Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2012&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ez a fejezet Dávid bűnén keresztül kapcsolódik a 11. fejezethez. A Szentlélek célja a Bibliának ebben a részében az, hogy beszámoljon arról, ahogyan Nátán próféta szembesíti Dávidot a bűneivel. Az írnok Dávid palotájában Nátán és Dávid minden egyes szavát papírra vetette. Az Úr nem örült Dávid cselekedeteinek, és elküldte Nátán prófétát, hogy beszéljen vele, s ezáltal rávilágítson tetteire, amik nem voltak túl fényesek.
A gazdag és szegény ember megrázó történetében a gazdag embernek rengeteg juha van, míg a szegény embernek csak egy féltve őrzött báránykája. Dávid felháborodott ennek az arrogáns, gonosz embernek a tettén, aki megölte és megette a szegény ember egyetlen bárányát. Dávid szemében – aki mindent tudott a juhok értékéről – ez a bánásmód elfogadhatatlan volt. Dávid bíróként ítéli halálbüntetésre, vagy négyszeres kárpótlás fizetésére a gazdag embert. Ezzel Dávid saját magát bírálta, és mondta ki az ítéletet önmaga felett. Nátán szavai, „Te vagy az az ember" ott visszhangoztak Dávid bűntől terhelt lelkiismeretében.
Most Isten a bíró, és Dávid a vádlott. A szerepek gyorsan felcserélődtek. Az Úr annyi jó dolgot tett Dávidért, királynak jelölte ki, megmentette ellenségétől, sőt ellenségeitől, és még lehetne sorolni. De ezért a bűnért, amit Betsabéval követett el, a büntetés még csak ezután következett. Dávid vétekben fogant gyermekének betegsége és halála csak a kezdete volt a tragikus események sorozatának. Dávid hét napig böjtölt, de amikor a gyermek végül meghalt, újra vett magához ételt. Dávid élete visszakerült a régi kerékvágásba, és egy évvel később megszületett Salamon.
Az írnok azonban nem ezzel fejezi be Dávid történetét. Azt akarta, hogy tudjuk, Dávid hogyan szenvedett, és bűne hogyan okozta lelkiismeretének kizökkenését, amikor minden felelősség csakis őt terhelte. Dávid úgy szeretett volna fátylat borítani a múltra, hogy a győzedelmes hadvezér képében tetszeleg az emberek előtt, aki egymás után hódítja meg az ammonita városokat. Jóáb már elfoglalt egy várost, de Dávid nem tudta megállni, hogy ne az ő nevével jegyezzék ezt a hódítást. Ez nem más, mint „hírnév-lopás”. A hirtelen támadt hírnevet azonban üldözés és kegyetlenségek sora kísérte (31. vers). Dávid ezt tette több ammonita várossal is, majd visszatért Jeruzsálembe. Miközben ezt olvassuk, rossz érzés marad bennünk Izrael királyával kapcsolatban. Nem szabad elsiklanunk afelett, hogy gondolati döntéseiből milyen hirtelen és túlzó reakciók születtek, amelyek egyértelműen bűnének következményei voltak.
Szerető Istenünk!
Segíts meg minket, hogy ne reagáljunk túl dolgokat az életben – nemcsak bűnös állapotunk miatt, amit Ádám utódaiként örököltünk,hanem saját bűneink miatt sem! Dávid és bűne azt bizonyítja, milyen nagy szükségünk van a te kegyelmedre és Szentlelked vezetésére. Tarts meg minket a Te kezedben! Ámen.
Koot van Wyk
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet
58. fejezet – A PRÓFÉTAISKOLÁK (3. rész)
Milyen nagy különbség van az Isten prófétáinak iskolái és a ma tanintézetei között! És milyen kevés iskola van ma, amelyet nem a világ elvárásai és szokásai uralnak! A legtöbb helyen, sajnálatos módon még a nevelésre alkalmas korlátozások és az értelmes fegyelem is hiányzik. Az Isten Igéje felőli tájékozatlanság pedig megdöbbentő, még a magukat kereszténynek valló népek között is. Mert az erkölcs- és vallásnevelésben felületes beszéd és üres érzelgősség viszi a főszerepet. Az isteni igazság és kegyelem ismeretét, a biztos jutalmat hozó becsületesség szentségét és szépségét, a bűn megvetendő voltának és szomorú következményeinek gondolatát azonban nem vésik az ifjúság lelkébe. Ehelyett a rossz társaság az ifjúságot a gonoszság, a tékozlás és kicsapongás útjaira vezeti.
Nincs meg minden a héberek régi iskoláiban, amit a mai nevelők is eredményesen alkalmazhatnának? Az, aki az embert teremtette, gondoskodott annak testi, lelki és szellemi fejlődéséről. Ezért a nevelés igazán eredményes volta a Teremtő elgondolásainak hűséges megvalósításától függ ma is.
A nevelés célja; visszaállítani Isten képét a lélekben. Mert kezdetben Isten az embert a saját képére teremtette. Felruházta nemes tulajdonságokkal, lelkivilága kiegyensúlyozott és lényének minden erői harmonikusak voltak. Isten e pompás ajándékait azonban összezilálta a bűnbeesés. A bűn elhalványította Isten képét az emberben, sőt majdnem megsemmisítette azt. A megváltási tervet az Úr éppen azért adta, hogy ezt a képet helyreállítsa, és kegyelemidőt adjon az embernek. Az emberi élet alapvető célja azóta az, hogy visszakerüljön a tökéletességnek arra a fokára, amelyen a teremtéskor állt. Ez a cél minden mást megelőz. A szülők és a tanítók kötelesek az ifjúság nevelésében ezt az isteni célt elősegíteni, és ha ezt teszik, "Isten munkatársai" lesznek (1Kor 3:9).
Az ember testi, lelki és szellemi képességeit Istentől kapta azért, hogy azokat helyesen alkalmazva elérhesse a tökéletesség lehető legmagasabb fokát. Természetesen egyoldalú, önző képzéssel a tökéletesség nem érhető el. Mert Isten jelleme - akinek képére teremtettünk - a szeretet és jóakarat. A tőle nyert képességek és tulajdonságok mindegyikét nevének dicsőségére és embertársaink nemesbítésére kell felhasználnunk. És így munkálkodva találjuk meg képességeinknek megfelelő - nemes, boldog - feladatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése