Higgyetek az Ő prófétáinak - február 16 - KEDD - Dániel 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 36. fejezet 2042. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

36. fejezet (3. rész) – A spekulatív ismeret veszélye

Sem a föld zugainak kutatásával nem leszünk okosabbak, sem azzal, hogy megpróbálunk Isten lényének titkaiba behatolni. A bölcsesség inkább Isten kinyilatkoztatásainak alázatos elfogadásában és az Ő akarata szerinti életben található.

A legértelmesebb emberek sem értik meg Jahve titkait, ahogy ezeket a természetben kinyilatkoztatta. Az ihletett Ige sok olyan kérdést vet fel, amit a legnagyobb tudós sem tud megválaszolni. Ezek a kérdések nem azért hangzottak el, hogy megválaszoljuk őket, hanem hogy felhívják figyelmünket Isten mélységes titkaira, és megtanítsanak bennünket arra, hogy bölcsességünknek határa van; hogy mindennapi életünk körül sok, halandó lények felfogóképességét meghaladó dolog van.

Kétkedő emberek azért nem hisznek Istenben, mert nem tudják felfogni azt a végtelen hatalmat, amely által kinyilatkoztatja magát. Istent azonban épp úgy kell elfogadni abból, amit nem nyilatkoztatott ki önmagáról, mint abból, ami a korlátolt megértésünk számára is megnyílt. Mind az isteni kinyilatkoztatásban, mind a természetben Isten adott olyan titkokat, amelyek hitünket igénylik. Ennek így kell lennie. Örökké kutathatunk, örökké érdeklődhetünk, mindig tanulhatunk, a végtelenség mégis megmarad.

Ki mérte meg markával a vizeket,

És ki mértéklé az egeket arasszal,

A föld porát ki foglalá mércébe,

És a hegyeket ki tette körtefontra,

És a halmokat a mérlegserpenyőbe?

Kicsoda igazgatta az Úr Lelkét,

És ki oktatta Őt, mint tanácsosa?...

Ím a népek, mint egy csöpp a vederben,

És mint egy porszem a mérlegserpenyőben,

Olyanoknak tekintetnek:

Ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

És a Libánon nem elég a tűzre,

És vada sem elég az áldozatra.

Minden népek semmik Őelőtte,

A semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

És kihez hasonlítjátok az Istent,

És minő képet készítetek Őróla?...

Hát nem tudjátok És nem hallottátok-é,

Hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva,

Hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

Ki ül a föld kereksége fölött,

Amelynek lakói mint sáskák előtte,

Ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot,

És kifeszíti, mint a sátort, lakásra...

Kihez hasonlíttok hát engem?...

Szól a Szent.

Emeljétek föl a magasba szemeiteket,

És lássátok meg, ki teremté azokat?

Ő, aki kihozza seregöket szám szerint,

Mindnyáját nevén szólítja;

Nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael:

Elrejtetett az én utam az Úrtól,

És ügyemmel nem gondol Istenem?!

Hát nem tudod-é?

És nem hallottad-é?

Hogy örökkévaló Isten az Úr,

Aki teremté a föld határait?

Nem fárad és nem lankad el;

Végére mehetetlen bölcsessége!" (Ésa 40:12-28)

Mai Bibliai szakasz: Dániel 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%208&version=NT-HU

Ahogy az 5. fejezetben láttuk, Nabonidus király fiára Belsazárra bízta Babilon kormányzását és ő elvonult Témába, hogy ott Sin holdistent imádja. Ottlétekor megtisztította és felújította ennek az istennek a templomát. Ez után egy álmot látott, amelyben ígéretet kapott arra, hogy az egész világ feletti uralmat megkapja.

Ebben az időben Dániel egy látomást kapott, amely megjövendölte Círus uralmát, amelyet először Ézsaiás jelentett ki (lásd: Ésa 45:1). Ez Belsazár uralkodásának a harmadik évében történt (1-2. vers). Dániel látomásában egy kost és egy kecskét látott. Jézus arra utasította Gábriel angyalt, hogy magyarázza meg Dánielnek a látomást. A kosnak két szarva volt, egy kicsi és egy nagy (3. vers). A kisebb Círus hadvezérét, Gobryast jelképezte, akit a méd Dárius néven ismerünk. Majdnem két évig uralkodott, amikor Círus – akit a nagy szarv jelképez –, átvette az uralmat. Rájuk ez a fejezet úgy utal, mint Médiának és Perzsiának királyaira (20. vers).

A birodalom növekedett, de hirtelen megjelent Nagy Sándor, akit a kecske jelképez (4. vers), és aki legyőzte a kost (6-7. vers) és naggyá lett (8. vers). Ezek után „négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé” (8 vers), amelyek négy politikai hatalmat jelképeznek, Nagy Sándor négy hadvezérének az uralkodása alatt, akik halála után uralomra jutottak. A szarvak megnövekedtek a világ négy égtája felé. A történelemben az ő idejüket követve egy kicsiny szarv növekedett, amely naggyá nőtt és különböző irányokban terjeszkedett (9, 23. vers). A kicsiny szarv nem a kecske szarvai közül való volt, és nem is az egyikből jött elő, úgy ahogy sok magyarázó értelmezi, hanem a négy égtáj egyike felől érkezett. A magyarázók figyelmen kívül hagyják a nemek különbségét ezekben a versekben és így Nagy Sándor egyik hadvezéréhez és utódjához kapcsolják, különösképpen Antiochus Epiphaneshez.

Nagy Sándor birodalmából származó négy szarv korszaka után egy „kemény arcú, ravaszságokhoz értő” római uralkodó, Justinianus lépett színre (23. vers). Ez röviddel Kr. e. 538 előtt történt. Életrajz írója Procopius szerint cselszövéseiről volt ismert, és hatalomra tett szert, de nem a saját erejéből (24. vers). Feleségének és a pápáknak a segítségére volt szüksége. Justinianus hatalma alá vonta a mediterrán térséget és Észak-Afrikát. A fejezet azt is mondja róla, hogy „jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét” (24. vers). A keresztények üldözése ugrásszerűen megnövekedett Kr. u. 538-ra. Justinianus megváltoztatta az ő képét viselő érméket, amelyeken korábban lóháton ülő katona volt, olyanra, amelyen keresztet tart a kezében.

A Szent Római Birodalom hivatalosan is kezdetét vette és az üldözések mindennapossá váltak. Az ámítások felülkerekedtek és a pápai hatalom lett Krisztus képviselője és helyettesítője, és sajnos a „fejedelmek fejedelme ellen ... támadt” (25. vers), aki az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Ebben az értelemben felhatott a mennybe és „és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá” (10. vers). Dánielt ezek a tettek Lucifer mennyei tevékenységére emlékeztették.

A kicsiny szarv, amely a Szent Római Birodalom pápai intézményét jelképezi, elvette a mindennapi áldozatot (a közbenjárói szerepet, amely egyedül csak Krisztust illeti meg) és a mennyei templomban folytatott munkáját lerombolta (11. vers). Mivel az egyház fellázadt Isten ellen – pontosan úgy, ahogyan Lucifer is a mennyben – a mindennapi engesztelés emberi intézmény hatáskörébe került, amely földi közbenjárói tevékenységet folytatott a krisztusi helyett; és sikeres volt, meggazdagodott és megerősödött.

Álmában Dániel két angyal párbeszédét is végighallgatta. Az egyik megkérdezte a másikat, hogy mennyi ideig tart a látomás a mindennapi áldozatról, azaz, hogy a Szent Római Birodalom hamis tevékenysége az engeszteléssel és Krisztus közbenjárói feladatának kisajátításával kapcsolatosan mennyi ideig fog tartani. Mennyi ideig fog a mennyei szentély és a szent nép tapostatni? (13. vers). A kérdés arról szólt, hogy mennyi ideig fog tartani ez az időszak, és mikor lesz vége? A válasz szerint hosszú ideig fog tartani, de ennek lejárta után a szentély meg fog tisztulni (14. vers). A kérdés arra fokuszál, hogy mi fog történni ez alatt az időtartam alatt. (A hetedik fejezet ezt az időtartamot 1260 évben határozza meg, amely egyenlő az „ideig, időkig és az idők feléig” fogalommal). Tehát 1798 után, ez után a hosszú idő után kell elkezdődnie Krisztus közbenjárói munkássága egy újabb szakaszának a mennyei szentélyben.

Dániel nagyon kimerült volt a látomás után, és ha helyesen értette a magyarázatot, nem csoda, hogy elcsigázott lett, mert a Messiás eljövetele nagyon messze esett az ő idejétől. A mi helyzetünk viszont egészen más, mivel mi igen közel élünk a vég idejéhez.

Drága Istenünk!

A mennyei szentélyben végzett igazságszolgáltatásod annyira hatásos. Gondolj mindnyájunkra egyenként, és tisztítsd meg a rólunk szóló feljegyzéseket a mennyei seregek előtt! Ezért könyörgünk hozzád. Ámen.

Koot van Wyk 

289. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  36. fejezetéhez (február 14-20.).

A társadalomtudományokat átitatják a New Age gyógyítási eszméi és módszerei, amelyek nagyobb részt csak részigazságok. Ezen részigazságok közül egyik a meditáció jótékony hatásaival kapcsolatos. A tudomány majdhogynem úgy mutatja be a meditációt, mint egy mindenre jó gyógyszert. Pontosabban szólva, létezik a meditációnak jó formája. Azonban a meditációs technikákat, a pszichológiai elméletekkel egyetemben, a Szentírás mérlegén kell megvizsgálnunk.

Tanulmányoznunk kell a tudományokat. A tudományos módszer lényegében több szempontból vizsgálja az emberi életet, legyen akár fizikai, szociológiai vagy pszichológiai. Azonban megvan a veszélye, hogy a tudományt Isten szava fölé emeljük, és azt tesszük a Biblia vizsgálatának mércéjéül, ahelyett, hogy éppen fordítva tennénk. Abban a pillanatban, hogy így cselekszünk, a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből kezdünk enni.

Ennek a fának a gyümölcse látszólag enyhíti a lélek éhségét, és távol tart minket az evangéliumi tápláléktól, amire a léleknek valójában szüksége van. Az az eszme, hogy Isten egy, mindenhol a természetben jelen lévő lényeg, és ez az isteni tényező az emberi szívben lakozik természeténél fogva, meglehetősen spirituálisan hangzik, ugye? De valójában ez az igazságtól messze vezet minket.

A változás hatalmi kérdés. Hogy megtörjük a rossz szokásokat és új erősségeket szerezzünk, nekünk embereknek szükséges magunkon kívüli hatalmi forrással rendelkezzünk. Ha egy kicsi Istenből bennünk él, kinek van szüksége a Keresztre? De ha a bűn valóban elválasztott minket Istentől, szükségünk van a bűnt legyőző Jézus általi jóvátételre, hogy visszahelyezzen minket az eredeti állapotba.

Legyen hát ez a mi állandó meditációnk tárgya.

Jennifer Jill Schwirzer, LPC

Író, tanácsadó, zenész, előadó

Fordította Gősi Csaba