Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1825. nap
2.
fejezet (9. rész) – Kik a boldogok?
„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és
minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem” (Mt 5:11).
Sátán műve, bukásától kezdve: állandó csalás. Miként Istent
rossznak állítja, úgy Isten gyermekeit is hamis színben tünteti fel. Az
Üdvözítő így szólt: „A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám” (Zsolt 69:10).
Hasonlóképpen hullanak követőire is.
Még senkit sem rágalmaztak oly kegyetlenül a földön, mint
az Embernek Fiát. Isten törvényei iránti rendíthetetlen engedelmessége miatt
gúnyolták és csúfolták. Ok nélkül gyűlölték, mégis nyugodtan állt ellenségei
előtt; kinyilvánítva nekik, hogy a megaláztatások Isten gyermekei örökségének
egyik részét képezik. Azt tanácsolta követőinek, hogy álljanak ellene a gonosz
ellenségnek, felhívással erősítve őket őket, hogy tartsanak ki a kísértések
között.
Ha a rágalom árt is a jó hírnévnek, a jellemet mégsem
szennyezheti be. Amíg a bűnbe bele nem egyezünk, addig sem emberi, sem ördögi
hatalom nem ejthet foltot lelkünkön. Az az ember, aki szívével Istenben
gyökerezik, a legnagyobb viszontagság és kétségbeejtő körülmények között is
éppúgy megáll, mint a jólét idején, amikor látszólag Isten kegye és fénye
nyugszik rajta. Szavait, indokait és eljárását hamis színben tüntethetik fel,
azonban nem ezekkel törődik, mert ennél sokkal nagyobb érdekek forognak kockán.
Kitartó lesz, mint Mózes, aki olyan „erős szívű volt, mintha látta volna a
láthatatlant” (Zsid 11:27), és nem nézett „a láthatókra, hanem a
láthatatlanokra” (2Kor 4:18).
Krisztus mindenről tud, amit az emberek félreértenek és
meghamisítanak. Gyermekei elviselhetik a félreértések következményeit, és
nyugodtan várhatnak, sőt remélhetnek — ha még annyira megveti és gyűlöli is
őket az ellenség —, mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne
legyen. Akik Istent tisztelik, azokat Isten is megdicsőíti angyalok és emberek
előtt egyaránt.
„Ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, örüljetek és
örvendezzetek” — mondja Jézus, és például állítja elénk a prófétákat, akik az
Úr nevében beszéltek, és példát nyújtottak „a szenvedésben és béketűrésben”
(Jak 5:10). Ábel — Isten gyermekei közül az első keresztény — vértanúhalált
halt; Énok Istennel járt, a világ pedig nem ismerte; Noét fanatikus
vészmadárként gúnyolták. „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások
próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; mások kínpadra
vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban
részesüljenek” (Zsid 11:36, 35).
Isten hírnökeit mindenkor megvetették és üldözték, azonban
éppen szenvedéseik által terjedt az istenismeret. Minden egyes tanítványnak be
kell állni a sorba, előmozdítva Isten ügyét, tudván, hogy az ellenség semmit
sem tehet az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Isten azt akarja, hogy az
igazság közismert legyen, s hogy gondosan kutassák, és beszéljenek róla az
emberek; habár mindez megvetést eredményez. Az embereket fel kell rázni
közönyükből. Minden harc, üldöztetés és minden erőfeszítés eszköz Isten kezében
olyan lelkek felébresztésére, akik e nélkül tovább szunnyadnának.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
12
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Van egy régi mondás,
ami így szól: „Bárcsak újra fiatal lehetnék! Akkor még mindenre tudtam a
választ.” Emlékszem arra az időszakra, amikor még tinédzser voltam, és
mindenről volt véleményem, amit meg is akartam osztani mindenkivel. De ahogy
öregszem, egyre inkább a hallgatás híve vagyok.
Néhány órával azelőtt,
hogy elkezdtem a Példabeszédek 12 kommentárjának írását, kaptam egy levelet egy
orosz kolléganőtől, aki olyan kérést tett felém, amely teljesen kizökkentett az
egyensúlyomból. Olyan információkat kért a dolgaimról, amelyek abszolút nem az
ő hatáskörébe tartoztak. Miközben remegve elolvastam a kérést, úgy döntöttem,
hogy egy illetlenül dühös válasz helyett, inkább utánanézek a kért
információknak. És örülök, hogy így tettem.
Néhány perccel később
egy másik kollégám írt, hogy az információk, amelyeket a hölgy kért, nem neki
kellenek személyesen, hanem az osztálynak, aminek minden joga megvolt, hogy
hozzáférhessen azokhoz az információkhoz.
Azok az emberek, akik
nem tudják uralni az érzéseiket, könnyen kínos helyzetben találhatják magukat,
és szégyenkezhetnek eleget. „Aki igazán
szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot” (16.
vers).
Talán azt gondolod az
iménti történetről, hogy ez a multikulturális munkaterületek velejárója. De ez
nem igaz. Az emberek gyakran félreértik egymást, és én csodálkozom, hogy eddig
nem tört ki még több háború a földön. A jó kommunikációs készséget nehéz
elsajátítani, és a legtöbbünkből hiányzik.
Ezért éri meg
hallgatni. Mielőtt megengednénk, hogy bosszús hangulat legyen úrrá rajtunk egy
semmiség miatt, inkább nézzünk utána a dolgok forrásának! Amikor valaki egy
panasszal vagy tanáccsal fordul hozzánk, nézzünk utána mindennek, aminek lehet,
és ismételjük el, amit hallottunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól mértük
fel a helyzetet!
Őszintén szólva nem is
kell mindig válaszolnunk. Az emberek gyakran csak megértésre vágynak, és
egyszerű meghallgatással lehetőséged van arra, hogy tanulj és növekedj.
És valóban, „az eszes ember elfedezi a tudományt; a
bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot” (23. vers).
Ezentúl tudatosan
törekedjünk arra, hogy többet hallgassunk, és kevesebbet beszéljünk!
Andrew McChesney
258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/2. fejezetéhez (július 12-18.).
Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon
tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent
ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a
farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.
Sok hetednapi adventista úgy tekint a törvényre, mint egy listára,
ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a
szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.
Mi tehát a törvény lelki természete? A
„szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.
A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata.
Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek
Jézus jellemével.
Mindig a törvény lelki természetére akarok
tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt
akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és
aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.
Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több,
mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki
természetét.
Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést,
ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az
örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”
Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a
Jézussal való együttlétet nap mint nap!
Evelyn Chua
Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés