2020. július 11., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 11 - SZOMBAT - Példabeszédek 10


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1823. nap

2. fejezet (7. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9)

Krisztus a „Békesség Fejedelme”. Küldetése a bűn által elveszített béke helyreállítása a mennyben és a földön. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:1). Aki elhatározza magában, hogy bűneit elhagyja és szívét megnyitja Krisztus szeretete előtt, az részesévé lesz a mennyei békességnek.

Az igazi békesség alapja Krisztus. Jézusnak a szívben munkálkodó kegyelme megszüntet minden ellenségeskedést, és lecsendesíti a civódást. Megtölti a lelket szeretettel. Aki Istennel és embertársaival békességben él, nem lehet szerencsétlen, boldogtalan. Irigység nem lakhat szívében, gonosz szokások és gyűlölet sem találnak helyet. Aki Istennel összhangban él, részese a mennyei békességnek, és áldásos befolyását másokra is kiárasztja. A békesség Lelke harmatként üdíti fel azt a szívet, amely a világi hajszában megfáradt, és azt megelégelte.

Krisztus a béke üzenetével küldte szét követőit a világba. A békességre igyekvő ember nyugodt és szentséges életmódjának csendes és észrevétlen befolyása által Krisztus szeretetét nyilatkoztatja ki, beszéde és példaadása által embertársait rábírja a bűn elhagyására, és arra, hogy szívüket teljesen Istennek ajánlják fel.

„Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.” A békesség Lelke tesz bizonyságot a mennyel való összeköttetésükről. Jézus édes lehelete veszi őket körül; jóságos lényük, jellemük szeretetre méltósága bizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei; az emberek pedig felismerik, hogy ők Jézussal voltak. „Mindaz, aki szeret, az Istentől született” (1Jn 4:7). „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé”, hanem „akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” (Róm 8:9, 14)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Abban az időben, amikor repülést tanultam az egyetemen az USA Washington államában, életem egyik nagyon nehéz időszakán mentem át. Egy nap úgy döntöttem, hogy ellopom azt a kisgépet, amit az önálló repülésgyakorlatra vittem ki, és azt összetörve vetek véget az életemnek. Ám a gondolat, hogy mi fog történni, amikor édesanyám értesül a halálhíremről, túlságosan is aggasztott. Ezért végül úgy határoztam, hogy elrepülök a géppel kicsit távolabbra, ott leteszem, és elszököm. Észak felé fordítottam tehát a repülőt, és jó néhány órával később, kiürült tankkal egy elhagyatott kanadai reptéren találtam magam.

Akkoriban édesanyám is az Egyesült Államokban volt. Sohasem fogom elfelejteni az arckifejezését, amikor két nap múlva megérkezett értem egy kanadai rendőrkapitányságra. Mikor kihozott a fogdából, a szemei vörösek voltak a könnyektől és a két álmatlan éjszaka aggódásától, ami fájdalmas, mély nyomokat hagyott az arcán.

Amikor a repülőm nem tért vissza a reptérre, egy mentőalakulat kutatott utánam, édesanyám pedig órákon át rettegett attól, hogy lezuhantam. Ezután tudta meg, hogy Kanadába kell jönnie értem.

Valóban úgy van, ahogy Salamon mondta: A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának” (1. vers).

Mindig eszembe jut életem e pillanata, valahányszor nagy döntést kell meghoznom. Soha többé nem szeretném megszomorítani a szüleimet, ezért azt kérdezem ilyenkor magamtól, hogy a tetteim örömet vagy bánatot fognak nekik okozni. A válasz arra, hogy tisztelem-e a szüleimet, gyakran arra mutat rá, hogy a terveim vajon az Úr akaratával is harmóniában vannak-e. Sosem szeretném megszomorítani a mennyei Atyámat – és ez az, ami a legfontosabb.

Andrew McChesney

257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/1. fejezetéhez (július 5-11.).

Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az 1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.

Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra dobják, ahol nincsenek vásárlók.

Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes imaoltárok helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.

Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem, hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha lehetséges, és ültessenek zöldségeket.

Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem fogja megállítani a missziót.

Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik, hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.

Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.

És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak, szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.

Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?

Boldogok a lelki szegények. Mert ők megelégíttetnek.

Eugene Prewitt
Malajzia
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: