Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Sámuel második könyve 10. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2010&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2010&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A Bibliában két
beszámolót találunk, amelyek az ammonitákról, szövetségeseikről és barátaikról
szólnak. Az egyik beszámoló ebben a fejezetben található, a másik pedig a
Krónikák első könyvének 19. fejezetében, ami azt jelenti, hogy az írástudók
ugyanazokat – a palota feljegyzései között szereplő – adatokat használták az
események leírásához. Sámuel és a Krónikák könyveinek különböző részleteit
Sámuel, Nátán és Gád próféták írták (lásd 1Krón 29:29). Ha Sámuel próféta
volt a felelős az önéletrajzi részekért Sámuel első könyvében, akkor
valószínűleg a második könyv legjelentősebb részeit is ő írta. Figyeljük meg,
milyen hitelesen ír! Felhasználja az aktuális jelentéseket, anekdotákat, listákat
és más információkat a palotából, amelyeket naponta frissítettek. A Szentlélek
inspirálta e fejezet íróját, hogy miként használja a rendelkezésre álló
tényszerű jelentéseket.
Itt találhatunk egy
beszámolót arról, miként alázták meg Dávid szolgáit az ammoniták: fél
szakállukat leborotválták, ruhájukat pedig derékig levágták nagy szégyenükre
(1-5. vers). Aztán van egy másik beszámoló a politikai eseményekről, ahol az
ammoniták látták a veszélyes helyzetet, és csapatok ezreit toborozták a
szomszédos városállamokból, majd kidolgoztak egy haditervet a Dávid emberei
elleni harchoz, akik a város előtt sorakoztak fel. Dávid Joábot nevezte ki parancsnokként
csapatai élére, ezekről az eseményekről áttekintést a 6-8. versben találhatunk.
Ez a beszámoló főként Joábra és az általa elért eredményekre helyezi a
hangsúlyt (9-14. vers), valószínűleg ezeket az ő személyes katonai írnoka
jegyezte le. Pontosan ismerjük a háború kimenetelét, és hogy mit tett Joáb. Az
ammonitákkal vívott csatában Dávid erői nyertek és az ellenfél megsegítésére
érkezett haderő is elmenekült.
Ez a fejezet – Dávid
rátermettsége mellett – Joáb katonai leleményességét is méltatja, ahogy ez a
15-19. versben olvasható, amelyeket a palotai írnok jegyzett le. Figyeljük meg,
hogy az írástudók gondosan összegyűjtik az adatokat, de távol áll tőlük a propaganda
szándéka. E hadi események során az ellenség – amely az Eufrátesz folyón túlról
érkezett a Dávid emberei elleni küzdelemre – vereséget szenvedett; sokan
meghaltak, a túlélők pedig hazatértek és megtagadták, hogy újra segítsenek az
ammonitáknak.
Drága Istenünk!
Ebben a bűnös
világba vannak uralkodók, akik helyesen
kormányoznak, és megvédenek bennünket, de vannak királyok, akik az ellenségeink. Tarts meg két kezedben,
és őrizz meg minket, Urunk! Ámen!
Koot van Wyk
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet
58. fejezet – A PRÓFÉTAISKOLÁK (1.
rész)
Izrael nevelését maga az Úr irányította.
Gondoskodása nem korlátozódott csupán vallásos érdekeikre, hanem kiterjedt
szellemi, fizikai jólétükre is. Ezek is az isteni gondviselés alá tartoztak és
ezeket is isteni törvények szabályozták.
Megparancsolta a hébereknek, hogy
gyermekeiket az Úr minden törvényére tanítsák meg, és beszéljék el nekik, mit
tett atyáikért. Ez a szülőknek kiváltképp kötelessége volt, olyan kötelessége,
amelyet senkire sem ruházhattak át. Mert nem idegen ajkaknak kellett Isten e
nagy dolgaira tanítani a gyermekeket, hanem a szülőknek, akik őket a legjobban
szerették. A mindennapi élet minden mozzanatába Isten gondolatát kellett
beleszőniük. Isten hatalmas cselekedeteit amelyekkel népét megszabadította - és
az eljövendő Megváltóra vonatkozó kegyelmes ígéreteit szinte naponta
tanulmányozni kellett az izraelita családokban. Hogy az oktatás a szívekbe jól
bevésődjék, képeket és hasonlatokat alkalmaztak. Így vésték az ifjúság szívébe
a határtalan isteni gondviselés és az eljövendő élet igéit. Megtanították őket,
hogy a természetben és az Igében egyaránt Istent keressék. A csillagok
milliója, a faóriások, a rét virágai, a büszkén égbe meredő bércek és a csobogó
kis patak is a Teremtőről beszélt. Az áldozatok bemutatása, a szentély
szolgálata és a próféták beszédei Isten megkülönböztetett megnyilatkozásai
voltak számukra.
Ilyen nevelésben részesült Mózes is
szüleinek szerény góseni hajlékában; így nevelte a hűséges Anna is gyermekét,
Sámuelt; Dávid a bethlehemi dombvidéken ugyancsak ilyen isteni szabályok
szerint nőtt fel; és Dániel, mielőtt rabsága elválasztotta szüleitől,
ugyanilyen oktatásban részesült. De ilyenek voltak Krisztus gyermekévei is
Názáretben; s az istenfélő ifjú, Timótheus is, aki nagyanyja Lois, és
édesanyja, Eunika ajkairól tanulta a Szentírás igazságait (2Tim 1:5; 3:15).
Az ifjúság továbbképzéséről a
prófétaiskolák gondoskodtak. Ha egy ifjú behatóbban kívánta tanulmányozni Isten
szavát és vágyakozott fentről jövő mennyei bölcsesség után, hogy később Izrael
tanítója lehessen, a prófétaiskolák nyitva álltak előtte. Ezeket az iskolákat
Sámuel alapította, hogy gátat vessen az elharapódzott erkölcsi romlásnak; s
hogy elősegítse az ifjúság, és általa a nemzet szellemi és erkölcsi jólétét és
felemelkedését. Ezért az iskolákba olyan tanítókat helyezett, akik
istenfélelemben mindenkor képesek a nép vezetésére és tanácsolására. E cél
eléréséhez egész seregét gyűjtötte össze az istenfélő, értelmes és tanulni
vágyó ifjaknak. Ezeket aztán "próféták fiainak" nevezték. S amíg ők
Isten társaságában az Igét és a teremtés csodálatos művét tanulmányozták,
természetes képességeik mellé felülről jövő bölcsesség adatott. Tanítóik
jártasak voltak az igazság minden pontjában és állandó kapcsolatban voltak
Istennel. Szentlelkének megkülönböztetett áldásaiban részesültek. De
istenfélelmük és képzettségük folytán a nép bizalmát és megbecsülését is
élvezték. {PP
Sámuel idejében két ilyen iskola volt
Izraelben. Az egyik Rámában, a próféta otthonában, a másik pedig
Kirjáth-Jeárimban, ahol akkor a frigyládát őrizték. De később még több iskolát
is alapítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése