Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1831. nap
3.
fejezet (2. rész) – A törvény szelleme
Leskelődő kémek csapata vette körül Jézust a hegyen is, s
amikor az igazság elveit feltárta, a farizeusok rögtön azt a véleményüket
hangoztatták, hogy tanítása ellenkezik a Sínai-hegyen adott törvényekkel.
Többen kijelentették: Jézus azért jött, hogy a törvényt eltörölje. Azonban az
Üdvözítő félreérthetetlenül feltárta az isteni törvényekkel szemben elfoglalt
álláspontját: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak
eltörlésére.”
Az ember Teremtője és Törvényadója jelentette ki, hogy nem
akarja a törvényt eltörölni. A természet minden tüneménye, a napsugárban szálló
kis porszemcsétől kezdve, az űrben lebegő számtalan galaxisig, Isten törvénye
alatt tétezik; e törvény iránti engedelmességtől függ a természet világának
rendje és összhangja. Ehhez hasonlóan az igazságnak is vannak alapelvei,
amelyek az öntudatos lények életét kormányozzák. Az ezekkel való összhangtól
függ a világmindenség boldogsága. Isten törvénye már a világ teremtése előtt
létezett. E törvény vezeti az angyalokat is; hogy pedig összhang legyen a föld
és az ég között, az embernek is engedelmeskednie kell ezeknek a mennyei
szabályoknak. Krisztus már Éden kertjében megismertette az első emberpárral a
törvényt „Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai
vigadozának” (Jób 38:7). Krisztus földi küldetése nem a törvény eltörléséből
állt, hanem abból, hogy kegyelme által az emberiséget az isteni szabályok
iránti engedelmességre visszavezesse.
Krisztus szeretett tanítványa a hegy lábánál ülve figyelte
Mesterének tanítását, s jóval később, Isten Lelkének sugallatára feljegyezte
azokat, amelyek a törvény örök érvényét tanítják. „Aki bűnt cselekszik,
törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés.” (1Jn 3:4 — új fordítás).
Világosan kijelenti, hogy a törvény, amelyre utal, „előttetek volt kezdettől
fogva” (1Jn 2:7), tehát arról a törvényről van szó, amely már a teremtéskor is
létezett, és a Sínai-hegyen csak megismételte Isten.
Amikor Jézus a törvényről beszélt, kijelentette: „Nem
jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” A „betölteni” szót
olyan értelemben használta, mint amikor Keresztelő Jánossal tudatta szándékát.
Így kell nekünk „minden igazságot betölteni”, ami annyit jelent, hogy a törvény
követelményeinek mértékét betölteni, példát nyújtani az emberiségnek, hogyan
éljenek tökéletes összhangban Isten akaratával.
Küldetése az volt, hogy a törvényt „naggyá” és
„dicsőségessé” tegye (Ésa 42:21), hogy feltárja lelki lényegét, hogy bemutassa
messze ható alapelveit, és bizonyítsa örökké tartó érvényességét.
Krisztus jellemének isteni szépségét még a legnemesebb és a
legszelídebb emberek is csak halványan tükrözik vissza. Salamon király a Szentlélek
befolyása alatt mondja róla: „Tízezer közül is kitetszik... és ő mindenestől
fogva kívánatos” (Énekek 5:10, 16). És mikor Dávid prófétai lélekkel meglátta
Őt, így szólt: „Szebb, szebb vagy az ember fiainál” (Zsolt 45:3). Jézus —
Atyjának tökéletes képmása, dicsőségének fénye —, az önmagát megtagadó
Megváltó, földi léte alatt élő szemléltetője volt Isten törvénye lényegének. Az
Ő élete által vált nyilvánvalóvá, hogy a mennyei szeretet, a keresztény életelv
az alapja az örök igazság törvényének.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
19
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mint minden fejezet a
Példabeszédek könyvében, ez a fejezet is hihetetlenül tartalmas. Ugye milyen
nagyszerű lenne minden tanítást megvizsgálni ebben a fejezetben? Sajnos azonban
nincs elég időnk és helyünk az alaposabb tanulmányozásra. Ezért ma a 11. versre
összpontosítsunk! „Az embernek értelme
hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.”
De hogyan lehet elnézni
egy sértést? Hiszen az támadás ellenem! Ez így nem igazságos. Vissza kellene
vágnom neki, nem? Kétség nélkül az a természetes reakciónk, hogy feldühödünk,
és minden erőnkkel azon kezdünk el gondolkodni, hogy hogyan lehetne a kölcsönt
kétszeresen visszafizetni. A bűnt elkövető ember megérdemli azt, amit kap érte.
Ám apránként megtanultam, hogy miért is fontos elnézni mások vétkeit, ahogy a
Példabeszédek is tanácsolja.
Mindezt pedig így
tudtam megtanulni: ha követni akarom az 1Péter 1:15-ben leírtakat, miszerint
szentek legyünk (ahogy Isten is szent), akkor figyelmesen kell hallgatnom
Mikeás 7:18-ra, ahol Istenről ez a leírás olvasható: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi
öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik
az irgalmasságban!” Illetve a 103. zsoltárra is, ami az egyik kedvenc
fejezetem, különösen a 8-14. versek: „Könyörülő
és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik
minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik
velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég
a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze
veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi
formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”
„Uram, saját erőmből nem tudok szemet hunyni az ellenem
elkövetett vétkeken. Tölts el Szentlelkeddel, és így gyümölcsöző lehetek a Te
szereteteddel, ami rajtam keresztül megérint másokat, mivel csak így tudom
azokat áldani, akik engem átkoztak. Ámen.”
David A. Steen
259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
3/1. fejezetéhez (július 19-25.).
Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor
elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik,
az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire
eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a
csodálatos látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember
ugyanarra a következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem,
elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom:
hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!”
A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát
jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről
az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem
gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való
éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha
Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a
valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten
jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik
boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A
fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács 12:32-ben
található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti
Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”
Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai
Köztársaság
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés