2020. július 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 23 - CSÜTÖRTÖK - Példabeszédek 22


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1835. nap

3. fejezet (5. rész) – A törvény szelleme  

„Hogyha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába” (Mt 5:20)

Jézus azt tanítja, hogy a törvény betűihez ragaszkodó vallás gyakorlása nem elegendő ahhoz, hogy Isten és az ember között összhang jöjjön létre. Így a farizeusok és írástudók oly nagyra becsült igazsága teljesen értéktelen volt. Kemény és szigorú hagyománytiszteletükben sem alázatnak, sem szeretetnek, sem gyengédségnek nem volt helye; csak botránkoztatták a bűnösöket. Így lett belőlük ízetlen só, hiszen mennyei kegyelem hiányában befolyásuk hatástalan, erőtlen volt ahhoz, hogy a világot a pusztulástól megóvja. Csak a szeretet által munkálkodó igaz hit tisztíthatja meg a lelket, mint valamiféle kovász, amely az egész jellemet átalakítja.

Izrael népe megtanulhatta volna ezt az igazságot a próféták írásaiból. Az emberi lélek életszentséget és megigazulást óhajtó vágyára már évszázadokkal azelőtt választ adott Mikeás próféta: „Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal? Kedvét leli-e az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olajpatakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkem bűnéért? Megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik 6:6—8).

Hóseás próféta a farizeuskodás lényegét a következő szavakkal jellemezte: „Buja szőlőtő az Izrael, amely termi az ő gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait” (Hós 10:1). Hivalkodó látszat-istentiszteletükkel valójában a saját vágyaikat szolgálták; vélt igazságuk és életmódjuk annak a törekvésüknek volt a gyümölcse, hogy a törvényt saját elképzelésük szerint tartsák meg, s így elégítették ki önzésüket. Ezért igazságuk sem lehetett jobb, mint ők maguk, és szentségre való törekvésük is hiábavaló kísérlet maradt csupán; ugyanis a tisztátalant akarták tisztává varázsolni. A törvény olyan szent és tökéletes, mint Isten! Feltárja az ember előtt Isten igazságosságát és szentségét. Az ember nem képes a törvényt saját erejéből megtartani, mert alaptermészete megromlott és eltorzult, így Isten jellemével ellentétben áll. Az önző szív cselekedetei nem tiszták, hisz „minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ésa 64:5).

A törvény szent, Izrael fiai azonban mégsem igazulhattak meg általa, mert saját erejükkel akartak megfelelni neki. Krisztus tanítványainak más igazságra, illetve életszentségre van szükségük, mint a farizeusoknak, ha Isten országába akarnak jutni. Isten az Ő Fiában felajánlotta nekik a törvény tökéletes igazságát. Ha szívüket megnyitják Krisztus befogadására, akkor bennük lakozik majd az Istenség egész élete és szeretete, amely őket teljesen átalakítja saját képmására. Így nyerhetik el a megigazulást, az életszentséget, amelyet a törvény megkövetel, mint Isten ingyen ajándékát. A farizeusok azonban elvetették Krisztust, „mert az Isten igazságát nem ismervén, az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róm 10:3).

Miközben Jézus tovább folytatta beszédét, megmagyarázta hallgatóinak, hogy mit jelent tulajdonképpen a törvény megtartása: Krisztus jellemének megnyilatkozását az ember mindennapi életében, miként Isten is naponként megnyilatkozott Krisztusban.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Sok ember tartja fontosnak, hogy nevet szerezzen magának, miközben a sikert, a gazdagságot és a boldogságot hajszolja. A Példabeszédek könyvének 22. fejezetében azonban azt a tanácsot kapjuk, hogy helyezzük a jó hírnevet a gazdagság elé.

Ez a fejezet végigvezet bennünket a jó hírnév megszerzésének folyamatán, de nem önmagunk felmagasztalására, hanem Isten dicsőségére. A 4. vers elmondja, hogyan érhetjük el az igazi sikert és boldogságot: „Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (4. vers - új prot. ford.).

Figyeljük meg, hogy Isten hogyan részesíti különleges áldásokban azokat, akik a jó hírnevet a gazdagság fölé helyezik!

Szolgálat: „Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek” (9. vers).
Alázat: „Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király” (11. vers - új prot. ford.).
Gazdagság és tisztesség: Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani” (29. vers – új prot. ford.).

A fejezet bölcs tanácsai a rossz döntések következményeit is leleplezik. Milyen kedves dolog Isten részéről, hogy a helyes irányba terel bennünket, és figyelmeztet a veszélyzónákra is.

Nehéz idők: „Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat" (5. vers).
Baj: „Aki álnokságot vet, bajt arat” (8. vers).
Anyagi veszteség: „Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut” (16. vers).

A 17-21. versek szerint helyesen fogunk élni, ha szívünket Isten ismeretére szenteljük, és Isten bölcs szavai lesznek ajkunkon. Így az Istenben való bizalmunk is megszilárdul. Ha ezt elhatározzuk, megismerjük és érteni fogjuk Urunk igaz Igéjét. Isten szavai megragadnak az elménkben, és könnyen tudunk beszélni azokról. Másokkal is megosztjuk Isten receptjét, különösen a gyermekeinkkel, hogy a jó útra vezessük őket.

Végül mindenki dönteni fog, hogy a földi siker hajszolásában fog hírnevet szerezni magának, vagy a jó hírnevet a világi gazdagság fölé emeli, és megtapasztalja Isten áldásait. Te mit választasz ma?

„Drága Uram! Segíts, hogy jó döntést hozzak ma, hogy jó hírnevet szerzek, nem magamnak, hanem a te tiszteletedre és dicsőségedre! Ámen.”

Susan Marcellino

259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/1. fejezetéhez (július 19-25.).

Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik, az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!”


A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács 12:32-ben található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”

Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai Köztársaság
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés:

  1. Jöjj szívembe most ÚrJézus, foglald el mindenestől! Szeretném helyesen látni szépségedet és Veled járni!

    VálaszTörlés