Higgyetek az Ő prófétáinak - február 13 - SZOMBAT - Dániel 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 35. fejezet 2039. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

35. fejezet (6. rész) – Az igazi istenismeret

A kereszt dicsősége

A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nyelv nem tudja kifejezni, toll nem tudja leírni, emberi értelem képtelen felfogni. A Golgota keresztjét szemlélve csak ennyit tudunk mondani: "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).

A mi bűneinkért keresztre feszített Krisztus, a halálból feltámadt Krisztus, a mennybe szállt Krisztus - ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk kell.

Krisztus volt az

"Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:6-8).

"Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van" (Róm 8:34). "Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsid 7:25).

"Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.).

Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is a Krisztusban kapott Ajándékként gyönyörködhetünk. Ő teremtette a napot és a holdat. Az égboltot ékesítő csillagok közt egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy Ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon.

"Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk" (1Jn 3:1).

"Nem hallottak, és fülükbe sem jutott,

Szem nem látott más Istent te kívüled,

Aki így cselekszik azzal, aki őt várja" (És 64:3).

Az ismeret, amely átformál

Minden megmentett embernek meg kell ismernie Istent, ahogy Krisztus kinyilatkoztatta. Ez az ismeret átalakítja a jellemet. Ez az az ismeret, amely Krisztus képmására újjáteremti az embert. Egész lényét lelki erővel hatja át. Ez az erő Isten ereje.

"Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre" (2Kor 3:18).

Saját életéről a Megváltó ezt mondta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait" (Jn 15:10). "Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:29). Amilyen Jézus volt emberi testben, Isten azt akarja, hogy követői is olyanok legyenek. Az Ő erejével olyan tiszta és nemes életet kell élnünk, amilyet a Megváltó élt.

"Ezokáért - mondja Pál - meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3:14-19).

Mi "nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel" (Kol 1:9-11).

Ez az az ismeret, amelyet Isten felkínál nekünk, és ami mellett minden más hiábavaló és értéktelen.

Mai Bibliai szakasz: Dániel 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%205&version=NT-HU

Dániel ebben a fejezetben felidézi a Babiloni birodalom utolsó éjszakáját. Ekkor 83 éves lehetett és túlélte az összes híres babiloni uralkodót. Nabukodonozor családja minden egyes tagja így vagy úgy, de érintkezésbe került az igaz Isten vallásával, beleértve természetesen Nabukodonozort is, aki Belsazár nagyapja volt, nagyanyját Addu-Gupi-t, fiát Nabonidust, aki trónját átadta fiának Belsazárnak és elvonult Témába, hogy ott lakjon, és Szin holdistent imádja. 

Amikor Besazár átvette Babilon trónját, világi módon kívánt uralkodni, mindenféle vallástól mentesen, csak lakomázni akart minden éjszaka. Az egyik ilyen lakomáján minden hivatalnoka jelen volt, és amint iszogattak és a bortól jókedvük lett, elrendelte, hogy hozzák elő a jeruzsálemi templom edényeit, hogy ő és háreme azokból igyanak (1-2. vers). Erősen ittas állapotukban elkezdték dicsőíteni az arany-, ezüst-, réz-, vas- és faisteneket. Minden ország, majdnem minden istenének szobrát a király elé hozták. Az ékírásos szöveg tanúsága szerint Márduk, a hivatalos babiloni vallás papjait ez hidegen hagyta. Miközben Nabukodonozor családjának a tagjai nagyon vallásosak voltak, Belsazár filozófiája az volt, hogy „együnk, igyunk és vigadjunk, mert holnap úgyis meghalunk”. Eltékozolt élete fényesen bizonyította ezt az elvet.

Dániel nem volt ott azon az éjszakán. Hirtelen egy kéz jelent meg és egy szöveget írt a falra. Belsazár látta ezt és halálra rémült. Gyermekkora óta hallgatta azokat a történeteket, amelyek nagyapjával történtek, úgymint az állóképről szóló álom, a tüzes kemence története, az elmezavar és a gyógyulás története, valamint Isten szerepe a világ eseményeiben. Mivel csak hallotta a történeteket és ő maga nem tapasztalt meg semmit, kételkedővé vált és csak a szórakozással törődő gondtalan gazdag ember életét élte. Belsazár elkezdte szórni a pénzt, és annak ellenére, hogy kezdetben az ország gazdasága stabil volt, nem kellett sokat várni amíg a birodalom gazdaságilag ingataggá vált. A játékok, alkohol és a lakoma volt állandó napirenden nap.

Belsazár azt gondolta, hogy egy szellem kezét látja és mérhetetlenül elkezdett remegni (6. vers). A tudósokat hívták, hogy leleplezzék a titkot, de nem tudták (7-8. vers). A királynő szintén tudott Dániel udvarban betöltött szerepéről (22. vers), úgy ahogy Belsazár is, aki „mindezt jól tudta”. A különbség csak annyi volt, hogy a királynő józan volt, és ő mondta a királynak, hogy hívják Dánielt (10-12. vers). Hízelegve ezt mondta a királynak: „Király, örökké élj!” (10. vers). Aztán behívták Dánielt (13. vers). Dániel nem látta mindezt, hiszen nem ülte végig az eseményeket, nem mosolygott a részeg közönségre, nem himbálta magát az énekükre, nem dicsőítette hangosan fém- és faisteneiket, amelyeket készítettek.  

Belsazár bíborpalástot és arany nyakláncot ígért Dánielnek és azt, hogy harmadik lesz, mint uralkodó az országban. Az apja Nabonidus volt az első, Besazár maga a második és Dániel a harmadik, ha meg tudja fejteni az írást. Dániel azt mondta, hogy az ajándékait adja másnak. Azokat a szavakat sem kihagyva, amelyek sértőek lehettek volna Belsazár számára, elmondta mindazt, amit Nabukodonozor családja nagyon jól tudott. Dániel emlékeztette őt nagyapja elmezavarára, mivel Isten meg akarta tanítani neki az alázatosság leckéjét (19-21. vers). Dániel elmondta neki, hogy az ellenkezőjét teszi annak, amit a nagyapja tett. Felmagasztalta magát az egek Istenéig (Luciferhez hasonlóan a mennyei lázadásban), és gondatlanul és felelőtlenül előhozta a jeruzsálemi templom edényeit és azokból ittak. „Az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted” (23. vers).

A felírat így szólt: „MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN” (25. vers). Mene (vagy manû) egy közismert babiloni szó a „számolásra”. Az ufarszin (vagy parashu) szó szintén egy közismert kifejezés volt, ami azt jelentette, hogy kettéosztani, vagy vágni. A tekel valószínűleg a sékelre utalt, amit az értéke megállapítása érdekében megmértek. Ez az értelmezés azzal volt egyenértékű, mintha babiloni nyelven azt mondtuk volna, hogy a birodalom elbukott. Tehát Dánielt bíborpalástba öltözették, és harmadik uralkodónak kiáltották ki (29. vers).   

Azon az éjszakán a méd Dárius megközelítette Babilon kapuit és – úgy tartják –, Márduk papjai szándékosan nyitva hagyták neki a folyókapukat. A perzsa Círus, akitől Nabonidus félt, csapatait Babilontól északra vezette. Így a méd Dárius azon az éjszakán bevette Babilont és foglyul ejtette Belsazárt (30. vers). A méd Dárius nevet később kapta és így utal rá a 6. fejezet is, és majdnem teljes két évig uralkodott, mielőtt a perzsa Círus uralomra került volna. Nabonidus holdistene nem tudta túlszárnyalni Dániel Istenét, és megakadályozni azt, hogy Círus átvegye az uralmat Babilon felett, ahogy Ézsaiás 45. fejezet első verseiben megjövendölte. 

Drága Istenünk!

Mi nem akarunk valláspolitikai játékot játszani, mint Nabonidus, vagy a világi szórakozást hajszolni, mint a fia, Belsazár. Adjad, hogy merjünk olyanok lenni, mint Dániel, megtartani hitünket, és mindenféle tétovázás nélkül, bátran kiállni ügyed mellett! Ámen!

Koot van Wyk 

288. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  35. fejezetéhez (február 7-13.).

Azért, hogy mélyen megérthessük Isten jellemét, Ő kész és elérhető erőforrásokkal ajándékozott meg minket: a természettel és Jézus ismeretével. Biztosíts lehetőséget a családodnak, hogy mindkettőt megtapasztalja! Manapság a világban is nagy nyomás van, hogy a gyerekek naponta több órát szabad levegőn töltsenek, mivel láthatóak ennek a jellem- és egészségépítő hatásai. A keresztény családoknak még jobban hasznára válik a természetben töltött idő, hiszen a keresztény növekedésünket segítendő, a természettől tanulható leckékre összpontosíthatunk. Jézus példázatai közül sokat a természetből vett, ezzel egyértelműen mutatva, hogy a fiatalsága során hosszú órákat töltött nemcsak játékkal, hanem megfigyeléssel és az életbe való átültetéssel. A nyugalomban eltöltött idő, miközben a természetben meglévő leckéket szemléljük, sokkal jobban kifizetődik mint a ráfordított idő. A szülők segíthetik a gyermekeiket, hogy megtanulják a leckéken keresztül az Isten által teremtett világ törvényeit, a szorgalmas munkálkodást, hogy az élőlények hogyan vannak egymás áldására, stb. Olyan alkalmakkor, amikor az időjárásnak vagy a korlátozásoknak köszönhetően nem lehet kimenni, a természetet továbbra is lehet tanulmányozni olyan tevékenységeken keresztül, mint a szobanövények gondozása, vagy madarak megfigyelése ablakon keresztül. Ha a körülöttünk lévő teremtett világgal lépünk kapcsolatba, a gondolataink Istenre terelődnek és ez úgy fejleszti a jellemet, ami más módon nem lehetséges.

Stephanie Gladden Livergood

Fordította Gősi Csaba