Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 11. fejezet 2163. nap
11. fejezet (6. rész) – MEGHALLGATOTT IMÁK
Miért késik némelykor a válasz imáinkra? – Isten nem válaszol mindig első imánkra. Ha így tenne, azt hinnénk, hogy jogunk van minden áldásra, melyet kiáraszthat ránk. Tartsunk önvizsgálatot, hogy lássuk, vajon nem táplálunk magunkban rejtett bűnöket. Tudatára kell ébrednünk, hogy teljességgel Istentől függünk, és szükségünk van az Ő segítségére. – Review and Herald, 1891. június 9.
A Szentírásban értékes ígéretek rejlenek mindazok számára, akik az Úr segítségét várják. Mindnyájan rögtön válaszokat szeretnénk imáinkra, és ha nem kapjuk meg őket, hajlamosak vagyunk elcsüggedni. A tapasztalat megtanított, hogy ez nagy tévedés. A válasz késése különleges javunkat szolgálja. Alkalmunk van megtudni, hogy igaz és őszinte hitünk van, vagy változó, mint a tenger hullámai. A hit és szeretet erős kötelékeivel kell az oltárhoz rögzítenünk magunkat, és engedjük, hogy a türelem elvégezze tökéletes munkáját.
A hit állandó gyakorlat által erősödik. A várakozás nem azt jelenti, hogy ha gyógyulásunkat kérjük Istentől, nekünk semmit sem kell tennünk ennek érdekében. Ellenkezőleg, a lehető legjobban kell felhasználnunk az eszközöket, amelyeket jóságos Urunk bocsátott rendelkezésünkre szükségleteink betöltésére. – Egészségügyi tanácsok, 380–381. o.
Ne hagyjátok abba az imádságot, ha nem jön válasz! – Néha azonnal választ kapunk Istentől, máskor meg türelemmel várnunk kell, és kitartóan kérnünk a számunkra fontos dolgokat. Tegyük ezt úgy, mint a példázatbeli férfi, aki kenyeret kért. „Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret…” A példázat tanulsága többet jelent, mint azt elképzelhetjük. Továbbra is állhatatosan kérnünk kell, még ha nem is látjuk Isten imánkra adott válaszát. „Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fi a kenyeret kér, és ő talán követ ad néki?” (Lk 11:9–10)
Szükségünk van kegyelemre, mennyei világosságra, hogy a Szentlélek segítségével tudjuk, hogyan kérjük Istentől a számunkra lényeges dolgokat. Ha a Szentlélek ihleti a kéréseinket, választ kapunk rájuk. – Egészségügyi tanácsok, 380. o.
A válasz azért is késhet, hogy rádöbbenjünk önzésünkre. – Ő, aki Kapernaumban megáldotta a királyi embert, éppúgy minket is meg akar áldani. A bánatos apához hasonlóan azonban mi is gyakran földi javakra vágyakozva keressük Jézust, és csak akkor vagyunk hajlandóak bízni szeretetében, ha kérésünket teljesíti. A Megváltó nagyobb áldásban szeretne részesíteni, mint kérhetnénk; késlekedik kérésünkre válaszolni, hogy megmutassa szívünk gonoszságát és nagy szükségünket kegyelmére. Arra vágyik, hogy lemondjunk az önzésről, mert így Őhozzá juthatunk. Valljuk meg tehetetlenségünket és nagy szükségünket, és bízzuk magunkat teljesen az Ő szeretetére.
A királyi ember látni akarta imájának beteljesülését, mielőtt hisz, de el kellett fogadnia Jézus szavát, hogy kérését meghallgatta és az áldásban részesítette. Ezt a leckét nekünk is meg kell tanulnunk. Bíznunk kell ígéreteiben. Ha hittel megyünk Őhozzá, Isten minden kérést szívébe zár. Amikor áldását kérjük, higgyük, hogy megkapjuk, és köszönjük meg, hogy megkaptuk. Azután végezzük a dolgunkat, és legyünk biztosak abban, hogy az áldás akkor teljesül, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ha ezt megtanultuk, és tesszük is, tudni fogjuk, hogy imáink meghallgatásra találnak. Isten cselekedni fog érettünk „véghetetlen bőséggel”, „az Ő dicsősége gazdagságáért”, és „az Ő hatalma erejének ama munkája szerint” (Ef 3:20, 16; 1:19). – Jézus élete, 200. o.
A látszólag megválaszolatlan imák legnagyobb áldásunkra szolgálhatnak. – Ő, aki jobban ismer minket, mint mi magunk, sokszor irántunk való féltő szeretete és sorsunk iránti érdeklődése végett nem engedi, hogy saját önző becsvágyunknak tegyünk eleget. Nem engedi, hogy elmenjünk a ránk váró egyszerű, de szent feladatok mellett. Sok esetben pontosan ezek képezik azt az elengedhetetlen iskolát, amelyben felkészülhetünk nagyobb feladatokra. Sokszor meghiúsulnak terveink, hogy megvalósulhasson az a terv, amelyet Isten gondolt el számunkra.
Sohasem igazán áldozat az, amit Istenért kell tennünk. Jóllehet sok dolgot fel kell adnunk érte, de ezt téve csak arról mondunk le, ami a menny felé vezető utunkat akadályozza. Még ha önmagukban véve jó dolgokat kell is feladnunk, biztosak lehetünk afelől, hogy Isten valami jobbat tartogat számunkra.
Az eljövendő életben világosságra kerülnek azok a titkok, amelyek itt bosszantóak voltak és csalódást okoztak. Látni fogjuk, hogy a látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk. Minden feladatot szentnek kell tartanunk, bármilyen szerények is azok, mert általuk is Istent szolgáljuk. Legyen mindennapi imánk: „Uram, segíts, hogy megtegyem mindazt, ami tőlem telik! Mutasd meg, hogyan teljesíthetem jobban feladatomat! Adj akaraterőt és vidám szívet! Segíts, hogy én is olyan szeretettel szolgáljak, mint a Megváltó!” – A nagy Orvos lábnyomán, 473–474. o.
Isten néha azért nem teljesíti kérésünket, mert sokkal jobbat tartogat számunkra. – Amikor Istenhez járulunk, imádkoznunk kell, hogy képesekké váljunk teljesíteni Urunk célját. Kérnünk kell, hogy vágyaink és érdekeink az Isten vágyaival és érdekeivel egyek legyenek. El kell fogadnunk az Ő akaratát, nem pedig azért imádkoznunk, hogy Ő fogadja el a mienket. Jobb nekünk, hogy Isten nem mindig úgy válaszol imáinkra, ahogy szeretnénk, akkor, amikor nekünk tetszik. Sokkal többet és jobbat tesz nekünk azzal, hogy nem teljesíti minden óhajunkat, mivel a mi bölcsességünk korlátolt. – Bizonyságtételek 4. kötet, 148. o.
Az állhatatos és hűséges szívből fakadó ima az a forró és hatékony imádság, amely sokat ér Isten szemében. Nem mindig válaszol úgy, ahogy elvárjuk, mivel mi nem kérhetünk tőle olyan dolgokat, amelyek legfőbb javunkat szolgálják. Végtelen szeretete és bölcsessége révén azonban pontosan azokat az áldásokat árasztja ránk, amelyekre legnagyobb szükségünk van. – Bizonyságtételek 4. kötet, 531. o.
Mai Bibliai szakasz: Lukács 7
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%207&version=NT-HU
Miért késztette Jézust csodálkozásra a kapernaumi százados hite, és miért mondta, hogy ilyen nagy hittel még nem találkozott? A zsidók vénei kérték meg Jézust, hogy gyógyítsa meg a százados szolgáját „mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk” (5. vers). Miközben Jézus útnak indul, hogy meggyógyítsa a szolgát, a százados egy másik üzenetet küld Jézusnak: „Uram, … nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (6-7. vers).
Megkísért bennünket az a gondolat, hogy méltóknak tartsuk magunkat Jézus gyógyítására azon az alapon, hogy mit tettünk. A százados felismerte méltatlanságát, és kérését Jézus szavának hatalmára alapozta. A szolgának nem volt szüksége Jézus jelenlétére és érintésére. Jézusnak, a világegyetem Uraként hatalma volt minden felett, beleérte a szolga betegségét is: „Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.” (8. vers – új prot. ford.). Jézus elcsodálkozott a százados hitén. Amikor a küldöttek visszatértek a századoshoz, a szolgát teljesen gyógyult állapotban találták.
Lukács elmondja, hogy másnap Jézus bebizonyította azt, hogy az Ő szava le tudja győzni még a halált is, hiszen feltámasztotta a naini özvegy fiát (7-11. vers). Mennyire erősen hiszel Isten Igéjének erejében? Kész vagy-e arra, hogy feladd a saját cselekedeteidben való bizalmat, és rábízd megváltásodat Jézus szavára?
Amikor Keresztelő Jánosnak elmondták a tanítványai, hogy mit cselekszik Jézus, üzenetet küldött Jézushoz, de ez az üzenet nem igazán a hitéről tett bizonyságot: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (19. vers – új prot. ford.). Néha azoknak volt a legnehezebb Jézusban bízni, akik a legközelebb voltak hozzá. Ha János tudott kételkedni, akkor bárki megkísértethetik, hogy kételkedjen Istenben és az Ő szavában. Tény az, hogy minél hosszabb ideje keresztény valaki, annál nagyobb lehet a kísértése, hogy kételkedjen. Kérd Istent, hogy ajándékozzon meg a százados hitével!
Lukács 7 azzal fejeződik be, hogy egy „bűnös” asszony megzavarta Simon lakomáját azzal, hogy megkente Jézus lábait drága kenettel. Jézus tapintatosan válaszol a két adósról szóló példázattal, hogy megmutassa: neki is és az asszonynak is szüksége van a megbocsátásra. Ahogy ezt a történetet olvasod, kérdezd meg, hogy te mit válaszolnál Jézusnak és a bűnösöknek. Az asszony, aki megkente Jézus lábait, felismerte, hogy bűnös, és Jézushoz jött bűnbocsánatért. Simon farizeus úgy válaszolt Jézusnak, hogy egy közös vacsorát ajánlott fel neki. Úgy érezte, hogy csorba esett a becsületén, mert egy bűnös nő hívatlanul bejött a lakomájára.
Ahogy elismerjük saját bűnös voltunkat, és ahogy hittel bocsánatért Jézushoz jövünk, a kapott bocsánatot készek vagyunk mi is mások felé továbbadni.
Douglas Jacobs
306. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 11. fejezetéhez (június 13-19.).
A 10 hónapos kislányunk ernyedten feküdt, mereven bámult, nem reagált semmire. – Madelyn, Madelyn – ismételgettem eredmény nélkül. Áthívtam a férjemet, és ő is csak hiába próbálta magára vonni a figyelmét.
– Kórházba kell vinnünk. – Míg ő a 911-et tárcsázta, én felhívtam a szüleimet, akik öt percnyire laktak. Hamarabb ideértek, mint a mentők. Az apukám a karjaiba vette a kicsi Maddie-t, aki még mindig nem reagált, viszont hányt. Apu érezte a vészhelyzetet, ezért kisétált az úton a mentő elé.
– Az anyukának be kell szállnia a mentőautóba – mondta a mentős a férjemnek. – A gyermekkórház felé tartunk. Nem muszáj követnie minket, de ott talál meg minket.
Ahogy közeledtünk a kórházhoz, az ügyeletes mentős felállt. Kibámulva a kis ablakon felhívta a kórházat, és értesítette őket, hogy egy tíz hónapos kislányt hoznak, aki nem reagál semmire. Tartottam magam, amíg a kórházba értünk. Könnyek patakzottak az arcomon és egész testemben remegtem, amikor beléptem a sürgősségi osztályra.
Az ima tartotta bennünk a lelket; másképp nem magyarázhatom meg a békénket a bizonytalanság közepette.
Egy barátunk felajánlotta, hogy a gyülekezeti családunk imádkozzon értünk. Ebből indult egy nemzetközi imalánc. A férjem és én elköteleztük magunkat, hogy hűségesek leszünk Istenhez, bármi is történik.
Isten meghallgatta azokat az imákat, a mi imáinkat. 12 teljes órával később, a gyermek intenzív osztályon, találkozhattam az én „igazi” Maddie-mmel. Az orvosok és a sürgősségi osztályon dolgozók azt mondták, hogy hasonló helyzetek nem igazán szoktak olyan jól végződni mint a mienk.
Hiszem-e, hogy Isten meghallgatja az imáinkat? Feltétlenül!
Sarah Schwisow
Johnstown, Colorado, USA
Fordította Gősi Csaba
áMEN!
VálaszTörlés