Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2011&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ez a fejezet a Biblia egyik legdrámaibb szakasza. Ott van benne minden elem, ami egy izgalmas történethez szükséges, de amilyen pontosan lejegyezték a részleteket, biztosak lehetünk abban, hogy minden egyes tény igaz! Egy olyan férfi történelmi tragédiája ez, aki Isten szíve szerint való volt, aki megölt egy oroszlánt, majd később a hatalmas Góliátot, és még sok figyelemreméltó hőstettet vitt véghez, de itt arról szerzünk tudomást, hogy egy csontvázat (titkot) tartott a szekrényben. A palota titkai napvilágra jöttek, és feljegyzésre kerültek Izrael történelmében. Olyannyira szégyenletes volt ez az esemény a palota számára, Izrael, Júda, sőt, még Isten szemében is, hogy a Krónikák könyvének írója – aki a palota történetét jegyezte le Dávid uralkodása során – a 20. fejezet 1. versében egyszerűen kihagyta ezt a történetet. Nem volt hajlandó terjeszteni Dávid király erkölcsi bukásának hírét.
Tavasz van, amikor a királyok általában a hadseregükkel együtt mennek a háborúba. Dávid azonban nincs ott. Milyen drámai helyzet! Átaludta az egész napot, hiszen azt olvassuk, hogy este kelt fel az ágyából (2. vers). Unalmában a palota tetején sétálgatott. Meglátott a távolban egy fiatal nőt, aki a kerti medencében fürdött. Mivel felesége vagy feleségei már nem voltak kielégítőek számára, jobban szemügyre akarta venni a szépséget, ezért követeket küldött érte, hogy hozzák el neki (4. vers). Ha tiltakozott volna, akkor akarata ellenére hurcolták volna el a királyhoz. Mivel éppen véget ért a menstruációs ciklusa, odaadta magát a királynak, aki az aktus után hazaküldte. Hetekkel később az asszony üzenetet küldött Dávidnak, hogy várandós, és Dávid hirtelen szorult helyzetbe került, hiszen szembe kellett néznie Betsabé férjével, a hettita Uriással.
A magasztos eszme, hogy Isten maradék népe megtérítse a hitteusokat és más nemzeteket, immár darabjaiban hevert. A királyához hűséges Uriás a palota közelében aludt, de Dávid át akarta hárítani a terhesség felelősségét a férjre, ezért rá akarta beszélni, hogy töltse otthon az éjszakát. Dávid most már nyíltan is megszegte Isten kívánalmait, és leitatta Uriást, de a férfi mégis ott maradt a palotánál.
Ezen a ponton Dávid taktikát változtatott, és Uriás megöletését kezdte tervezni. Holtan akarta látni, és Joábnak segítenie kellett ebben. Amikor egy hírnök meghozta a jelentést a gyilkosságról, Dávid elsimította a dolgot mondván, hogy a háborúban a fegyver úgyis megemészt egyet, mint mást (25. vers). A terhesség kilenc hónapja még le sem járt, Dávid máris a palotába vitette Betsabét, nem sokkal később pedig megszületett a fia (27. vers). Dávid úgy élt, ahogy gondolkodott, és ahogy gondolkodott, úgy cselekedett, ami meghozta a gonosz életmód gonosz gyümölcseit – ez egy ördögi kör.
Drága Istenünk!
Ha titkos bűneinket (a szekrényben rejtegetett csontvázat) nem számoljuk fel, azok ellenünk fognak tanúskodni az utolsó ítéletben. Mi azonban bánjunk el ezekkel még idejében, mégpedig most, az Isten népe felett zajló vizsgálati ítélet idején, hogy ne kelljen majd szembesülnünk velük a millennium idején! Ámen!
Koot van Wyk
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet
58. fejezet – A PRÓFÉTAISKOLÁK (2. rész)
A tanulók földműveléssel vagy kézművességgel keresték meg kenyerüket. Mert Izraelben nem tartották a munkát megalázónak, még csak különösnek sem. Ellenkezőleg, bűnnek tartották felnevelni a gyermekeket valamilyen hasznos foglalkozás nélkül. Egyébként Isten rendelte el úgy, hogy a gyermekek - még a szent tisztség betöltésére készülők is, - valamilyen foglalkozást tanuljanak. A vallásoktatók nagy része is kétkezi munkával tartotta fenn magát. Még az apostolok idejében sem vetették meg Pált és Akvilát, akik sátorszövéssel gondoskodtak megélhetésükről.
A prófétaiskolák főtantárgya Isten törvénye volt. Emellett a mózesi szabályokat és a szent történelmet tanulták, továbbá a szent zenét és költészetet. A tanítás módja igen különbözött a mai teológia tanítás módszerétől, amelyek végzős hallgatói kevesebb ige- és istenismerettel bírnak, mint belépésükkor. Ezek a régi iskolák a legelső és legnagyobb cél Isten akaratának és az ember Isten iránti kötelességének tanulmányozása volt. A régi szent történetekben Isten nyomait keresték. Megmagyarázták a hasonlatok példázta nagy igazságokat, és hitben elfogadták az egész hasonlatrendszer lényegét - Isten Bárányát - aki elveszi a világ bűneit.
Az ima lelkületét kiváltképpen ápolták. De a tanulókat nem csak arra tanították, hogy az imádkozás kötelesség, hanem arra is, hogy miképp imádkozzanak, hogyan közeledjenek Teremtőjükhöz; miképpen tegyenek bizonyságot hitükről; hogyan értsék meg a Lélek szavát és hogyan teljesítsék annak utasításait. A megszentelt értelem állandóan "régit és újat" hozott elő számukra az Úr kincstárából és Isten Lelke a prófétálásban és szent énekben nyilatkozott meg.
A zene külön, szent célt szolgált. Feladata volt, hogy az emberek gondolatait tiszta, nemes és felemelő dolgokra irányítsa és hogy a lelkekben Isten iránti hálát és tiszteletet ébresszen. Mennyire különbözik az ősi szokás és alkalmazás attól, amit ma a zene szolgál. Hányan használják fel zenei képességüket a maguk és nem Isten dicsőítésére! A meggondolatlanokat a zene szeretete sokszor olyan helyek látogatására csábítja, amelyek felkeresése Isten gyermekeinek tilos, mert ott összekeverednek azokkal, akik e világot szeretik. És így az, ami helyesen alkalmazva áldások forrása lehetne, Sátán leghathatósabb eszközévé válik, hogy az emberek gondolatait az örökkévaló dolgoktól elvonja.
A zene a mennyei hajlékokban folyó istentiszteletnek egy részét alkotja. Törekednünk kell azért arra, hogy dicsénekeinkben, mennyire csak lehet, megközelítsük a mennyei karok harmóniáját. A nevelésben a hang helyes képzése igen fontos tényező, s ezért azt nem szabad elhanyagolnunk. Mert az ének éppen úgy szerves része az istentiszteletnek, mint az ima. Az emberi szívnek át kell éreznie az ének szent üzenetét, hogy helyesen tudja azt tolmácsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése