2020. július 20., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 20 - HÉTFŐ - Példabeszédek 19


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1831. nap

3. fejezet (2. rész) – A törvény szelleme  

Leskelődő kémek csapata vette körül Jézust a hegyen is, s amikor az igazság elveit feltárta, a farizeusok rögtön azt a véleményüket hangoztatták, hogy tanítása ellenkezik a Sínai-hegyen adott törvényekkel. Többen kijelentették: Jézus azért jött, hogy a törvényt eltörölje. Azonban az Üdvözítő félreérthetetlenül feltárta az isteni törvényekkel szemben elfoglalt álláspontját: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére.”

Az ember Teremtője és Törvényadója jelentette ki, hogy nem akarja a törvényt eltörölni. A természet minden tüneménye, a napsugárban szálló kis porszemcsétől kezdve, az űrben lebegő számtalan galaxisig, Isten törvénye alatt tétezik; e törvény iránti engedelmességtől függ a természet világának rendje és összhangja. Ehhez hasonlóan az igazságnak is vannak alapelvei, amelyek az öntudatos lények életét kormányozzák. Az ezekkel való összhangtól függ a világmindenség boldogsága. Isten törvénye már a világ teremtése előtt létezett. E törvény vezeti az angyalokat is; hogy pedig összhang legyen a föld és az ég között, az embernek is engedelmeskednie kell ezeknek a mennyei szabályoknak. Krisztus már Éden kertjében megismertette az első emberpárral a törvényt „Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának” (Jób 38:7). Krisztus földi küldetése nem a törvény eltörléséből állt, hanem abból, hogy kegyelme által az emberiséget az isteni szabályok iránti engedelmességre visszavezesse.

Krisztus szeretett tanítványa a hegy lábánál ülve figyelte Mesterének tanítását, s jóval később, Isten Lelkének sugallatára feljegyezte azokat, amelyek a törvény örök érvényét tanítják. „Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés.” (1Jn 3:4 — új fordítás). Világosan kijelenti, hogy a törvény, amelyre utal, „előttetek volt kezdettől fogva” (1Jn 2:7), tehát arról a törvényről van szó, amely már a teremtéskor is létezett, és a Sínai-hegyen csak megismételte Isten.

Amikor Jézus a törvényről beszélt, kijelentette: „Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” A „betölteni” szót olyan értelemben használta, mint amikor Keresztelő Jánossal tudatta szándékát. Így kell nekünk „minden igazságot betölteni”, ami annyit jelent, hogy a törvény követelményeinek mértékét betölteni, példát nyújtani az emberiségnek, hogyan éljenek tökéletes összhangban Isten akaratával.

Küldetése az volt, hogy a törvényt „naggyá” és „dicsőségessé” tegye (Ésa 42:21), hogy feltárja lelki lényegét, hogy bemutassa messze ható alapelveit, és bizonyítsa örökké tartó érvényességét.

Krisztus jellemének isteni szépségét még a legnemesebb és a legszelídebb emberek is csak halványan tükrözik vissza. Salamon király a Szentlélek befolyása alatt mondja róla: „Tízezer közül is kitetszik... és ő mindenestől fogva kívánatos” (Énekek 5:10, 16). És mikor Dávid prófétai lélekkel meglátta Őt, így szólt: „Szebb, szebb vagy az ember fiainál” (Zsolt 45:3). Jézus — Atyjának tökéletes képmása, dicsőségének fénye —, az önmagát megtagadó Megváltó, földi léte alatt élő szemléltetője volt Isten törvénye lényegének. Az Ő élete által vált nyilvánvalóvá, hogy a mennyei szeretet, a keresztény életelv az alapja az örök igazság törvényének.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mint minden fejezet a Példabeszédek könyvében, ez a fejezet is hihetetlenül tartalmas. Ugye milyen nagyszerű lenne minden tanítást megvizsgálni ebben a fejezetben? Sajnos azonban nincs elég időnk és helyünk az alaposabb tanulmányozásra. Ezért ma a 11. versre összpontosítsunk! „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.”

De hogyan lehet elnézni egy sértést? Hiszen az támadás ellenem! Ez így nem igazságos. Vissza kellene vágnom neki, nem? Kétség nélkül az a természetes reakciónk, hogy feldühödünk, és minden erőnkkel azon kezdünk el gondolkodni, hogy hogyan lehetne a kölcsönt kétszeresen visszafizetni. A bűnt elkövető ember megérdemli azt, amit kap érte. Ám apránként megtanultam, hogy miért is fontos elnézni mások vétkeit, ahogy a Példabeszédek is tanácsolja.

Mindezt pedig így tudtam megtanulni: ha követni akarom az 1Péter 1:15-ben leírtakat, miszerint szentek legyünk (ahogy Isten is szent), akkor figyelmesen kell hallgatnom Mikeás 7:18-ra, ahol Istenről ez a leírás olvasható: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” Illetve a 103. zsoltárra is, ami az egyik kedvenc fejezetem, különösen a 8-14. versek: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”

„Uram, saját erőmből nem tudok szemet hunyni az ellenem elkövetett vétkeken. Tölts el Szentlelkeddel, és így gyümölcsöző lehetek a Te szereteteddel, ami rajtam keresztül megérint másokat, mivel csak így tudom azokat áldani, akik engem átkoztak. Ámen.”

David A. Steen

259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/1. fejezetéhez (július 19-25.).

Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik, az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!”


A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács 12:32-ben található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”

Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai Köztársaság
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: