Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1824. nap
2.
fejezet (8. rész) – Kik a boldogok?
„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert
övék a mennyeknek országa” (Mt 5:10)
Krisztus nem kecsegteti követőit földi dicsőséggel, földi
gazdagsággal, sem pedig kísértésektől mentes élettel. Ellenkezőleg, utal arra a
kiváltságukra, hogy Urukkal együtt járhatják az önmegtagadás útját, és vele
együtt szenvedhetik el a szemrehányásokat, a gyalázatot, mivel a világ nem
ismeri őket.
Krisztus lejött e földre, hogy az elveszett világot
megváltsa, és szembe találta magát, Isten és az emberiség ellenségeinek
egyesült erőivel. Irgalmatlan összeesküvésben társultak ellene, a békesség
Fejedelme ellen. Bár minden egyes kimondott szava és cselekedete isteni, kegyes
irgalomról tanúskodott, a közte és a világ közötti különbség mégis keserű
gyűlöletet ébresztett bennük. Krisztus leküzdötte az emberi természet gonosz
hajlamait, s ezzel a leghevesebb ellenállást és ellenségeskedést lobbantotta
fel. Hasonló sors vár mindazokra, akik kegyesen akarnak élni a Krisztus
Jézusban. A becsületesség és a bűn, a szeretet és a gyűlölet, az igazság és az
álnokság közötti küzdelem soha meg nem szűnik. Akinek életében Krisztus
szeretete és a szentség szépsége megnyilvánul, az Sátántól elragadja
alattvalóit; azért támad ellene minden erejével a gonoszság fejedelme.
Megaláztatás és üldöztetés éri mindazokat, akikben Krisztus Lelke él. Az
üldözések módja koronként változhat, de mozgatója örökké ugyanaz a szellem,
amely Ábeltől kezdve minden időben üldözte Isten választottait.
Mihelyt az ember Istennel való összhangra törekszik,
azonnal tapasztalja, hogy a kereszt elleni támadások nem gyengültek. A
levegőbeli hatalmak, fejedelemségek és a gonosz szellemek azonnal készek
harcolni azok ellen, akik engedelmeskedni akarnak a menny törvényeinek.
Következésképpen az üldözések — ha eddig el is szomorítottak bennünket —
örömére szolgáljanak Krisztus tanítványainak, mert ezek a legfőbb bizonyítékai,
hogy Mesterük lábnyomában haladnak.
Jóllehet, az Úr nem ígéri meg követőinek, hogy az
üldözésektől mentesülnek, de ennél sokkal becsesebbet ígér nekik: „Élteden át
tartson erőd” (5Móz 33:25). „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm
erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9). Aki Krisztusért jut a gyötrelmek
tüzes kemencéjébe, annak oldalán ott áll Jézus, miként Babilonban is a három
hűséges ifjú mellé állt. Aki Megváltóját igazán szereti, minden alkalommal
örömmel osztozik vele a megaláztatásokban és gyalázatában. Mestere iránti
szeretete megédesíti szenvedéseit.
Az ördög minden időben üldözte, sőt meg is ölte Isten
gyermekeit, azonban ők haláluk által is győztesek lettek. Kitartó hűségükkel
bizonyították, hogy Segítőjük Sátánnál hatalmasabb. Sátán a testet kínozhatta
és megölhette, de az Istenben rejtőző krisztusi életet nem érinthette. Börtönök
falai közé zárhatta őket, de lelküket nem verhette bilincsekbe. Krisztus
foglyai a jelen sötétségén felülemelkedve meglátták a jövendő dicsőséget, és
így szólhattak: „Mert azt tartom, hogy amiket szenvedünk, nem hasonlíthatók
ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18). „Mert a mi
pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk”
(2Kor 4:17).
A szenvedések és üldözések által Isten dicsőséges jelleme
nyilvánul meg kiválasztottaiban. Istennek a világ által gyűlölt és üldözött
népe Krisztus iskolájában nevelkedik. Noha e földön a keskeny úton halad, a
nyomor tüzes kemencéjében tisztul meg; de nehéz küzdelmek, keserű tapasztalatok
és önmegtagadás között is követi Urát. Mindezek által megtanulja a nyomort és a
szenvedéseket okozó bűnt gyűlölni. A Krisztus szenvedéseiben való
részesüléssel, részesedni fognak dicsőségében is. A próféta látomásában látta
Isten népének győzelmi ünnepét. „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve;
és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén és bélyegén és az ő
nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az
Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a
Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható
Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek királya” (Jel 15:2—3).
„Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és
megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke
előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában; és aki a
királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök” (Jel 7:14—15).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Egy orosz barátom
egyszer megkérdezte tőlem, hogy mennyi tizedet adok. A kérdés igencsak
meglepett. „Egy tizedet, természetesen” – válaszoltam.
A barátom ezután arra
hívta fel a figyelmemet, hogy adjak három tizedet, hiszen az izraeliták is ezt
az elvet gyakorolták, holott Isten ezt kifejezetten nem írta elő számukra. A
Hetednapi Adventista Egyház doktrínája az egy tizedet hangsúlyozza.
A hetednapi adventisták
hitelveiről szóló könyvben, amely az egyházunk 28 tantételét tartalmazza, ezt
olvashatjuk: „Az izraeliták valószínűleg jövedelmük egynegyedétől egyharmadáig
adtak vallási és jótékonysági célokra.” Néhány sorral lejjebb, a szerzők
felteszik a kérdést: „Kell-e annyit adnunk, amennyit az izraeliták adtak? ...
Az Újtestamentum sehol sem vonja vissza, és nem mérsékeli ezt a rendszert. Ha
összehasonlítjuk kiváltságainkat és az általunk kapott áldásokat az
izraelitákéval, azt látjuk, hogy Jézusban nyilvánvalóan nagyobb részt kaptunk.”
(A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 2002, Advent
Kiadó. 291. oldal).
Orosz barátom egyszerű
elvet vázolt fel a tizedfizetésre vonatkozóan. 10 százalék a tized, 10 százalék
önkéntes adomány az egyház vagy a gyülekezet szükségleteire, további 10
százalék pedig jótékonysági felajánlás. A gondolat, hogy jövedelmem harmadát
ajánljam fel, először ledöbbentett. Ám aztán úgy gondoltam, ha az izraeliták
meg tudták ezt tenni, akkor én is ugyanezt teszem. Tehát, elköteleztem magam
arra, hogy hat hónapon keresztül ilyen módon fogok adakozni.
Isten pedig megengedte,
hogy új és meghökkentő módon vegyek részt ebben a kibővített adakozásban. Nem
csak az töltötte be hálával a szívemet, hogy láttam, amint a gyülekezet
építésére szánt alap folyamatosan növekedett; de annak is örültem, hogy
segítségünkkel több afrikai diák hazautazhatott, hogy a nyarat a családjukkal
töltsék; illetve, hogy egy moldovai édesapa szert tudott tenni egy autóra, s ez
megkönnyítette 7 éves autista kisfiának gondozását.
Szinte hihetetlen, de
ez idő alatt sosem szűkölködtem a pénzben. Sőt, nagyobb összeget sikerült
megtakarítanom, mint valaha!
Salamon, az egyik
valaha élt leggazdagabb ember ismerte a tizedfizetés elvének titkát. Ezért
mondta a következőket: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg
szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki
mást felüdít, maga is felüdül” (24-25. vers – új prot. ford.).
Andrew McChesney
258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
2/2. fejezetéhez (július 12-18.).
Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon
tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent
ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a
farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.
Sok hetednapi adventista úgy tekint a törvényre, mint egy listára,
ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a
szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.
Mi tehát a törvény lelki természete? A
„szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.
A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata.
Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek
Jézus jellemével.
Mindig a törvény lelki természetére akarok
tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt
akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és
aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.
Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több,
mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki
természetét.
Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést,
ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az
örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”
Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a
Jézussal való együttlétet nap mint nap!
Evelyn Chua
Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
ÁÁmen!
VálaszTörlés