Higgyetek az Ő prófétáinak - július 1 - SZERDA - Zsoltárok 150

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 1. fejezet 1813. nap

1. fejezet (4. rész) – A hegy lejtőjén

Eljött az ideje, hogy a Jézussal szoros kapcsolatban levő tanítványok közvetlenebbül vegyék ki részüket Uruk tevékenységéből, hogy a hatalmas tömegek, mint pásztor nélküli juhok, gondozás nélkül ne maradjanak. A tanítványok egy része szolgálata kezdetén csatlakozott Jézushoz, s a tizenkettő közül csaknem valamennyien olyan kapcsolatban álltak egymással, mintha Jézus családjának tagjai lennének. Ennek dacára őket is félrevezette a rabbik tanítása, osztoztak a földi birodalom általános várásában, ők sem értették meg Jézus magatartását. Már eddig is nyugtalanította őket, hogy Jézus nem igyekezett a papok és rabbik támogatásának megnyerésével erősíteni ügyét - semmit sem tett, hogy mint földi uralkodó, megalapozza tekintélyét és hatalmát. Mielőtt a tanítványok készen álltak arra a szent megbízatásra, mely Krisztus mennybemenetele után várt rájuk, Jézusnak előbb komoly nevelőmunkát kellett elvégeznie. Ennek ellenére Krisztus szeretete már most mély visszhangot keltett azokban, akiket tanítani és nevelni lehetett az Úr nagy és fontos műve számára. Most már jó ideje vele voltak, hogy Jézus megkezdje küldetésének isteni jellegébe vetett hitük alapozását. Azonkívül a nép is elég bizonyítékot látott már Jézus kétségbevonhatatlan hatalmára. Így készen állt az út, hogy nyíltan hirdesse országának elveit, megértetve velük Isten országának valódi arculatát.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 150

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+150&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+150&version=NT-HU

Ez az öt Halleluja zsoltár közül az utolsó, amely zárja az egész Zsoltárok könyvét. Az utolsó öt zsoltár közül mindegyik úgy kezdődik és végződik, hogy Dicsérjétek az Urat, a héberben hallelu yah.

Amikor ezt a zsoltárt olvasom és elképzelem a hangszereket, amelyeket az Istent dicsőítő zenekarban használtak, és amelyeket a 3-5. versek említenek, Händel Halleluja kórusára gondolok a Messiás oratórium második részéből. Ez a magasztos zenei darab Isten végső győzelmét ünnepli a halál és bűn fölött. A Megváltó dicséretét zengi. Noha nem az oratórium fináléja, egy szép befejezés is lehetne, mert annyira tetőpontra ér.

Ez a zsoltár a dicséretek csúcspontja a Zsoltárok könyvében. A zsoltáros arra hív, hogy dicsőítsük Istent „hatalmas tetteiért”, és „nagyságához méltóan” (2. vers – új prot. ford.). Mindenkit hív, akiben élő lélek van, hogy dicsőítse Istent (6. vers). El tudod képzelni azt, amikor az egész föld dicsőíti Istent? El tudod képzelni milyen az, amikor minden térd leborul előtte és minden nyelv megvallja őt (Ésa 45:23)?

Ez az álom hamarosan valósággá válik, amikor az Isten országában bekapcsolódunk a legmagasztosabb Halleluja kórusba: „És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5:11-13)

Halleluja!

Dicsérjétek az Urat!

Thandi Klingbeil

256. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   1. fejezetéhez (június 28 – július 4.).

Mindazon dolgok közül, amiket Jézus érted akar megtenni, melyik az, amire a legjobban vágysz? Mely szavakat szeretnéd legjobban hallani az ajkáról?

Amikor az emberek összegyűltek, hogy meghallgassák Jézust, ahogyan prédikál a hegyen, mindannyian azt várták tőle, hogy a mulandó királyságról, a nemzeti ellenségek feletti győzelemről és a földi gazdagság reményéről szóljon. Miért? Azért, mert az emberek szíve e világgal és a dolgaival van elfoglalva, és arra vágyik, hogy azokról a dolgokról halljon, amelyek a földi gazdagság és jólét ígéretét hordozzák.

Jézus azonban még annál is nagyobb és jobb dolgokat tartogat számunkra, mint amikre a szívünk vágyik. Jézus azt akarja, hogy az örökkévaló királysága tagjai legyünk, legyőzzük a bűn rabságát és megtapasztaljuk a krisztusi jellem örömét. Ezek örökkétartó áldások. Azáltal, hogy az emberek figyelmét a mulandóról az örökkévalóakra irányította, Jézus a hegy lábánál a hallgatói számára valami olyat nyújtott, ami sokkal több volt, mint amit vártak.

A te figyelmed ma e világ mulandó gyönyöreire irányul, vagy Isten királyságának örökkétartó örömeire összpontosítasz? A mulandó vagy az örökkévaló dolgok teszik ki az értékes időd, az erőfeszítéseid, az anyagi forrásaid és a gondolataid nagy részét?

Ma a népszerű tanítók és vezetők, akik elutasították Isten kegyelmét, még mindig megpróbálják elterelni a figyelmünket az örökkévaló dolgokról, és helyette arra biztatnak, hogy e bűntől terhelt világ gyönyöreiben reménykedjünk és bízzunk.

Fektess be az örökkévalóságba. Győzd le a bűnt. Tökéletesítsd a keresztény jellemet Isten kegyelme által. Vegyél rá másokat is, hogy ugyanezt tegyék. Ezek jelentik a legnagyobb áldásokat.

Armin Kritzinger

Biblia-oktató és misszionárius, Bangkok, Thaiföld.

Fordította Gősi Csaba