2020. július 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 21 - KEDD - Példabeszédek 20


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1833. nap

3. fejezet (3. rész) – A törvény szelleme  

Jézus így szólt: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18). Ő is engedelmeskedett a törvénynek, és ezzel igazolta annak változhatatlan jellegét; egyben bebizonyította, hogy kegyelme által Ádám minden fia és leánya tökéletesen betarthatja az isteni követelményeket. Azt mondta a hegyen, hogy a törvény legkisebb betűje sem múlhat el, míg be nem teljesedik; tehát mindaz, ami az emberiségre vonatkozik, mindaz, ami a megváltási tervvel kapcsolatos, betölti küldetését. Nem szól róla, hogy a törvény valaha is érvénytelenné válna, ehelyett szemeivel az emberi történelem végső határaira tekint, és kijelenti, hogy a törvény még ekkor is érvényben marad. Ezért senki sem gondolhatja, hogy Jézus feladata a törvény megszüntetése lett volna. Amíg az ég és a föld fennáll, mindaddig érvényesek az isteni törvények is. Igazsága olyan szilárdan megáll, „mint Isten hegyei” (Zsolt 36:7), és az áldás forrásává válik, amely szétárad az egész földre, hogy felüdítse azt.

Mivel Isten törvénye tökéletes, ezért változhatatlan; tehát lehetetlen, hogy a bűnös ember saját erejéből a törvény követelményeinek eleget tehessen. Épp ezért jött a Megváltó; küldetése volt, hogy az emberiséget az isteni természet részesévé tegye, és így összhangba hozza Isten törvényeinek alapelveivel. Ha bűneinket elhagyjuk, és elfogadjuk Krisztust Üdvözítőnkül, megdicsőítjük a törvényt. Pál apostol kérdezi: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol Legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük” (Róm 3:31).

Az Újszövetség ígérete így szól: „Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat” (Zsid 10:16). Azok a jelképek, amelyek Krisztusra, Isten Bárányára — aki elveszi a világ bűneit — mutattak, halálával mind megszűntek. Az igazság alapelvei azonban — amelyeket a Tízparancsolat fogalmaz meg — olyan szilárdak és változtathatatlanok, mint Isten örökkévaló uralkodása. Egyetlen törvény sem vesztette el hatályát, egyetlen vessző vagy betű sem változott meg. Azokat az alapelveket, amelyeket Isten már a paradicsomban az élet törvényeként adott át az emberiségnek, a helyreállított Édenben is változatlanul megtartja. Mikor a föld ismét Édenné válik, mindenki a szeretet isteni törvénye szerint fog élni a nap alatt.

„Uram! örökké megmarad a te igéd” (Zsolt 119:89). „Minden ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (Zsolt 11:7—8). „Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted” (Zsolt 119:152).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld 20:12).

Feltételezem, hogy ti is hiszitek ezt az egyszerű tényt. Az Úr teremtette a szemünket és fülünket. Ahogy ezt olvassátok, szinte hallom, hogy felteszitek a kérdést: „Várjunk csak, nem Ő teremtette a többi testrészünket is?” És igazatok van, mert Ő teremtette. Tehát mégis mi olyan fontos ebben a versben? Töltsünk el egy kis időt ezzel a verssel, hátha van még más is, amin érdemes elgondolkodni!

Először is, a szemünk és a fülünk egyaránt rendkívül összetett, csodálatosan működő és hihetetlenül pontos érzékszerv. Ha jó a szemed, akkor tisztán, színes képeket látsz, rengeteg színt nagy fényerősség tartományban, és sokkal jobb minőségben, mint amit a legjobb kamerák tudnak. És ha a füled pontosan működik, akkor nagy frekvenciatartományban különböző erősséggel hallhatsz hangokat. Nem érthetjük meg teljesen a számunkra teremtett szem és fül szerkezetének, funkciójának a szépségét. Továbbá, hiába értenénk meg teljesen azt, amit már eddig is tudunk, mégsem tudnánk ahhoz hasonlítani, amit majd egy napon látni és hallani fogunk (1Kor 2:9).

Másodsorban, ami még fontosabb: a fény és a hang ezen érzékelői az elsődleges eszközök a bennünket körülvevő világ és a Teremtőnk megismeréséhez. Ha elvesztenénk hallásunkat és látásunkat, akkor csak a tapintás, ízlelés és szaglás maradna meg. Az előbb említett érzékszervek elvesztése nem akadályozna minket teljesen Isten megtapasztalásában, de nagyságrendileg nehezebb lenne megismerni a szeretetét és kegyelmét. Tehát vigyáznunk kell ezekre a részeinkre fizikai és lelki értelemben egyaránt.

Harmadjára, ha egy gazdag jótevő felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad nekünk, egy olyan ajándékot, ami ideális a tanuláshoz, és ha igazán hálásak vagyunk érte, akkor ez arra ösztönöz, hogy jóra használjuk, nem pedig olyasmire, ami tiszteletlenség lenne, ami elválaszthat minket az ajándékozótól. Tehát amikor Salamon azt mondja: „A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt”, akkor szinte hallom, ahogy hozzáteszi, hogy ezeket a hihetetlen ajándékokat a legfőbb Alkotó dicsőségére és tiszteletére szabadna használnunk. Szinte hallom, ahogy könyörög, hogy hangoljam a lelki és szó szerint vett értelmemet a Szentlélek kinyilatkoztatásához. Buzdít, hogy legyek készen a Szentlélek késztetésére.

Máté 13:13-15 és Márk 8:18 feljegyzi, ahogy Jézus szemekről és fülekről beszél, amelyek nem látnak, és nem hallanak. A kő, bronz, faszobroknak talán vannak füleik és szemeik, de se nem látnak, se nem hallanak.

 „Urunk, Istenünk, a szemek és fülek tervezője, kérlek, hadd lássalak olyannak, amilyen vagy! Hadd hallhassam szelíd, halk hangodat a szívemben! Szeretném használni ezeket a lenyűgöző ajándékokat, hogy méltóságot és dicsőséget vigyek ebbe a sötét és zavaros világba. Ámen.”

David A. Steen

259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/1. fejezetéhez (július 19-25.).

Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik, az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!”


A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács 12:32-ben található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”

Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai Köztársaság
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: