Higgyetek az Ő prófétáinak - február 28 - VASÁRNAP - Hóseás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 38. fejezet 2054. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

38. fejezet (1. rész) – Az igazi ismeret keresésének fontossága

Nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy milyen fontos dolgok forognak kockán a nagy küzdelemben, amelyben mi is részt veszünk. Nem ismerjük fel eléggé, milyen értékesek Isten Igéjének igazságai, és hogy milyen veszélyben vagyunk, ha engedjük, hogy a nagy csaló elterelje figyelmünket ezekről az igazságokról.

A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn mérhetetlenül nagy bajt okozott. Zavart keltett az ember egész szervezetében, eltorzította gondolkodását, megrontotta képzeletét. A bűn elkorcsosította a lélek képességeit. Az ember lelki világa rezonál a kívülről támadó kísértésekre, és lába észrevétlenül a bűn útjára lép.

Miként az értünk hozott áldozat tökéletes volt, a bűn szennyétől való megtisztulásunknak is tökéletesnek kell lennie. Isten törvénye semmiféle gonosz cselekedetre nem ad mentséget; egyetlen bűn sem menekül meg a kárhoztatásától. Az evangélium etikája a tökéletességnek csak egyetlen normáját ismeri el: és ez Isten tökéletes jelleme. Krisztus élete a törvény minden előírásának tökéletes betöltése volt. Ő mondta: "Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait." Az Ő példáját kell követnünk az engedelmességben és a szolgálatban. Szívünket csak Isten tudja megújítani. "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből." De ugyanakkor ezt is mondja: "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Jn 15:10; Fil 2:13, 12).

A munka, amely megfontolást igényel

Gyenge és csupán időnkénti próbálkozással nem tehetjük jóvá hibáinkat, és viselkedésünkben sem következhet be javulás. A jellemépítés nem egy nap, sem pedig egy év, hanem egy egész élet munkája. Énünk legyőzéséért, a szentségért és a mennyért élethossziglan tart a küzdelem. Szakadatlan igyekezet és állandó munka nélkül nem juthatunk előbbre az Isten szerinti élet útján, és nem nyerhetjük el a győzelmi koronát.

Hogy az ember nagyon magasról süllyedt le, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy olyan sokba kerül oda visszajutni. A visszaút lépésről lépésre és óráról órára vívott kemény küzdelemmel tehető csak meg. Egy elhamarkodott, óvatlan lépéssel egyetlen pillanat alatt a gonosz hatalmába kerülhetünk; de hogy letépjük bilincseit, és szentebb életre jussunk, kevés ahhoz egy pillanat. Az elhatározás megszülethetett, a munka elkezdődhetett, de bevégzése erőfeszítést, időt, kitartást, türelmet és áldozatot követel.

Ne az érzéseink sugallatára cselekedjünk! Minden pillanatban résen kell lennünk. A kísértések pergőtüzében szilárdan kell megállnunk, különben elbukunk. Azt a munkát, amit életünk lezárulásáig nem végeztünk el, örök veszteségként könyvelhetjük el.

Pál apostol élete énjével vívott szakadatlan küzdelem volt. "Naponként halál révén állok" (1Kor 15:31) - mondta. Akarata és vágyai nap mint nap összeütközésbe kerültek feladataival és Isten akaratával Saját hajlamai helyett azonban Isten akaratát követte, ha ez természetének megfeszítésével járt is.

Amikor küzdelmes élete végén visszapillantott harcaira és győzelmeire, el tudta mondani: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró" (2Tim 4:7-8).

A keresztény élet harc és menetelés. Ebben a csatában nem lehet lazítani. Állandó és kitartó erőfeszítéseket kell tenni. Csak szakadatlan igyekezet árán arathatunk győzelmet győzelemre. Sátán kísértésein. A keresztény feddhetetlenségre törhetetlen igyekezettel kell eljutnunk, és azt megfeszített akarattal őriznünk.

Kemény, kitartó erőfeszítés nélkül senki sem jut magasabbra. Mindenkinek meg kell küzdenie az eredményért. Senki más nem vívhatja meg a mi csatánkat. Egyénileg vagyunk felelősek a harc kimeneteléért. Ha Noé, Jób és Dániel ma élne, a saját igaz életükkel még ők sem menthetnék meg sem fiukat, sem leányukat.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%208&version=NT-HU

Hóseás 8:1-3 leírja Észak-Izrael bűnét és az idegen népek betörését az országba. Ez azért fog megtörténni, mert Izrael megszegte az Istennel kötött szövetséget, és ellene szegült utasításainak (1. vers). Izrael népe ezt mondta: „Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!” (2. vers), de Isten olyanoknak látta őket, mint akik megvetik a jót. Ezért Isten nem fogja megvédeni őket az ellenség inváziójától (3. vers).

A déli országrészben – Júdában – volt néhány jó király is, de az északi királyságban nem volt egyetlen nemes lelkű király sem, aki Istennel járt volna. Ehelyett minden király támogatta az aranyborjú imádatot Béthelben és Dánban (4. vers). Később a fővárosban, Samáriában is felállítottak egy ilyen bálványt (5. vers). A Tízparancsolat bálványimádást tiltó két kőtábláját Isten írta, a samáriai aranyborjút pedig az Isten ellen lázadó kézművesek készítették (6. vers).  

A hitetlenség szelét vetik és a pusztulás viharát fogják learatni. Az Istenbe vetett hit nélküli munka eredménye a termés elmaradása, és ami terem azt is felemésztik az idegen népek (7. vers).

Az engedetlen Izrael olyanná lett, mint egy edény, amelyben nem tárolnak semmi hasznos dolgot (8. vers). Isten segítsége nélkül olyanok, mint a sivatagban kóborló vadszamarak; Asszíriánál próbálták megtalálni biztonságukat (9. vers). Még ha náluknál erősebb nemzetekkel akarnak is szövetségre lépni, Izrael biztonsága nem tart sokáig. Izrael szenvedni fog Asszíria súlyos karja alatt, és az éves adóktól, amiket fizetniük kell (10. vers). 

Izrael sok oltárt épített Istennek különböző helyeken, de ez bűn volt Isten szemében, mert csak egyetlen oltár volt engedélyezett, és az Jeruzsálemben volt (11. vers). Isten sok írott útmutatásról gondoskodott, de tanításai idegenek voltak számukra (12. vers). Szerettek áldozni, de csak azért, mert szerettek lakmározni az áldozat húsából. Isten inkább azt akarta, hogy bánják meg bűneiket, és engedelmeskedjenek tanításainak, mint hogy áldozatok sokaságát mutassák be (13. vers). Izrael királyai elfelejtették Teremtőjüket, és maguknak építettek palotákat és templomokat. Júda elfeledkezett Isten oltalmáról, és szaporította megerősített városait (14. vers).  

Miért nem ismerte el Izrael és Júda Istent Teremtőjének és Fenntartójának? Vajon mi mindig úgy gondolunk Istenre, mint Teremtőre, Szabadítóra és Megváltóra? Tetteink összhangban vannak-e hitvallásunkkal?        

Yoshitaka Kobayashi 

291. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  38-39. fejezeteihez (február 28 – március 6.).

A járvány alatt állandóan azon dolgoztam, hogy az emberek fizikai betegsége meggyógyulhasson. Nem vettem észre, hogy ennek változnia kell, hiszen azáltal, hogy elfogadtam a kérést, hogy megírjam ezt az olvasmányt, elindultam a saját lelki gyógyulásom útján.

Észrevetted már, hogy a lelki életünket az határozza meg, hogy mekkora mennyiségű lelki táplálékot kapunk, illetve lelki gyakorlatot folytatunk? Aktív részt vállalunk az üdvösségünkben? Megosztunk másokkal dolgokat, hogy segítsük, hogy elérjék az üdvösséget? Ezek a fejezetek a lelki és evilági kapcsolatok építéséről szólnak. Mit tegyek vagy változtassak, hogy alkalmasabb legyek ezekre a kapcsolatokra? Hogy tudom a szeretetemet Isten iránt és a felebarátom iránt jobban kimutatni? Szerencsére ezek a fejezetek útmutatást és bibliai tanítást tartalmaznak ezen kérdések megválaszolására, beleértve, hogy 1. több időt kell tölteni az írott Igével és 2. aktívabb beszélgetéseket folytatni Istennel és a felebarátainkkal.

A szerző megjegyzi, hogy a bűnnel szemben a legnehezebb dolog szakítani azzal, amit helytelennek ítélünk, hiszen nagyon sok munkába kerül újra kapcsolatba lépni és visszatalálni a helyes útra. Elképzelek egy túrázót, aki eltévedt az erdőben. Először is, hiába marad az úton, az nem garantálja a biztonságát. A túrázó találkozhat rossz időjárással, egészségügyi vészhelyzettel vagy éhes ragadozókkal. Azonban, ha letér az útról, csak növeli a veszély valószínűségét. A lelki alkalmazása ennek, hogy akik úton vannak a mennybe, maradjanak az úton!

A hosszú távú terv a mennybeli boldogsághoz magába foglalja a világegyetem szerető Teremtőjével való belső kapcsolatot.

Emily Cecil

Okleveles dietetikus, Adrian, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba