Higgyetek az Ő prófétáinak - február 3 - SZERDA - Ezékiel 43

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 34. fejezet 2028. nap

AZ OTTHON 

Az élet gyakorlóiskola, amelyből szülőknek és gyermekeknek úgy kell vizsgázniuk, hogy beléphessenek a felsőbb – a mennyei iskolába

34. fejezet (4. rész) – Az igazi nevelés misszionáriussá képez

Az iskola feladata

Az otthoni nevelést ki kell egészítenie az iskolai képzésnek. Állandóan szem előtt kell tartani a gyermek testi, szellemi és lelki - tehát egész lényének - fejlődését, valamint a szolgálat- és áldozatkészség megtanítását.

Elsősorban annak a munkának van jellemet formáló és önzetlen szolgálatra nevelő ereje, amelyet Krisztusért a mindennapi élet apró dolgaiban végzünk. A szülők és tanítók feladata, hogy ezt a lelkületet felébresszék, ébren tartsák, és jól irányítsák.

Ennél fontosabb munkájuk nem lehet. A szolgálat szelleme a menny szelleme. Angyalok működnek együtt minden olyan erőfeszítéssel, amely ennek a lelkületnek a kialakítására és serkentésére irányul.

Az ilyenfajta nevelésnek Isten Igéjén kell alapulnia. A maguk teljességében csak az Igében találhatók meg ennek a nevelésnek az alapelvei. A Biblia legyen mind a tanulás, mind a tanítás alapja! A legfontosabb ismeret az istenismeret, és Isten küldöttének, Jézusnak a megismerése.

Minden gyermeknek és minden fiatalnak meg kell ismernie önmagát. Meg kell ismerniük Istentől kapott testüket és az egészségüket biztosító törvényeiket. Alapos általános műveltségre kell szert tenniük. Tanuljanak szakmát is; így lesznek gyakorlati emberekké, alkalmasakká a mindennapi élet feladataira. Mindehhez járuljon a missziómunka különböző ágaiban való képzés és gyakorlati tapasztalat!

Tanulás tanítással

Mélyítsék el tudásukat a fiatalok annyira és olyan gyorsan, amennyire csak képesek rá! Tanulmányaik terjedjenek annyi területre, amennyit át tudnak fogni, és tanulás közben adják tovább azt, amit megtanultak! Így lesz tudásuk nagy és gondolkozásuk fegyelmezett. Neveltetésük értékét tudásuk felhasználása határozza meg. A sok tanulás - a továbbadásra való igyekezet nélkül - sok esetben inkább gátolja az igazi fejlődést, mintsem elősegítené azt. Igyekezzék a tanuló mind a családban, mind az iskolában megtanulni, hogyan tanuljon, és hogyan adja tovább azt, amit megtanult! Bármi is a hivatása, legyen élete végéig tanuló és egyszersmind tanító is! Így mehet folyamatosan előre, ha bizalmát Istenbe helyezi, és ragaszkodik ahhoz, akinek végtelen a bölcsessége, aki fel tudja fedni a korszakokon át elrejtett titkokat. Ő meg tudja oldani a benne hívők legsúlyosabb problémáit is.

Isten Igéje nagy jelentőséget tulajdonít annak a befolyásnak, amelyet a barátok gyakorolhatnak még a felnőttekre is. Mennyivel erősebb ez a hatás a gyermekek és az ifjúság fejlődő értelmére és jellemére! Társaik, akikkel barátkoznak, az elvek, amelyeket magukévá tettek, a szokások, amelyeket kialakítanak - döntik el azt a kérdést, hogy hasznosak lesznek-e itt a földön, és hogy mi lesz a jövőjük és örök sorsuk.

Félelmetes, szülői szívet remegtető tény, hogy oly sok iskolában, ahova a szülők gyermekeiket művelődés és fegyelmezés céljából járatják, olyan szellem uralkodik, amely jellemüket eltorzítja, figyelmüket az élet valódi céljaitól eltereli, és erkölcsüket megfertőzi. A hitetlen, szórakozni vágyó, romlott társak befolyására nagyon sok ifjú elveszti a keresztény szülei által körültekintő neveléssel és buzgó imával ápolt és őrzött egyszerűséget, tisztaságot, Istenbe vetett hitet és önfeláldozó lelkületet.

Sokan, akik abból a célból kezdenek tanulni, hogy alkalmasabbakká legyenek valamilyen önzetlen szolgálatra, teljesen belemerülnek világi dolgok tanulmányozásába. Felébred bennük a tudós hírneve, a világban való előnyös és megtisztelő állás elnyerése utáni vágy. A célt, amiért beiratkoztak az iskolába, szem elől tévesztik, és életüket önző, világi érdekek szolgálatába állítják. Sok esetben olyan szokásokat alakítanak ki, amelyek a földi élet és egyszersmind az Isten országa számára is alkalmatlanná teszik életüket.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 43

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2043&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2043&version=NT-HU

Ezékiel könyve 43. fejezetének első szakasza (1-12. vers), amely elevenen leírja Isten dicsőségének visszatérését a Templomba, ténylegesen a könyv csúcspontja. Igen élénken írja le Isten ítéletét a bűnös Izraelen azokkal a drámai lépésekkel, ahogy a Mindenható jelenlétének a dicsősége fokozatosan eltávozik a Templomból. Ezt a jelenetet Ezékiel könyvének 10. és 11. fejezetei tartalmazzák. Ez az eltávozás megfordul a 43. fejezetben, amint Isten dicsősége visszatér a megújított Templomba a keleti kapun át, azon az útvonalon, ahol eredetileg elhagyta a Templomot. A felújított Templom, amelyről Ezékiel a 40-42. fejezetekben beszél, csak akkor tölti be szerepét, amikor Isten visszatér oda. Ez történik meg a 43. fejezetben. Ez viszont megalapozza a könyv további részét, amely leírja a templom szertartásait, az új várost és az új országot. Mindezek csúcspontját láthatjuk a város nevében: „Ott lakik az Úr” (Ez 48:35)  

Ez az üzenet annyira fontos, hogy Isten maga beszél és küldi el Ezékielt, hogy hirdesse azt Izraelnek. Ez után megadja a Templom részletes leírásának célját (10. vers). A megújított Templom célja, hogy segítse Izraelt szégyenkezni egykori bűnei miatt, hogy megbánja azokat és kövesse a rendeléseket és törvényeket, amelyeket Isten adott.

Ennek a történetnek mai tanulságai is vannak. Mennyire fontos számunkra Isten jelenléte? Rendelkezhetünk szép épületekkel, gyülekezetekkel és szervezetekkel, de vajon Isten ott van-e bennük? Megengedtük-e Isten helyreállító kegyelmének, Isten szerető jelenlétének, hogy érintse a szívünket és vezessen el oda, hogy szégyelljük bűneinket és teljes szívünkből imádjuk Őt?

Jon Dybdahl 

287. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  34. fejezetéhez (január 31 – február 6.).

A fiatalság energiája és lelkesedése – te jó ég! Négy kislányunk van, és úgy tűnik, sosem fáradnak el. Irigykedtél már valaha a körbe-körbe futkosó gyerekekre, akik azok körül rohangásznak, akik már az élet következő szakaszában vannak? A gyerekek mindig buzgón ügyködnek, megosztanak valamit, tapasztalatokat gyűjtenek stb. És mindezt az energiát mások szolgálatába lehet állítani! Annyi kis módja van annak, hogy a gyerekek mások számára áldássá váljanak már az otthonokban. Kezdve egészen a totyogókortól, már korán megtanulhatják mi csal mosolyt a családtagok arcára, és ahogy idősödnek, mindez áldássá alakulhat át a körülöttük lévők számára. Megtanulják félretenni a saját vágyaikat, kihasználni az idejüket és erőforrásaikat olyan tevékenységekre, amelyek nem annyira szórakoztatják őket néha. Mindez segít nekik, hogy mások áldására lehessenek és felkészíti őket a jövőbeni szolgálatra.

A szülőknek sok területen szükségük van a gyerekük oktatásában a gyakorlatiasabb megközelítésre a koronavírus miatt. Ez tökéletes alkalmat jelent, hogy lehetőségeket biztosítsunk a szolgálatra! Még ha olyan idők is járnak, amikor korlátozott a másokkal való kapcsolattartás, felhívhatjuk lakáshoz kötött ismerőseinket, kézzel készíthetünk képeslapot, amivel tudathatjuk valakivel, hogy gondolunk rá, vagy barátságosan integethetünk az ablakon keresztül – mindezek mosoly csalhatnak valakinek az arcára. Még ha saját kreatív tárad korlátozott is (mint az enyém), az interneten rengeteg ötletet találsz. És azt is észrevehetjük, hogy ha rászánjuk az időt, hogy imádkozzunk azért, hogy hogyan is legyünk mások áldására, Isten olyan alkalmakat teremt számunkra, amire soha nem is gondoltunk korábban. Ha másokra is gondolunk, eltereljük a figyelmünket magunkról, az valóban sokkal több boldogságot okoz. Határozottan sok önfegyelem és tervezés szükségeltetik hozzá a szülők részéről, de a jutalom felbecsülhetetlen.

Stephanie Gladden Livergood

Fordította Gősi Csaba