Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1841. nap
3.
fejezet (11. rész) – A törvény szelleme
„Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged
jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is” (Mt 5:39)
Miután a zsidók gyakran érintkeztek római katonákkal,
sokszor volt alkalmuk az elkeseredésre. Hadosztályok állomásoztak Júdea és
Galilea különböző helyein, amelyek folyton eszükbe juttatták nemzeti
megaláztatásukat. Elkeseredéssel hallgatták a harsogó kürtszót, és nézték a
zászló köré gyülekező csapatokat, amikor a katonák a hatalmi jelvények előtt
tisztelegtek. A nép és a katonák közti gyakori összetűzések miatt a helyzet
egyre rosszabbodott. Ha a római tisztviselők kíséretükkel egyik helységből a másikba
utaztak, gyakran kényszerítették a mezőn dolgozó zsidó földműveseket, hogy
csomagjaikat és terheiket helyettük vigyék fel a hegyre, vagy egyéb szolgálatot
végezzenek nekik. Ilyen parancsok megtagadása mindig megaláztatást és kegyetlen
bánásmódot vont maga után. A római iga alól való szabadulás vágya napról napra
erősebbé vált, és különösen a nyers és bátor galileaiak között a lázadás
szelleme terjedt. Kapernaumban is állomásozott ilyen helyőrség, s amikor Jézus
prédikált, éppen mellettük vonult el egy csapat, amely eszükbe juttatta keserű
elnyomatásukat. Vágyakozva, reménykedve várta a nép Krisztustól, hogy a rómaiak
büszkeségét megalázza.
Jézus szomorúan tekintett a feléje forduló arcokra,
amelyekről csak bosszúvágy volt olvasható. Amikor látta a nép hatalmi vágyát,
amellyel az elnyomókat akarták megsemmisíteni, bánatosan mondta nekik: „Ne
álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé
a másik orcádat is.”
Ezek az igék csak az ószövetségi tanításokat ismételték
meg. Az általános szabály ugyan Mózes törvényében: „Szemet szemért, fogat
fogért” volt, azonban ez csak a törvényszékeknek szólt. Senkinek sem állt
jogában bosszút állni, mert az Úr szava így hangzott: „Ne mondd: bosszút állok
rajta” (Péld 20:22). „Ne mondd ezt: Amiképpen cselekedett énvelem, úgy
cselekszem ővele” (Péld 24:29). „Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni néki
kenyeret; és ha szomjúhozik, adj néki inni vizet” (Péld 25:21). „Mikor elesik a
te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved” (Péld
24:17).
Jézus egész földi életében ez az alapelv nyilatkozott meg.
Elhagyta mennyei otthonát, hogy ellenségeinek az élet kenyerét vigye, s bár a
jászoltól a sírig csak rágalmazás és üldözés volt osztályrésze, mégis a
megbocsátó mennyei szeretet élt szívében. Ésaiás próféta által mondta: „Hátamat
odaadám a verőknek, és orcámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a
gyalázás és köpdösés előtt” (Ésa 50:6). „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és
száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh,
mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg” (Ésa 53:7).
Golgotai keresztjéről minden időkön át hangzik imája gyilkosaiért, és a remény
üzenete a haldokló latorhoz.
Isten jelenléte övezte Krisztust, és semmi sem érhette azon
kívül, amit a végtelen Szeretet a világ áldására megengedett. Ez volt részére a
vigasz forrása, és ez a mi részünkre is. Akiben Krisztus Lelke lakozik, az
Krisztusban marad, s a támadás, amelyet ellene irányítanak, az Üdvözítőt éri,
aki jelenlétével veszi körül. Csak az történik, amit Krisztust megenged. Nem
kell ellenállnia a gonosznak, hiszen Krisztus védi. Semmi sem érheti az Úr
beleegyezése nélkül, mert „Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden
javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak” (Róm 8:28).
„Aki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat,
engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el
vele kettőre” (Mt 5: 40—41).
Jézus meghagyta tanítványainak: ahelyett, hogy a hatóság
rendelkezéseinek ellenállnának, inkább többet tegyenek, mint amennyit tőlük
követelnek. Lehetőleg minden parancsuknak tegyenek eleget, még az ország
törvényein felül is. Mózes törvénye is kíméletet írt elő a szegények iránt. Ha
a szegény ember ruháját zálogul vagy adóssága biztosítékául odaadta, nem volt
szabad érte házába bemenni, hanem az utcán kellett megvárni, míg önként
kihozza; viszont az est leszálltával vissza kellett neki küldeni (5Móz
24:10—13). Krisztus napjaiban az irgalmasság e parancsaira már nem gondoltak.
Jézus azonban arra tanította híveit, hogy magukat a törvényszék ítéleteinek
alávessék, még ha többet kívánnak is tőlük, mint amit Mózes törvénye
megkövetel. Elégítsék ki hitelezőiket, ha többet követelnek is, mint amennyit a
törvény elismer. „Ha valaki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó
ruhádat, engedd oda neki a felsőt is.” És ha a római szolga felszólít, hogy egy
mérföldre menj vele, eredj el két mérföldre is!
Jézus hozzáteszi még: „Aki tőled kér, adj neki; és aki
tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.” Ugyanezt tanította Mózes is:
„Ha szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül
a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te
szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt. Hanem örömest nyisd
meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő
szükségére; ami nélkül szűkölködik” (5Móz 15:7—8). Ez a bibliaszöveg eléggé
megvilágítja az Úr szavát. Krisztus e szavaival nem azt mondja, hogy minden
meggondolás nélkül, mindenkinek annyit adjunk, amennyit kér, hanem „adj neki,
ami nélkül szűkölködik”. Hogy pedig ez ne kölcsön, hanem inkább ajándék legyen,
kitűnik szavaiból: „Adjatok kölcsön, semmit érte nem várván” (Lk 6:35)
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
28
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Aki megfeddi az
embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű” (23. vers). Mai
kultúránkban néha nehéz elhinni ezeket a szavakat. Olyan kultúrában élünk,
amely arra tanít, hogy senkik ne sértsünk meg. És ha valaki sértve érzi magát,
akkor bizonyára megbántották.
Ha őszinte akarok lenni
magamhoz, be kell vallanom, hogy naponta meg vagyok sértve, amikor Isten szavát
tanulmányozom. Kétségtelen, hogy a Biblia telve van nagyszerű és felemelő
szavakkal, ugyanakkor sokszor a szívembe is hasít, mert életem ellentétben áll
Isten szavával. Felszínesen gondolkodva eltűnődhetünk, hogy miért sebezné meg
valaha egyik igaz barát a másikat. Mélyebben belegondolva azonban rájövünk,
hogy természettől fogva bűnösök vagyunk, és ezért természetes, hogy Isten szava
újra meg újra megsebez bennünket.
Isten azonban igaz
barát, aki nem hízeleg szavaival, olyan barát, aki a valós érdekeimet tartja
szem előtt. Állandó vágya jellemem csiszolása, hogy az alkalmas legyen a
Mennyre. Ezért örökre hálás vagyok neki.
Vegyük észre, hogy
tényleg segíteni akarunk egymásnak és fejleszteni egymást. Ismerőseink gyakran
kényelmetlennek érzik, hogy rámutassanak hibáinkra, de az igaz barátok
megtalálják a módját, hogy bátran és szeretettel tegyék ezt. A Példabeszédek könyve 27. fejezet 17.
verse szerint: „Miképpen az egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az
ember élesíti az ő barátjának orcáját.”
Barátként az a dolgunk, hogy felkészítsük és finomítsuk egymás jellemét
a Mennyre.
Drága Uram! Köszönöm,
hogy rámutatsz életem helytelen dolgaira. Kérlek, segíts, hogy a családomban
tapintatosan és szeretettel rámutathassak szeretteim életének hibáira és, hogy
hálásan tudjam fogadni az ő figyelmeztetéseiket is! Ámen.
John
Huynh
260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus
1.).
Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy
Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő
akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges,
hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy
benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész
lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a
szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel
telve vagyunk önző énünkkel.
„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat
Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás
nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő
arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei
otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!
A házassági köteléket a férfi és nő között Isten
rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg
és áldja meg a házasságokat!
„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem
semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az
emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi
szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az
isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog
házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4)
Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha
Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat
azzal, hogy a szívünkben dolgozik!
Cheri Holmes
Ápoló, Lynden, Washington állam, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés