Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1819. nap
2.
fejezet (3. rész) – Kik a boldogok?
„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet” (Mt 5:5)
Ha a Hegyi Beszéd verseit sorban átvesszük, bizonyos
előrehaladást láthatunk a keresztény tapasztalatokban. Akik megérezték, hogy
Krisztusra van szükségük, bánkódtak bűneik miatt, és Krisztussal végigjárták a
szenvedések iskoláját, azok szelídséget is tanultak a mennyei Tanítótól.
Sem a pogányok, sem pedig a zsidók nem értékelték azt a
jellemet, amely türelmes és szelíd, mikor igazságtalanul szenved. Bár a
Szentírás azt tanítja, hogy Mózes a legalázatosabb és legszelídebb ember volt a
földön (4Móz 12:3), ez kortársaira mit sem hatott; sőt ellenkezőleg: sajnálták
és megvetették miatta. Jézus pedig a szelídséget azon erények közé számítja,
amelyek alkalmasakká tesznek bennünket Isten országára. Saját élete és jelleme
által szemléltette e fenséges erény isteni szépségét.
Jézus, az Atya dicsőségének fénye, nem tekintette
nyereségnek, hogy Ő Istenhez hasonló, „hanem önmagát megüresíté, szolgai formát
vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén” (Fil 2:7). Leereszkedett a földi élet
mélységeibe, és nem tiszteletet követelő királyként járt az emberek között,
hanem úgy, mint aki hivatásának tekinti az embertársaiért végzett szolgálatot.
Lényében semmi nyoma nem volt az álszenteskedésnek vagy a hideg szigorúságnak.
A világ Megváltójának az angyalokénál is nemesebb jelleme volt, de isteni
fensége oly szelídséggel és alázatossággal párosult, amely az embereket
vonzotta.
Jézus „megüresíté önmagát”; cselekedeteiből sohasem
ütközött ki az önző én, hanem mindent Atyja akaratának rendelt alá. Mikor földi
műve a befejezéshez közeledett, elmondhatta: „Én dicsőítettelek téged e földön,
elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Jn 17:4).
Megparancsolta: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”
(Mt 11:29). „Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát” (Mt 16:24).
Űzzétek ki szívetekből az önző ént, és ne engedjétek ott tovább uralkodni!
Ha Krisztust önmegtagadó szelídségében és alázatosságában
szemléljük, a tapasztalat ki kell, hogy mondassa velünk, mint egykor Dániellel,
amikor látomásában az Emberfiához hasonló lényt megpillantotta: „És semmi erő
sem marada bennem, és orcám eltorzula” (Dán 10:8). Ekkor függetlenségünket és
fennhéjázásunkat — amelyeket nagyra tartunk — igazi fényükben látjuk majd, mint
Sátán hatalmának jeleit. A romlott emberi természet mindig elő akar törni
belőlünk, készen a harcra, de aki Krisztustól tanul, az megszabadul önző
énjétől, a büszkeségtől és az uralomvágytól; lelkében békesség honol, mert
önmagát Isten Lelkének adta át. Többé nem igyekszünk magunknak a legjobb, a
legfőbb helyeket biztosítani; nem igyekszünk mások figyelmét magunkra vonni,
tudva, hogy számunkra a legmagasztosabb hely Üdvözítőnk lábánál van. Jézusra
nézünk fel, várva, hogy kezünket megfogja, és vezessen; szavára figyelünk, hogy
irányítsa életünket. Pál apostol mindezt átélte, és így szólt: „Krisztussal
együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;
amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem, és önmagát adta érettem” (Gal 2:20).
Ha Krisztus állandó vendég nálunk, akkor Istennek a minden
emberi értelmet felülmúló békessége megőrzi szívünket és értelmünket a Krisztus
Jézusban. Bár Üdvözítőnk állandó küzdelmet folytatott, élete mégis békességes volt.
A dühös ellenség állandóan üldözte, de Ő így szólt: „Aki küldött engem, énvelem
van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem,
amelyek néki kedvesek” (Jn 8:29). Istennel való tökéletes közösségének békéjét
sem emberi, sem sátáni harag nem bonthatta meg. Így szól hozzánk: „Békességet
hagyok néktek; az én békességemet adom néktek” (Jn 14:27). „Vegyétek fel
magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos
szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Mt 11:29). Hordjátok
velem a szolgálat igáját Isten dicsőítésére és az emberiség felemelésére, és
igámat gyönyörűségesnek, terhemet könnyűnek találjátok majd.
Csak az önszeretetünk, az önimádatunk rontja meg békénket.
Amíg önző énünk él, folyton szükségét érezzük a kellemetlenségek és
bántalmazások elleni védekezésnek. Ha azonban önző lényünk már halott, és
életünk Krisztussal Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett
lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és bántással
szemben. „A szeretet hosszútűrő, kegyes: a szeretet nem irigykedik, a szeretet
nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga
hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de
együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél,
mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy; de legyenek bár jövendőmondások,
eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik”
(1Kor 13:4—8).
A földi forrásokból reánk áradó szerencse éppoly
változékony, mint a körülmények, amelyekből származik. Krisztus békéje ezzel
szemben állandó, maradandó béke. Nem függ az élet körülményeitől, sem vagyonunk
nagyságától, sem barátaink számától. Krisztus az élő víz forrása, s az általa
nyújtott boldogság soha ki nem apad.
Ahol Krisztus szelídsége nyilvánul meg, annak a háznak
lakói boldogságban élnek. A szelíd ember nem idéz elő viszálykodást, és nem
válaszol gorombán, hanem megnyugtatja a felizgatott kedélyeket; olyan
jóindulatot áraszt, amely a ház minden tagjára jó hatással van. A szelídlelkű
család már itt a földön is Isten nagy mennyei családjának része.
A szelídek „öröklik a földet”. Az én felmagasztalásának hiú
vágya hozta világunkba a bűnt, s emiatt vesztették el ősszüleink a szép föld
feletti uralmat. Énjének feláldozása által váltotta meg Jézus az elveszetteket,
és azt mondja, mi is győzzünk úgy, ahogy Ő győzedelmeskedett (Jel 3:21)!
Örököstársaivá lehetünk az alázatosság és odaadás által, amikor az alázatosak
öröklik a földet, és nagy békességnek örvendenek (Zsolt 37:11).
Az alázatosaknak ígért föld nem hasonlít a mostani, a halál
és átok árnyékától elhomályosított földhöz. „De új eget és új földet várunk, az
ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2Pt 3:13). „És semmi elátkozott
nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyi széke benne lesz; és ő
szolgái szolgálnak néki” (Jel 22:3).
Ott többé nem lesz csalódás, gond és bűn; ott senki nem
mondja majd, beteg vagyok. Ott nem lesz gyászmenet, halál, elválás, sem megtört
szív; de Jézus ott lesz — s vele a békesség. „Nem éheznek, nem szomjúhoznak,
nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült, vezeti őket, és
őket vizek forrásaihoz viszi” (Ésa 49:10).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Salamon gyengéden
felráz bennünket a kérdéssel: „Ó, te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel
álmodból?” (9. vers – új prot. ford.).
Mindnyájan sok időt
vesztegethetünk el az ágyban. Az ébresztőórámat mindig reggel 6 óra 4 percre
állítom be, mert így jut elég időm az áhítatra, a zuhanyozásra, a
borotválkozásra és a reggelire is, és hogy a reggeli csúcsforgalomban eljussak
munkahelyemre, a hírszerkesztőségbe, ahol újságíróként dolgozom Oroszországban.
Különös dolgot figyeltem meg az általam meginterjúvolt sikeres emberek alvási
szokásaival kapcsolatban. Vezető üzletemberek állították, hogy 3-4 órát
alszanak egy éjszaka. Éppen a minap kérdeztem meg egy vállalat mellettem ülő
vezérigazgatóját a Moszkva-New York repülőjáraton, mi a titka annak, hogy
végigalussza a tíz és fél órás utat. Halvány mosollyal bizalmasan közölte, hogy
az elmúlt hét nap során nem aludt 24 óránál többet Moszkvában, ami átlag három
és fél óra alvást jelent éjszakánként.
Ugyanakkor, nem
rombolhatjuk testünket az alvásmegvonással. Nem törekedhetünk az álom elűzésére
energiaitalokkal, vagy kávéval. Egészségünk megőrzése érdekében fontos a
megfelelő mennyiségű alvás, és hogy minden nap kerítsünk időt a testmozgásra.
Úgy látom azonban, hogy
a sikeres emberek a megfelelő mennyiségű alvással kapcsolatban alávetik
testüket az agyuknak. Jól beosztják az idejüket, csak a fontos dolgokkal
foglalkoznak, hasznosan töltik munkaidejüket. Ha túlságosan fáradtak, és már
nem tudnak jól összpontosítani, napközben is rájuk törhet az álmosság. Egyszer
meginterjúvoltam egy milliárdos befektetőt, akinek az irodájában álló
plüsskanapéja kihúzható ágyat rejtett. Azt mondta, a mai napig szinte minden
nap ledől húsz percre szundikálni. Utána felfrissülten, újult erővel folytatja
munkáját.
Nem állítom, hogy meg
kell változtatni jól bevált alvási szokásainkat, és kevesebbet aludni. Salamon
itt azokról beszél, akik lustálkodnak. Másrészt viszont gondoljunk csak bele,
mennyivel többet tudnánk elvégezni, ha csak 15 perccel kelnénk korábban minden
reggel. Napi 15 perc az hetente már 1 óra 45 perc és majdnem 4 óra évente. Ez
elég sok plusz idő, amit felhasználva valami jót tehetünk az Úrért.
Andrew McChesney
257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/1. fejezetéhez (július 5-11.).
Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor
a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és
nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az
1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.
Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a
kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket
és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra
dobják, ahol nincsenek vásárlók.
Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház
tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első
boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az
utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes
imaoltárok helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.
Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem,
hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy
nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl
sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha
lehetséges, és ültessenek zöldségeket.
Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek
fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli
emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem
fogja megállítani a missziót.
Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a
mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik,
hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.
Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás
van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.
És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak,
szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.
Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy
nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a
lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad
előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?
Boldogok a lelki szegények. Mert ők
megelégíttetnek.
Eugene Prewitt
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
A Példabeszédek 6.fejezetéhez fűzött kommentár utolsó előtti mondatában a "4 óra" helyett 4 napot kellett volna írni helyesen! Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés