2020. július 17., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 17 - PÉNTEK - Példabeszédek 16


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1829. nap

2. fejezet (13. rész) – Kik a boldogok?  

Jézus azonban nem arra buzdít, hogy: erőlködjetek, hogy a ti világosságotok fényt árasszon, hanem azt mondja: „Úgy fényljék a ti világosságtok!” (hagyjátok, hogy ragyogjon! — a szerk.). Ha Krisztus szívünkben lakozik, lehetetlen elrejtenünk jelenlétének fényét. Ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem szolgálnak a világ világosságául, ennek oka, hogy az élet ereje elhagyta őket. Ha nem árasztanak világosságot, az azért van, mert nincsenek összeköttetésben a világosság forrásával.

Isten igaz gyermekeit „Krisztusnak bennük lakozó lelke” (1Pt 1:11) mindenkor kortársaik világosságává avatta. Így volt József is Egyiptomban a világosság hordozója: tisztasága, jótékonysága és gyermekies szeretete által Krisztust nyilatkoztatta ki a pogány nemzetnek. Az ígéret földje felé vezető úton Izrael hűségesei világítottak a körülöttük élő népeknek. Isten általuk jelentette ki magát a világnak. Bábelben Dánielről és társairól, Perzsiában Márdokeusról áradtak szét ragyogó fénysugarak a királyi udvar homályában. Így Krisztus tanítványainak is hivatásuk, hogy a világosság hordozói legyenek a menny felé vezető úton. Általuk Isten irgalmassága és jósága tárul fel az emberek előtt, akik az őket övező sötétségben félreismerték Őt. Miközben a tanítványok jó cselekedeteit látják, a szemlélődők késztetést éreznek, hogy a mennyben lakozó Istent tiszteljék, mert tudatára ébrednek, hogy Isten uralkodik a világmindenség felett, akinek jelleme dicsőítésre és követésre méltó. A követők szívében izzó isteni szeretet és az életükben megnyilvánuló krisztusi összhang mennyei látomásként hat e világ fiaira, hogy tökéletességét értékelhessék.

Ilymódon hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek higgyenek „Istennek hozzánk való szeretetében” (1Jn 4:16). A bűnös és romlott szívek megtisztulnak és átalakulnak, hogy „büntetlenül és örvendve állhassanak meg egykoron az Atya színe előtt” (Jud 24).

Az Üdvözítő szavai: „Ti vagytok a világ világossága” — arra utalnak, hogy híveire világszéles missziót bízott. Krisztus napjaiban a haszonlesés, a büszkeség és az előítélet magas és erős válaszfalat emelt a szentség őrei és a föld összes többi népe közé. Ám az Üdvözítő azért jött, hogy ezt az állapotot megváltoztassa. Szavai másként hangzottak, mint a papok és az írástudók tanításai. Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalat, s helyette az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja. Kiemeli az embert az önzés szűk látóköréből. Megszünteti a nemzeteket elválasztó összes mesterséges különbséget és a határokat. Nem tesz különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között, hanem azt tanítja, hogy minden rászoruló lélek felebarátunk, s az egész világ a munkaterületünk.

Miként a napsugarak eljutnak a föld legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is ragyogjon e földön minden egyes emberre. Ha Krisztus gyülekezete az Úrnak ezt a szándékát megvalósítaná, akkor világosság áradna mindazokra, akik most a sötétségben és a halál árnyékában élnek. Ha a gyülekezeti tagok — ahelyett, hogy befelé fordulnak, s így minden felelősséget és kereszthordozást elhárítanak maguktól — elszélednének a föld különböző országaiba, hogy ott fények gyúljanak, és Krisztushoz hasonlóan fáradoznának mások lelki üdvéért, az Isten országáról szóló evangélium gyorsan bejárná az egész földet.

Ilymódon teljesedne Isten terve, amelynek véghezvitelére hívta el valamennyi kiválasztottját, Ábrahámtól kezdve egészen a mai napig. Így szólt: „És megáldalak téged... és áldás leszesz” (lMóz 12:2). Krisztusnak az evangéliumot hirdető próféták által kijelentett szavai, amelyek a Hegyi Beszédből visszhangzanak felénk, az utolsó nemzedékhez szólnak: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt!” (Ésa 60:1). Ha már feltámadt rajtad az Úr dicsősége, és ráeszméltél szépségére — aki tízezrek közül is kitetszik, és szépsége tökéletes —, ha dicsőségének jelenléte világítja meg lelkedet, akkor ezt az igét az Úr küldte számodra. Voltál-e már Krisztussal a megdicsőülés hegyén? Lenn a völgyben sok olyan lélek vár rád, akiket démonok szálltak meg, s akik a hit szavát és imáját óhajtják, hogy megszabaduljanak.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Feltűnt már, hogy a kisgyermekeknek is megvan az érzékük a helyes és a rossz megkülönböztetésére? Rögtön észreveszik, ha velük, vagy valaki mással igazságtalanul bánnak. Életünkben az egyik legnehezebb, megtanulandó lecke az, hogy az élet, legalábbis ahogyan mi ismerjük és éljük, igazságtalan. A Példabeszédek könyvének 16. fejezetében olvasható jó hír azonban újra meg újra biztosít bennünket arról, hogy Istené az utolsó szó.

Érzékletes hasonlat lehet egy sportpálya képe, egyenlő térfelekkel. Képzeljünk csak el egy olyan futballpályát, amely meredeken lejt, és képzed el, hogy a labdát a hegyen felfelé, az ellenfél kapuja felé továbbító csapat tagja vagy. Azon kívül, hogy meg kell küzdened a másik csapat erejével és tehetségével, még a gravitációval is szembe kell szállnod. A hegy az ellenfélnek segít, akik lefelé támadnak, és ellened játszanak. Versenyfeltételeink ritkán egyenlők ebben az életben, és a körülmények sem azonosak, Isten végső ítélete azonban ki fogja egyenlíteni a térfeleket (4. vers.).

Mi a helyzet akkor, amikor én játszom a pálya lejtését saját előnyömre kihasználva, a lejtős pályán lefelé? Az igazságtalanság most az én javamra dolgozik, hátszelem van, és lefelé űzöm a labdát a hegyoldalon. Mit teszek tehát? Meglovagolom a szerencsémet és kihasználom a lehetőség minden előnyét? Mivel Isten a végső bíró, Salamon tanácsa a következő: „Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal” (8. vers). Amikor a mérleg az én javamra billen, nem árt felidézni az igaz mérleg örök értékét (11. vers, lásd még 3Móz 19:35; Péld 11:1; 20:10, 23).

Tehát csak elhatározás kérdése, hogy a lejtős pálya melyik oldalán játszom? A 33. vers azt sugallja, hogy ez is az Úr irányítása alatt áll. Lehetséges, hogy Isten becsületességem és hűségem próbatételére használja a körülményeket a méltánytalanság és igazságtalanság idején, hogy megítélje elszántságomat és a belé vetett hitemet?

Uram, vizsgálj meg engem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg engem és ismerd meg aggodalmas gondolataimat. Nézd meg, van-e valami bántó bennem, és vezess engem az örökkévalóság útján. Ámen.

David A. Steen

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!


Evelyn Chua
Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: