2021. február 14., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 14 - VASÁRNAP - Dániel 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 36. fejezet 2040. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

36. fejezet (1. rész) – A spekulatív ismeret veszélye

A tudományos kutatásokkal és vizsgálódásokkal járó egyik legnagyobb bűn, ha az emberi érvelésnek nagyobb értéket és jelentőséget tulajdonítunk, mint amit érdemel. Sokan megkísérlik a Teremtőt és műveit a saját tökéletlen tudományos ismeretük szerint megítélni. Isten természetét, tulajdonságait és kiváltságait próbálják meghatározni, és az Örökkévalóról alkotott spekulatív elméletekkel tetszelegnek maguknak. Azok, akik ilyen tanulmányt folytatnak, tiltott területre lépnek. Kutatásuk nem hoz értékes eredményeket, és csak lelkük veszélyére cselekszik azt.

Ősszüleink olyan tudásra vágytak, amit Isten visszatartott tőlük, és ez a vágyuk vitte őket bűnbe. E tudás megszerzésére törekedve elvesztettek mindent, amit érdemes volt birtokolni. Ha Ádám és Éva sohasem érintette volna a tiltott fát, Isten megismertette volna őket olyan dolgokkal, amelyek nem hordták magukon a bűn átkát; olyan dolgokkal, amelyek örökké tartó örömet adtak volna nekik. Azzal, hogy hallgattak a kísértőre, csak annyit nyertek, hogy megismerték a bűnt és a bűn következményeit. Engedetlensége miatt az emberiség elidegenedett Istentől, és a föld elszakadt a mennytől.

A tanulságot már mi magunk vonhatjuk le. Sátán olyan helyzetbe sodorta ősszüleinket, amire ma is csábítja az embert. Elárasztja tetszetős mesékkel a világot. Minden eszközzel, ami csak rendelkezésére áll, arra kísérti az embert, hogy találgatásokba bocsátkozzék Istenről. Így akarja megakadályozni az embert az üdvösséget hozó ismeret megszerzésében.

Panteista elméletek

Oktatási intézmények és egyházak ma olyan spiritiszta tanításokat honosítanak meg, amelyek aláássák az Isten és Igéje iránti hitet. Azt az elméletet, hogy Isten az egész természetet betöltő valóság, sok olyan ember is elfogadja, aki vallja, hogy hisz a Szentírásban. De bármilyen gyönyörű ruhába is öltöztessék, ez az elmélet mérhetetlenül veszélyes csalás. Hamis színben tünteti fel Istent, és meggyalázza hatalmas és fenséges voltát. Ez az elmélet nemcsak félrevezeti, de le is alacsonyítja az embert. Sötétség az éltető eleme, érzékiség a hatóköre. Aki elfogadja, az elszakad Istentől, és ez a bukott emberi természetnek pusztulást jelent.

Állapotunk a bűn miatt természetellenes, és annak a hatalomnak pedig, amely helyreállít bennünket, természtfelettinek kell lennie, különben semmit sem ér. Csak egy olyan hatalom van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az emberek szívét. Ez a hatalom Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által lehet a bűntől megtisztulni. Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet hajlamainak elutasítására és legyőzésére. Az Istenről alkotott spiritiszta elméletek Isten kegyelmét hatástalanítják. Ha Isten az egész természetet átható valóság, akkor Ő minden emberben lakik; és a szentség elnyerése érdekében az embernek csak növelnie kell az önmagában rejlő erőt.

Mai Bibliai szakasz: Dániel 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%206&version=NT-HU

Círus tábornoka Gobryas (akit a feliratok Ug-ba-ru vagy Gu-ba-ru néven is említenek) volt az, aki megölte Besazár királyt Babilonban, azon a bizonyos éjszakán. Bevonult Babilonba, amikor az Eufrátesz vízszintje a legalacsonyabb volt, és a város kapui nem voltak bezárva. Ezután Círus kiterjedt hadjáratokat folytatott, és nem is tért vissza, csak egy hónap múlva. Tábornokát ideiglenesen trónra helyezte és a méd Dárius uralkodói nevet adta neki (1. vers).

Kiváló stratégaként uralkodásának első évében Dárius kinevezett 120 kormányzót országa fölé. Dániel arámul írt, de nem lehet nem észrevenni a perzsa szavakat, amelyeket használt, mert Babilon egy kozmopolita város volt, és ez így volt akkor is, amikor a médek és perzsák átvették az uralmat.

Isten segítségével Dániel kiváló államférfi lett, „mivelhogy rendkívüli lélek volt benne” (3. vers). A király után legmagasabb rangú három tiszttartó egyike lett. Sikerei miatt a másik kettő megpróbált ürügyet találni benne, hogy bevádolhassák (4. vers). Azonban nem találhattak, mert nem volt korrupt, hanyag, hanem végtelenül megbízható. Törvényesen semmit sem tehettek ellene, ezért a vallás területén próbálkoztak (5. vers). Meggyőzték a királyt, hogy adjon ki egy rendeletet és pecsételje le, hogy ne lehessen visszavonni, hogy aki valamely istenhez vagy emberhez imádkozik 30 napig Dáriuson kívül, az oroszlánok vermébe vettessék (7. vers). Ez volt az 1/12-ed része a 360 napos naptáruknak, amely azt írta elő, hogy a király mit tegyen, és mit ne tegyen az év bizonyos napjain, hogy elkerülhesse az istenek haragját.    

Amikor Dániel tudomást szerzett a rendeletről, kinyitotta az ablakát és naponta háromszor imádkozott Istenhez, pontosan úgy, ahogyan korábban is tette. Úgy döntött, hogy nem fog változtatni (10. vers). A két tisztviselőtársa tanúja lehetett „illegális” vallásos cselekményének (11. vers). Ők tudták, hogy a médek és perzsák törvényét nem lehet visszavonni (12. vers). Ezért Dániel ellen fordultak, mint aki napjában háromszor imádkozik, ami törvényellenes (13. vers). Mi tudjuk, hogy a szüntelen imádság és áhítat a sikeres lelki élet titka.

Nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy mi történt, mert Dániel a legjobb barátja volt, és akkor 83-84 éves lehetett (14. vers). Napestig próbálkozott, hogy megmentse, de nem tudta. Ekkor a főemberei emlékeztették a királyt arra, hogy a törvényt nem lehet visszavonni (15. vers). Ezért arra kényszerült, hogy kiadja a parancsot, hogy Dánielt dobják az oroszlánok vermébe. Miközben ezt tették Dárius ezt kiáltotta Dánielnek: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (16. vers). Aztán egy követ tettek a verem nyílására, és lepecsételték a király és főemberei pecsétjével (17. vers). Ily módon a főemberek ellenőrizhették a királyt, és a király is ellenőrizhette őket.

Azon az éjszakán nem jött álom a király szemére, nem evett és nem szórakozott (18. vers). Dárius látta, amint a nap felkel, és az első sugaraira a veremhez sietett, hogy lássa, mi történt (19. vers). Hangjában fájdalommal kiáltott Dánielnek, hogy megtudja vajon Isten szolgája életben van-e még: „a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (20. vers). 

Dárius legnagyobb örömére (23. vers) Dániel Istent dicsőítette, aki az életét megmentette. Az Istenben való bizalma megvédte őt a oroszlánok mindenféle ártásától (23. vers). A szerepek kicserélődtek, mert a vádolókat, feleségeiket és gyermekeiket dobták be a verembe, akiket összezúztak és megettek az oroszlánok (24. vers). 

A mi napjainkra szóló alkalmazásként el tudjuk mondani, hogy az egyházi vezetők a helyi gyülekezet szintjétől fölfele gyakran belekerülnek a kritizálás vermébe, de amikor Istenben bíznak, nem szenvednek hosszantartó érzelmi sérüléseket. És ahol törzsi rendszerek működnek kiterjedt családokkal és a törzs vezetője a király ellen van, akkor az egész törzs gyanús lesz. Még akkor is, ha a tulajdonképpeni elkövetőt elfogják és kiiktatják, az egész törzs gyanú alatt marad, mivel ők egy pókhálóhoz hasonló hálózat részei.   

Miután Dánielt kihozták az oroszlánok verméből, Dárius egy rendeletet írt, hogy mindenki félje és tisztelje Dániel Istenét „mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart” (25-26. vers). Ezt a rendeletet elhelyezték az archívumba, a sorra következő méd és perzsa uralkodók számára. Dárius bizonyságot tett arról, hogy Isten az, aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat tesz mennyen és földön (27. vers). 

Ebben és a következő évben Dánielnek jól ment dolga, azután Círus átvette az uralmat Dáriustól. Az utolsó információnk Dánielről Círus uralkodásának 3. évéből (Kr. e. 536) való, amikor a 10. és 11. fejezet hosszú látomásait kapta az egymást követő birodalmakról egészen a vég idején való feltámadásig.

Drága Istenünk!

Maradékod magvát naponta a kritizálás vermébe vetik, és szenved a rosszindulatú pletykától és hamis vádaskodástól. Istenünk, védd meg ezeket a Dánieleket és Daniellákat! Szent nevedben imádkoztunk! Ámen!

Koot van Wyk 

289. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  36. fejezetéhez (február 14-20.).

A társadalomtudományokat átitatják a New Age gyógyítási eszméi és módszerei, amelyek nagyobb részt csak részigazságok. Ezen részigazságok közül egyik a meditáció jótékony hatásaival kapcsolatos. A tudomány majdhogynem úgy mutatja be a meditációt, mint egy mindenre jó gyógyszert. Pontosabban szólva, létezik a meditációnak jó formája. Azonban a meditációs technikákat, a pszichológiai elméletekkel egyetemben, a Szentírás mérlegén kell megvizsgálnunk.

Tanulmányoznunk kell a tudományokat. A tudományos módszer lényegében több szempontból vizsgálja az emberi életet, legyen akár fizikai, szociológiai vagy pszichológiai. Azonban megvan a veszélye, hogy a tudományt Isten szava fölé emeljük, és azt tesszük a Biblia vizsgálatának mércéjéül, ahelyett, hogy éppen fordítva tennénk. Abban a pillanatban, hogy így cselekszünk, a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből kezdünk enni.

Ennek a fának a gyümölcse látszólag enyhíti a lélek éhségét, és távol tart minket az evangéliumi tápláléktól, amire a léleknek valójában szüksége van. Az az eszme, hogy Isten egy, mindenhol a természetben jelen lévő lényeg, és ez az isteni tényező az emberi szívben lakozik természeténél fogva, meglehetősen spirituálisan hangzik, ugye? De valójában ez az igazságtól messze vezet minket.

A változás hatalmi kérdés. Hogy megtörjük a rossz szokásokat és új erősségeket szerezzünk, nekünk embereknek szükséges magunkon kívüli hatalmi forrással rendelkezzünk. Ha egy kicsi Istenből bennünk él, kinek van szüksége a Keresztre? De ha a bűn valóban elválasztott minket Istentől, szükségünk van a bűnt legyőző Jézus általi jóvátételre, hogy visszahelyezzen minket az eredeti állapotba.

Legyen hát ez a mi állandó meditációnk tárgya.

Jennifer Jill Schwirzer, LPC

Író, tanácsadó, zenész, előadó

Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: