Higgyetek az Ő prófétáinak - július 15 - SZERDA - Példabeszédek 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1827. nap

2. fejezet (11. rész) – Kik a boldogok?  

„Ti vagytok a földnek sava” (Mt 5:13)

A sót tartósító és romlástól megóvó ereje miatt becsülik. Isten sónak nevezi gyermekeit, amivel arra tanította őket, hogy szándéka szerint általuk akar megnyerni másokat. Nemcsak azért választott ki Isten valamennyi nép közül egy népet magának, hogy őket fiaivá és leányaivá fogadja, hanem hogy általuk megmentő kegyelme feltáruljon minden ember előtt (Tit 2:11). Isten Ábrahámot sem azért választotta ki, hogy csupán barátja legyen, hanem hogy általa valamennyi nép elfogadhassa azokat a nagyszerű kiváltságokat, amelyeket az Úr nekik akart adni. Kereszthalála előtt Jézus a következő imát mondta tanítványai körében: „És én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Jn 17:19). Hasonlóképpen, azok a keresztények is, akiket az igazság megtisztított, olyan megmentő tulajdonságokkal bírnak, amelyek a világot a teljes erkölcsi romlástól megóvják.

A sónak az eltartásra szánt anyaggal teljesen össze kell vegyülnie, azt egészen át kell hatnia és át kell járnia. Hasonlóképpen, csakis személyes érintkezés útján juthat el az emberekhez az evangélium meg-mentő ereje. Nem menthetjük meg őket nagy tömegben, hanem csak egyenként. A személyes befolyás hatalom. Ezért közel kell jutni azokhoz, akiken segíteni akarunk.

A só íze a keresztény életerejét jelképezi: Jézusnak szívünkben lakozó szeretetét és Krisztusnak a mi teljes valónkat átható életszentségét. Krisztus szeretete kiárad a szívből, és másokat is befolyásol; ha bennünk lakozik, másokra is kiárad. Úgy kell hozzájuk közelednünk, hogy szívük a mi önzetlen részvétünktől és szeretetünktől felmelegedjék. Az őszinte hívőkből életet jelentő erő árad szét azokra, akikkel kapcsolatba kerülnek. Azonban mégsem az emberek, hanem Isten Lelkének ereje végzi el az átalakító munkát.

Jézus a következő ünnepélyes figyelmeztetést fűzte hasonlatához: „Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Miközben a tömeg Jézus szavaira figyelt, emlékezetükben felelevenedett az útszélen, a lábuk alatt csillogó só, amelyet, miután ízét vesztette és teljesen hasznavehetetlenné vált, kiszórtak. Világosan feltárta előttük a farizeusok állapotát és az általuk tanított hitelveknek környezetükre gyakorolt hatását. De bemutatta egyúttal annak a léleknek az életét is, akitől Isten ereje eltávozott, aki elhidegült, és Krisztus nélkül él. Az ilyen lelkeket Isten és az emberek is értéktelennek tekintik, bármilyen magas állást tölt is be. Krisztus mondja: „Vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3:15— 16).

Krisztusba, a személyes Üdvözítőbe vetett, élő hit nélkül lehetetlen, hogy befolyásunkat érvényesítsük a kétkedéssel teli világban. Hogyan is adhatnánk át másoknak azt, amivel nem rendelkezünk! Csak saját odaszentelődésünk mélysége szerint gyakorolhatunk áldásos és üdvös befolyást embertársainkra. Ha nem szolgáljuk az embereket, ha nincs bennünk őszinte szeretet, valóságos, élő tapasztalatok hiányában élünk, akkor hiányzik a megmentő erő, nincs meg az összeköttetés a mennyel, nem ízesíti meg Krisztus az életet. Ha Isten Lelke nem használhat fel bennünket eszközül, hogy általunk Jézus igazságát e világgal megismertesse, akkor olyanok vagyunk, mint az ízét vesztett, értéktelenné vált só. Ha mindennapjainkban nem nyilatkozik meg Krisztus kegyelme, akkor azt bizonyítjuk a világ előtt, hogy az igazság, amelyet vallunk, nem bír megszentelő erővel. Ezáltal Isten szava hatását veszti befolyásunk körében. „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból” (1Kor 13:1—3).

Ha szeretet lakozik szívünkben, az másokra is árad, nem azért, hogy előnyöket szerezzünk, hanem, mert a szeretet cselekedeteink mozgatóereje. Ez lágyítja jellemünket, uralja érzelmeinket, elnyomja ellenséges indulatainkat, és nemesbíti hajlamainkat. Az ilyen szeretet oly nagy, mint a világegyetem, és összhangban dobban az angyalok szívével. Ha szívünkben lakozik, megdicsőíti egész életünket, és áldást áraszt környezetünkre. Vagyis egyedül szeretet által válhatunk a földnek sójává.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+14&version=NT-HU

Miközben a Példabeszédek könyve 14. fejezetén elmélkedtél, melyik igevers tűnt a legismerősebbnek számodra? Hadd találgassak! Vajon a 12. vers? "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet." (új prot. ford.)

Vagy ha értesz az állattenyésztéshez, talán az a humoros szakasz is ismerős, ami arra utal, hogy ha ökör van a jászolnál, akkor bizony van mit lapátolni az istállóból (4. vers). Az ökör erejével a gazda nagyon sok munkát el tud végezni, de van melléktermék is, amit aztán ki kell takarítani. Ez arra emlékeztet engem, hogy az életben a döntések nem mindig tiszták és helyesek, mégis az a feladatom, hogy kitakarítsam, tisztán tartsam az életemet.

Sok harc árán tanulgatom, hogy mindig hálás legyek Istennek azokért a döntésekért, amelyek után ki kell takarítani. Szinte minden esetben azért történtek rossz dolgok velem, mert választanom kellett, döntést kellett hoznom. Ezt tegyem, vagy amazt, esetleg valami teljesen mást? Minden döntésnek megvannak a következményei, sokszor pedig nem a legkellemesebbek. Egy ökörrel nagyobb földterületet fel lehet szántani, de nagy halmokat kell utána eltakarítani, sőt, az ökörnek nyilván több szénát kell ennie. A szabad akarat Isten egyik csodálatos áldása, amiért okunk van hálát adni! Gondoljunk csak bele, mi a másik lehetőség!

A magánzárkában raboskodó elítéltnek már nem sok választási lehetősége van. A haldokló betegnek, aki keservesen küzd még egy lélegzetért, és teljesen az orvosi személyzet hozzáértésétől és a gépektől függ, még kevesebb döntési lehetősége adódik. Ezért hát hálát adok Istennek a sok-sok döntési helyzetért még akkor is, ha nem mindig a jó utat választom. Isten kegyelme által azonban szabad akaratból dönthetek.

Azonban bármilyen döntésről legyen is szó, hiszem, hogy a Péld 14:12 az egyik legjobb útmutató. Salamon, a világ legbölcsebb embere azt mondja, hogy az az út, ami csak az én szemem előtt látszik jónak, valójában az örök halálba vezet. Péld 3:6 ugyanezt a gondolatot pozitív formában fogalmazza meg. „Minden te útaidban megismered őt, akkor ő igazgatja a te útaidat.”

„Uram, add, hogy ma minden döntésemben a te Szentlelked vezessen! Ámen.”

David A. Steen

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!

Evelyn Chua

Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia

Fordította Gősi Csaba