulj és növekedj.

És valóban, „az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot” (23. vers).

Ezentúl tudatosan törekedjünk arra, hogy többet hallgassunk, és kevesebbet beszéljünk!

Andrew McChesney

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!

Evelyn Chua

Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia

Fordította Gősi Csaba