2021. június 8., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 8 - KEDD - Márk 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 9. fejezet 2153. nap

10. fejezet (3. rész) – MIÉRT VAN OKUNK AZ IMÁRA?

Az imádság felkészít a mennyei gyülekezet tagjává lenni. – Az alázatos, hívő embernek a gyülekezet – Isten földi háza – a menny kapuja. A dicsőítő énekek, az imádság, Krisztus képviselőinek szavai – mind Isten kijelölt eszközei arra, hogy felkészítsék népét a mennyei templom fenségesebb istentiszteletére, ahová semmi szentségtelen nem léphet be. – Bizonyságtételek 5. kötet, 491. o.

Az ima megerősít meggyőződéseinkben. – Naponta alázatos, őszinte imával és az ige olvasásával kell erősítenünk a meggyőződésünket. Bár mindegyikünknek megvan a magunk egyénisége, bár mindegyikünknek szilárdan ragaszkodnunk kell meggyőződéseinkhez, úgy kell ragaszkodnunk hozzájuk, mint Isten igazságához, amit az Úr ereje által kaptunk. Ha nem ezt tesszük, ki fogják tépni majd kezünkből azokat. – Bizonyságtételek 6. kötet, 401. o.

Az ima a mulandó szükségleteket is betölti. – Isten Igéjének minden egyes ígéretét imáinkba foglalhatjuk, amennyiben Isten adott szavára támaszkodunk. Bármilyen lelki áldást óhajtunk, kiváltságunk, hogy Jézus nevében kérjük. Egyszerű szavakkal, gyermeki hittel tárhatjuk fel Isten előtt szívünket. Amennyiben szükséges, táplálékért és ruházatért is könyöröghetünk hozzá éppúgy, mint lelki ínségünkben is az élet kenyerét és az igazság öltönyét is tőle kérjük. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy nektek minderre szükségetek van, és ezért felszólít benneteket, hogy jöjjetek és kérjetek. Csak Jézus nevében nyerhetjük el mindezen áldásokat, hiszen Isten éppen ezáltal akarja Fia nevét megdicsőíteni, hogy kínzó szükségleteinket kegyelmének kincstárából ingyen és bőkezűen kielégíti. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 133. o.

Minden léleknek adott az előjog, hogy személyesen az Úr elé tárja különleges szükségeit, és hálát adjon áldásainak, amelyekben nap mint nap részesül. – Bizonyságtételek 9. kötet, 278–279. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Márk 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2013&version=NT-HU

Jézus épp befejezte Isten szőlőültetvényének példázatát - a savanyú szőlőültetvényét. Izrael 490 próbaéve Dániel jövendöléséből hamarosan lejárt. Minden ami Isten részéről lehetséges volt, hogy az embereket a veszélyből menedékbe vigye, már megtörtént.

 Márk 13 első verse Jézussal és tanítványaival nyit, amint utoljára elhagyják a templomot. Ellen White érdekes kijelentést tesz erről az eseményről: „Ez az Istenség hosszútűrésének titokzatos búcsúja” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 523. oldal). Sokkal nagyobb mélységet fedezhetünk fel ebben a gondolatban, ha elolvassuk Márk beszámolójának megfelelőjét Máté 23:37 versében.

 Mielőtt Jézus kisétált volna a templomból, még egyszer utoljára a nemzet vezetőihez, a „vak vezetőknek” címezi szavait: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”

Ellen White így folytatja: „A  farizeusok  építgették  a  próféták  sírját,  ékesítgették  síremléküket,  és ezt mondták egymásnak: »Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik  a  próféták  vérében«  (Mt  23:30).  Ugyanakkor készek  voltak  Isten  Fiát megölni.” (Jézus élete 521. oldal).

Isten mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy figyelmeztetést figyelmeztetés után küldjön – mind az Ő prófétáin keresztül jutott el a néphez. A legnagyobb vágya az volt, hogy összegyűjtse a népét gondoskodása alá és biztonságban tartsa őket az ördög erőszakos támadásaitól, de a nép nem hallgatott rá, és nem követte Istent.

2Krónikák 20:20 így írja: „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” A nép viszont nem törődött a prófétákkal így nem is volt áldás számukra, sőt az otthonuk elhagyatottá vált. A Templom elpusztul. A nép elveszíti minden védelmét, melyet Istentől ingyen kapott. Izrael vége melyet Jézus mondott azon a napon fog bekövetkezni. Izrael vezetői nem követték az isteni tanácsot, és végül sátán vezetésére hagyatkozva megölték Isten fiát.

Kedves olvasó, te hogy állsz ezzel? Hallgatni fogsz a prófétákra és követni fogod azt, amit mondanak? Meg tudod tenni, a Szentlélek erejének segítségével – az örök életed múlik rajta! Isten elküldte a prófétáit, hogy vezessenek minket a veszélyből a biztonságba. Hallgatunk rájuk és követjük őket? 

Jim Ayer

305. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 10. fejezetéhez (június 6-12.).

Kisgyermekes apukaként gyakran hallom a kérdést: „De miért, apa?” A legtöbb esetben jó a kérdés. Végül is a fiatal, fejlődő elmének nyomós okra van szüksége, hogy azt tegye, amire kérték.

Azonban néha a „Miért?” kérdéssel igyekeznek megkerülni a szükséges változtatást. Honnan tudom? Mert bármennyire is gyűlölöm beismerni, de amikor Isten arra késztet, hogy változtassak az életemen, én is gyakran azon veszem észre magam, hogy ugyanezt a stratégiát alkalmazom.

Az, hogy az életünkben nagyobb részt tegyen ki az imádság, áldozatot követel sokunktól. Időbe telik és állhatatosságot igényel, és kihívást jelenthet, hogy még több változást vigyünk végbe az életünkben.

De megéri-e ez a változtatás? Igen, hihetetlenül. Mint ahogy ez a fejezet találóan rámutat, tucatnyi jó oka van, hogy az imádságot előbbre soroljuk az életünkben.

Gondoljunk csak Jézus példájára.

„Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.” (Márk 1:35)

A napjának legfontosabb idejében, mielőtt még bármi megzavarhatta volna, Jézus imádkozott. De nem csak a nap kezdetén. A földi szolgálata alatt Jézust gyakran imádság közepette találhattuk, függetlenül attól, hogy a nap mely órájáról volt szó.

És mivel imádkozott, Jézus győzedelmeskedett Sátán és a bűn felett. És emiatt a győzelem miatt a megváltás az enyém és a tied. Köszönjük, Jézus, hogy első helyre tetted az imádságot. Hadd járjak én is a Te nyomdokaidban.

Eddie Schwisow

A Prófécia Hangja PR Igazgatója, Johnstown, Colorado, USA

Fordította Gősi Csaba


3 megjegyzés: