2026. január 18., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 18 - VASÁRNAP - Sámuel második könyve 10. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Sámuel második könyve 10. fejezetéből


A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2010&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

A Bibliában két beszámolót találunk, amelyek az ammonitákról, szövetségeseikről és barátaikról szólnak. Az egyik beszámoló ebben a fejezetben található, a másik pedig a Krónikák első könyvének 19. fejezetében, ami azt jelenti, hogy az írástudók ugyanazokat – a palota feljegyzései között szereplő – adatokat használták az események leírásához. Sámuel és a Krónikák könyveinek különböző részleteit Sámuel, Nátán és Gád próféták írták (lásd 1Krón 29:29). Ha Sámuel próféta volt a felelős az önéletrajzi részekért Sámuel első könyvében, akkor valószínűleg a második könyv legjelentősebb részeit is ő írta. Figyeljük meg, milyen hitelesen ír! Felhasználja az aktuális jelentéseket, anekdotákat, listákat és más információkat a palotából, amelyeket naponta frissítettek. A Szentlélek inspirálta e fejezet íróját, hogy miként használja a rendelkezésre álló tényszerű jelentéseket.

Itt találhatunk egy beszámolót arról, miként alázták meg Dávid szolgáit az ammoniták: fél szakállukat leborotválták, ruhájukat pedig derékig levágták nagy szégyenükre (1-5. vers). Aztán van egy másik beszámoló a politikai eseményekről, ahol az ammoniták látták a veszélyes helyzetet, és csapatok ezreit toborozták a szomszédos városállamokból, majd kidolgoztak egy haditervet a Dávid emberei elleni harchoz, akik a város előtt sorakoztak fel.  Dávid Joábot nevezte ki parancsnokként csapatai élére, ezekről az eseményekről áttekintést a 6-8. versben találhatunk. Ez a beszámoló főként Joábra és az általa elért eredményekre helyezi a hangsúlyt (9-14. vers), valószínűleg ezeket az ő személyes katonai írnoka jegyezte le. Pontosan ismerjük a háború kimenetelét, és hogy mit tett Joáb. Az ammonitákkal vívott csatában Dávid erői nyertek és az ellenfél megsegítésére érkezett haderő is elmenekült.

Ez a fejezet – Dávid rátermettsége mellett – Joáb katonai leleményességét is méltatja, ahogy ez a 15-19. versben olvasható, amelyeket a palotai írnok jegyzett le. Figyeljük meg, hogy az írástudók gondosan összegyűjtik az adatokat, de távol áll tőlük a propaganda szándéka. E hadi események során az ellenség – amely az Eufrátesz folyón túlról érkezett a Dávid emberei elleni küzdelemre – vereséget szenvedett; sokan meghaltak, a túlélők pedig hazatértek és megtagadták, hogy újra segítsenek az ammonitáknak.

Drága Istenünk!

Ebben a bűnös világba  vannak uralkodók, akik helyesen kormányoznak, és megvédenek bennünket, de vannak királyok,  akik az ellenségeink. Tarts meg két kezedben, és őrizz meg minket, Urunk!  Ámen!

Koot van Wyk 

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet

58. fejezet – A PRÓFÉTAISKOLÁK (1. rész)

Izrael nevelését maga az Úr irányította. Gondoskodása nem korlátozódott csupán vallásos érdekeikre, hanem kiterjedt szellemi, fizikai jólétükre is. Ezek is az isteni gondviselés alá tartoztak és ezeket is isteni törvények szabályozták.

Megparancsolta a hébereknek, hogy gyermekeiket az Úr minden törvényére tanítsák meg, és beszéljék el nekik, mit tett atyáikért. Ez a szülőknek kiváltképp kötelessége volt, olyan kötelessége, amelyet senkire sem ruházhattak át. Mert nem idegen ajkaknak kellett Isten e nagy dolgaira tanítani a gyermekeket, hanem a szülőknek, akik őket a legjobban szerették. A mindennapi élet minden mozzanatába Isten gondolatát kellett beleszőniük. Isten hatalmas cselekedeteit amelyekkel népét megszabadította - és az eljövendő Megváltóra vonatkozó kegyelmes ígéreteit szinte naponta tanulmányozni kellett az izraelita családokban. Hogy az oktatás a szívekbe jól bevésődjék, képeket és hasonlatokat alkalmaztak. Így vésték az ifjúság szívébe a határtalan isteni gondviselés és az eljövendő élet igéit. Megtanították őket, hogy a természetben és az Igében egyaránt Istent keressék. A csillagok milliója, a faóriások, a rét virágai, a büszkén égbe meredő bércek és a csobogó kis patak is a Teremtőről beszélt. Az áldozatok bemutatása, a szentély szolgálata és a próféták beszédei Isten megkülönböztetett megnyilatkozásai voltak számukra.

Ilyen nevelésben részesült Mózes is szüleinek szerény góseni hajlékában; így nevelte a hűséges Anna is gyermekét, Sámuelt; Dávid a bethlehemi dombvidéken ugyancsak ilyen isteni szabályok szerint nőtt fel; és Dániel, mielőtt rabsága elválasztotta szüleitől, ugyanilyen oktatásban részesült. De ilyenek voltak Krisztus gyermekévei is Názáretben; s az istenfélő ifjú, Timótheus is, aki nagyanyja Lois, és édesanyja, Eunika ajkairól tanulta a Szentírás igazságait (2Tim 1:5; 3:15).

Az ifjúság továbbképzéséről a prófétaiskolák gondoskodtak. Ha egy ifjú behatóbban kívánta tanulmányozni Isten szavát és vágyakozott fentről jövő mennyei bölcsesség után, hogy később Izrael tanítója lehessen, a prófétaiskolák nyitva álltak előtte. Ezeket az iskolákat Sámuel alapította, hogy gátat vessen az elharapódzott erkölcsi romlásnak; s hogy elősegítse az ifjúság, és általa a nemzet szellemi és erkölcsi jólétét és felemelkedését. Ezért az iskolákba olyan tanítókat helyezett, akik istenfélelemben mindenkor képesek a nép vezetésére és tanácsolására. E cél eléréséhez egész seregét gyűjtötte össze az istenfélő, értelmes és tanulni vágyó ifjaknak. Ezeket aztán "próféták fiainak" nevezték. S amíg ők Isten társaságában az Igét és a teremtés csodálatos művét tanulmányozták, természetes képességeik mellé felülről jövő bölcsesség adatott. Tanítóik jártasak voltak az igazság minden pontjában és állandó kapcsolatban voltak Istennel. Szentlelkének megkülönböztetett áldásaiban részesültek. De istenfélelmük és képzettségük folytán a nép bizalmát és megbecsülését is élvezték. {PP

Sámuel idejében két ilyen iskola volt Izraelben. Az egyik Rámában, a próféta otthonában, a másik pedig Kirjáth-Jeárimban, ahol akkor a frigyládát őrizték. De később még több iskolát is alapítottak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése