2020. július 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 19 - VASÁRNAP - Példabeszédek 18


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1831. nap

3. fejezet (1. rész) – A törvény szelleme  

Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem (Mt 5:17)
Mennydörgés és villámlás között nyilatkoztatta ki Krisztus Istennek törvényét a Sínai-hegyen. Isten dicsősége mint emésztő tűz ereszkedett alá a hegy csúcsára, és a hegy megremegett az Úr jelenlététől. Alázattal borult földre az egész nép, hogy hallgassa a törvény előírásait. Milyen nagy az ellentét az említett jelenet és a Hegyi Beszéd között! Derült ég alatt, ünnepélyes csendben, amelyet csak a madarak éneke tarkított, fejtette ki országa alapelveit Krisztus. Bár ez alkalommal a szeretet szavait intézte a néphez, mégis a törvény ugyanazon alapelveit fejtette ki előttük, amelyeket egykor a Sínai-hegyen hirdetett ki.

Amikor Izrael a törvényt átvette, a hosszú, egyiptomi rabszolgaság miatt annyira eltompult volt, hogy a hatás érdekében Isten hatalmának és fenségének kellett megnyilvánulnia. Az Úr azonban ennek ellenére a szeretet Isteneként nyilatkozott meg előttük.

„Az Úr a Sínai-hegyről jött.
És Seirből támadt fel nékik;
Párán-hegyéről ragyogott elő,
Tízezer szent közül jelent meg, Jobbja felől tüzes törvény vala számukra!
Bizony szereti ő a népeket!
Mind kezednél vannak az ő szentjei,
Odaszegődnek a te lábaidhoz,
És hallgatják a te beszédeidet!”
(5Móz 33:2—3).

Isten csodálatos szavakkal nyilatkoztatta ki dicsőségét Mózesnek, amelyek minden idők legdrágább örökségévé váltak. „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt” (2Móz 34:6—7).

A Sínai-hegyen kinyilatkoztatott törvény a szeretet alapelvének kifejezése, s egyben az egész föld részére az ég törvényeinek kinyilatkoztatása. Egyetlen közvetítő által adta nekünk az Atya, és Ő hirdette ki, akinek hatalma összhangot teremthet az emberi szív és a törvény alapelvei között. A törvény célját is kinyilatkoztatta Isten Izrael előtt: „És szent emberek legyetek én előttem” (2Móz 22:31).

Izrael nem ismerte fel a törvény lelki tartalmát; látszatengedelmességük csak a külső formák és ceremóniák betartásából állt, anélkül hogy szívüket a magasztos szeretetnek odaszentelték volna. Amikor Jézus jellemével és munkálkodásával szemléltette Isten szent, nemes és magasztos erényeit, és feltárta a csupán külsőségekben megnyilvánuló engedelmesség értéktelenségét, a zsidó nép vezetői nem értették meg szavait, így el sem fogadták azokat. Véleményük szerint Jézus könnyedén vette a törvény követelményeit, s amikor megismertette velük azokat az igazságokat, amelyek Istentől elrendelt istentiszteleteik lelkét képezték volna, megvádolták Őt a törvény eltörlésével, mert ők csak a külsőségekre tekintettek.

A farizeusok észrevették az óriási különbséget a saját és az Úr tanítási módszere között. Észrevették, hogy az igazság fensége, szépsége és tisztasága az emberekre gyengéd, de mély benyomást gyakorol. Attól féltek, hogy Jézus elhódítja tőlük a népet, ha nem tesznek ellene valamit. Ezért állandóan figyeltették, alkalmat keresve, hogy a Nagytanácsnál bevádolhassák, elítélhessék és kivégezhessék Őt.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Nagyszüleim adták nekem a Dávid nevet, ami azt jelenti, kedvelt, ill. szeretett ember. Ők adták a második nevemet is, Artúr, ami azt jelenti, hogy erő. A családnevem Steen, ami a Steven (István) névből eredeztethető, aminek a jelentése korona. Ezeken kívül jó néhány névvel felruházott a családom az idők folyamán, mint például: édesem, professzor, apa, papu (nagypapa), sőt dédpapa, stb. Némelyik nevem az életben betöltött szerepemhez kapcsolódik, mások valamilyen jellemtulajdonságot írnak le, amik jellemzőek rám, vagy legalábbis szeretném, hogy jellemzőek legyenek rám, vagy a szüleim szerették volna, hogy olyan legyek.
 
A nevek fontosak. Ha barátságot kötünk valakivel, először meg kell kérdeznünk a nevét az illetőnek, és azt is, hogy ő hogyan szereti a legjobban használni, hallani.

Istennek is sok neve van, amelyek a jellemét írják le. Az Ő neve minden név felett való. „Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az Ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt 148:13.). Csak egy néhány nevet szeretnék említeni Isten nevei közül: Elohim (Isten), El Shaddai (Isten Mindenható Úr), Adonai (Úr és Mester), Jehovah Shalom (az Úr az én Békességem), Jehovah Jireh (az Úr Gondoskodik).

Elképzelni is alig tudjuk a jelenetet Mózes második könyve 34. fejezetében, amikor Mózes azt a parancsot kapta, hogy menjen fel a Sínai-hegyre, egyedül. Ott történt meg, hogy az Úr elvonult Mózes előtt, és megmutatta dicsőségét, azaz kinyilatkoztatta magát Mózesnek. Figyeljük csak: „És az Úr elvonula Ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Móz 34:6-7). Csodálatos! Ilyen az én Istenem. Milyen hatalmas Isten Ő! A jelleme az, ami különleges módon megszenteli Őt; és ez az oka, amiért az Úr imájában azt mondjunk, hogy „Szenteltessék meg a Te neved”. Isten neve olyan szent, hogy sohasem szabad könnyelműen vagy tiszteletlenül használnunk vagy kimondanunk (Neh 9:5-től).

A Példabeszédek könyve 18. fejezetében a 10. vers azt mondja: „Erős bástya az Örökkévaló, hozzá menekül az igaz, és védelmet talál”. (Hungarian Bible: Easy-to-Read Version). Micsoda hatalom van Isten nevében. „Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket.” (Ellen G. White: Jézus Élete. Budapest, 2004, Élet és Egészség Könyvkiadó. 100. oldal)

„Uram, bárcsak megbecsülést és dicsőséget szereznék a Te nevednek ma! A Te nagy neved erős bástyájában adj nekem menedéket! Ámen.”

David A. Steen

259. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/1. fejezetéhez (július 19-25.).

Amikor Jézusra szegezzük tekintetünket, akkor elkerülhetetlen, hogy az elme összehasonlítsa az ént és a Megváltót. Úgy tűnik, az Ő jellemének szépsége a szomorú valóságát emeli ki annak, hogy mennyire eltérünk Tőle. Ha csak egy pillantás jut, az énünk megpróbálhatja utánozni a csodálatos látványt, csakhogy ez olyan sokszor nem sikerül, hogy az ember ugyanarra a következtetésre jut, mint az állhatatos szemlélő: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!”


A boldogmondások nem csak átfogó magyarázatát jelentik Krisztus igazságának és jellemének, hanem egy ingyenes ajánlatot erről az igazságról, amit csak bizonyos feltételekkel kaphatunk meg. Az ember nem gyakorolhatja a lelki szegénységet, és nem idézheti elő az igazságra való éhséget; ezek az eredményei annak, ha szemléljük Őt, aki „mindenestől szép”. Ha Krisztust helyesen szemléljük, a lelki szűkölködés nyilvánvalóvá válik, a valóság az emberi büszkeséget a porba dönti. Mégis az, ahogyan Isten jóakaratának nagyvonalúságát, hogy igazságot szolgáltasson, kifejti a negyedik boldogmondásban, nem hagy teret annak, hogy elcsüggedve megtorpanjunk. A fejezet elolvasása után nem maradhat más hátra, mint örvendeni a Lukács 12:32-ben található biztos ígéretnek: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”

Lucky Adams
Orvos-misszionárius, Kwa-Zulu Natal, Dél-afrikai Köztársaság
Fordította Gősi Csaba


4 megjegyzés: