2021. június 15., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 15 - KEDD - Lukács 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 11. fejezet 2160. nap

11. fejezet (3. rész) – MEGHALLGATOTT IMÁK

Az imameghallgatás feltételei. – Vannak feltételek, amelyek alapján elvárhatjuk, hogy Isten meghallgassa imáinkat. Az első feltétel az, hogy érezzük és felismerjük segítségének szükségét. Hisz megígérte: „Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizet a szárazra.” (Ésa 44:3) Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.

Nagy ínségünk már önmagában is olyan érv, amely a legbeszédesebben szólal fel érdekünkben. Ámde nékünk kell az Urat keresnünk, hogy érettünk cselekedjen. „Kérjetek és adatik néktek.” (Mt 7:7) És Ő, „aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8:32)

Ha igazságtalanságot rejtegetünk szívünkben, és tudatosan vétkezünk, az Úr nem hallgathat meg bennünket; csak a bűnbánó és összetört szív imája kedves előtte. Ha minden felismert igazságtalanságot jóvátettünk, remélhetjük, hogy Isten meghallgatja kérésünket. Érdemeink sohasem ajánlanak bennünket Isten kegyelmébe; egyedül Krisztus érdeme és szolgálata vált meg, és az Ő vére tisztít meg bennünket; a mi munkarészünk az, hogy az imameghallgatás feltételeinek eleget tegyünk.

A győzelmes ima másik eleme a hit. „Mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.” (Zsid 11:6) Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” (Mk 11:24)

Az ígéret határtalan, és hű az Isten, aki adta. Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és annyira rövidlátók vagyunk, hogy oly dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra. Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy azt adja csak meg, ami a javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez. A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, és elnyerjük azokat az áldásokat, amelyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk. Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne, megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: „Kérjetek és adatik néktek!”

Ha félelmünkre és kétségeinkre hallgatunk, vagy ha minden titokba bele akarunk látni, mielőtt igaz hitünk lenne, nehézségeink mind nagyobbak lesznek. Ha gyengeségünk és alárendeltségünk érzetében jövünk Istenhez, akinek tudása végtelen, aki összes teremtményeit ismeri, és szava, akarata által kormányoz mindeneket, valamint feltárjuk hitben és alázatosságban mindazt, ami szívünket nyomja, akkor meghallgatja jajkiáltásainkat, és megenyhíti szívünket. A szívből fakadó, őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha pillanatnyilag nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk szeretettel, részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis úgy van. Bár láthatóan nem érzékeljük jelenlétét, keze mégis szeretettel és szívbéli részvéttel megpihen rajtunk.

Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12), holott haragot tartunk szívünkben? Ha elvárjuk imáink meghallgatását, akkor nekünk is éppúgy és olyan mértékben kell megbocsátanunk másoknak, amilyen mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát.

Az imában való kitartás szintén feltétele a meghallgatásnak. Mindig imádkoznunk kell, ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatokban. Állhatatosnak kell lennünk az imában (Róm 12:12), és vigyáznunk kell abban hálaadással (Kol 4:2). Péter így figyelmezteti a hívőket: „Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7) Pál apostol is int bennünket: „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6) Júdás levelében a következőket olvashatjuk: „Ti pedig, szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében.” (Júd 20–21) – Jézushoz vezető út, 95–97. o.

Ha csupán részben, félszívvel engedelmeskedünk Istennek, ígérete nem fog teljesedni életünkben. – A nagy Orvos lábnyomán, 227. o.

Ha szeretnénk imáinkra választ kapni, azokkal összhangban kell élnünk. – Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy életünkben semmilyen következetlenség ne legyen! Nem mulaszthatjuk el bemutatni másoknak, hogy az imában való vigyázás azt jelenti, hogy imáinkat Istennél hagyjuk, hogy megválaszolhassa azokat. – Selected Messages 1. kötet, 116–117. o.

Az imának semmilyen értéke nincs, ha nem élünk összhangban azzal. – „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (Róm 8:7) Hivatkozzatok erre az ígéretre, amikor imádkoztok. Előjogotok szent merészséggel járulnotok Isten elé. Amikor őszintén kérjük, hogy világossága ránk ragyogjon, meghall bennünket és válaszolni fog kéréseinkre. Ehhez azonban összhangban kell élnünk azzal, amit imában kérünk, ellenkező esetben fohászaink értéktelenek. Láttam olyan apát, aki miután olvasott a Szentírásból és imádkozott, azonnal szidni kezdte a gyermekeit. Hogyan válaszolhat Isten ilyen körülmények között az imáira? Ha miután megszidja gyermekeit, egy apa imádkozik, vajon lesz-e valami haszna annak az imának a gyermekeit illetően? Semmi, hacsak nem egy bűnbánó imáról van szó. – Gyermeknevelés, 499. o.

Ha választ akarunk kapni az imára, ne feledkezzünk meg Istent dicsőíteni. – Kérésből és elfogadásból álljon-e egész vallásos életünk? Hát örökké csak szükségleteinkre gondoljunk, és soha ne fejezzük ki a hálánkat? Sohase dicsérjük Istent azért, amit értünk tesz? Nem imádkozunk eleget, és még akkor is takarékoskodunk a köszönettel. Sokkal erőteljesebb lenne imánk, ha Isten szerető gondoskodása több hálát és dicséretet visszhangozna bennünk. Egyre gazdagabbá válnánk Isten szeretetében, és többet is ajándékozna nekünk, amiért dicsőíthetnénk Őt. Te, aki panaszkodsz, hogy Isten nem hallgatja meg imádat, változtass jelenlegi magatartásodon, és egészítsd ki kéréseidet dicsérettel. Amikor majd méltányolod jóságát és irgalmát, meglátod, méltányolni fogja kéréseidet. Imádkozz, imádkozz buzgón és szüntelenül, de ne feledkezz meg a dicséretről sem! – Bizonyság tételek 5. kötet, 317. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Lukács 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%204&version=NT-HU

Lukács evangéliumát olvasva megfigyelhetjük azt ahogyan a fogalmak kialakulnak. Lukács 4:1-ben az a Szentlélek Aki alászállt Jézusra, amikor megkeresztelkedett (3:22), most elviszi őt a pusztába. Miután legyőzte Sátánt és kísértéseit „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába” (4:14). Amikor szombaton felállt a názáreti zsinagógában, ezt olvasta Ézsaiástól: „Az Úrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem...” (18. vers). Kapernaumban Jézus sok ördögöt kiűzött és „nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus” (41. vers).

Miért vitte ki a Szentlélek Jézust a pusztába? Jézus azt tanította a tanítványainak, hogy így imádkozzanak: „És ne vígy minket kísértésbe” (Lk 11:4), de a Szentlélek kísértésbe vezette Jézust és negyven napos böjtbe. Jézusnak a kísértésekre adott válaszában találjuk meg a megoldást.

A harc helyének kiválasztása életbevágó. Jézus a saját területén harcolt, ami nem más, mint Isten Igéje. Az ördög mindig azzal kísért, hogy kételkedjünk abban, hogy kik vagyunk: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré” (3. vers). Jézus nem saját isteni tekintélyével válaszolt sátán kételyt ébresztő kísértésére, hanem azt a fegyvert használta, amely a legjobb minden kísértés ellen: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal... ami az Úr szájából származik” (4. vers; 5Móz 8:3).

Mi nem a saját jó cselekedeteinkkel bizonyítjuk sátánnak és önmagunknak azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem Isten ígéreteivel és az Ő gondoskodásával, ahogyan életünket féltő szeretettel óvja. Jézus Mózes történetéből idézett, amikor Izrael fiaihoz szólt: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Móz 8:2).

Ezután Mózes elmagyarázta a pusztai tapasztalat célját: „Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik” (5 Mózes 8:3).

Jézus azzal győzte le sátánt, hogy bízott Isten Igéjében és a Szentlélek vezetésében. Amikor sátán téged is kísért, válaszolj a Lélek erejében Isten ígéreteivel és parancsaival. Ahogy Istent imádod és szolgálod (8. vers), engedd meg Isten Igéjének és a Léleknek, hogy legyen a te kenyered, erőd és biztonságod!

Douglas Jacobs

306. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 11. fejezetéhez (június 13-19.).

A 10 hónapos kislányunk ernyedten feküdt, mereven bámult, nem reagált semmire. – Madelyn, Madelyn – ismételgettem eredmény nélkül. Áthívtam a férjemet, és ő is csak hiába próbálta magára vonni a figyelmét.

– Kórházba kell vinnünk. – Míg ő a 911-et tárcsázta, én felhívtam a szüleimet, akik öt percnyire laktak. Hamarabb ideértek, mint a mentők. Az apukám a karjaiba vette a kicsi Maddie-t, aki még mindig nem reagált, viszont hányt. Apu érezte a vészhelyzetet, ezért kisétált az úton a mentő elé.

– Az anyukának be kell szállnia a mentőautóba – mondta a mentős a férjemnek. – A gyermekkórház felé tartunk. Nem muszáj követnie minket, de ott talál meg minket.

Ahogy közeledtünk a kórházhoz, az ügyeletes mentős felállt. Kibámulva a kis ablakon felhívta a kórházat, és értesítette őket, hogy egy tíz hónapos kislányt hoznak, aki nem reagál semmire. Tartottam magam, amíg a kórházba értünk. Könnyek patakzottak az arcomon és egész testemben remegtem, amikor beléptem a sürgősségi osztályra.

Az ima tartotta bennünk a lelket; másképp nem magyarázhatom meg a békénket a bizonytalanság közepette.

Egy barátunk felajánlotta, hogy a gyülekezeti családunk imádkozzon értünk. Ebből indult egy nemzetközi imalánc. A férjem és én elköteleztük magunkat, hogy hűségesek leszünk Istenhez, bármi is történik.

Isten meghallgatta azokat az imákat, a mi imáinkat. 12 teljes órával később, a gyermek intenzív osztályon, találkozhattam az én „igazi” Maddie-mmel. Az orvosok és a sürgősségi osztályon dolgozók azt mondták, hogy hasonló helyzetek nem igazán szoktak olyan jól végződni mint a mienk.

Hiszem-e, hogy Isten meghallgatja az imáinkat? Feltétlenül!

Sarah Schwisow

Johnstown, Colorado, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: