Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2014&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Emlékszel Jézus megható történetre a tékozló fiúról Lukács 15: 11-32-ben? Ez a fejezet Jézus példázatának ószövetségi megfelelője hasonló motívumokkal, és néhány különbséggel.
Absolon szándékosan megölte a testvérét (13. fejezet), ezért el kellett menekülnie Gessurba, és három évet töltött ott. Dávid nagyon hiányolta (1. vers). Jóáb elhatározta, hogy megváltoztatja Dávid – Absolonhoz való – viszonyulását, mégpedig úgy, hogy egy bölcs asszonyt küld hozzá. Az asszony gyászolónak tettette magát, akinek volt két fia, akik egymás ellen küzdöttek, és végül az egyikőjük meghalt. Most a rokonok meg akarják ölni a másikat is, reménytelen jövőt hagyva így az asszonynak. Ezért Dávid előtt esedezett, hogy segítsen ebben a helyzetben. Dávid megígérte, hogy semmi sem fog történni a megmaradt fiúval, de az asszony még tovább akart menni, és azt szerette volna, hogy Dávid az Úr nevében ígérje ezt meg. Dávid megismételte az ígéretét az Úr nevében. Az asszony erre megkérdezte, miért nem teszi ugyanezt Absolonnal?
Az asszony rámutatott arra a bölcsességre, hogy „amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle” (14. vers). Ez az evangélium esszenciája. Az az Isten, akiről az asszony beszélt, és az az Isten, akit Dávid ismert, ugyanaz volt, tehát nem viszonyulhatott Absolonhoz továbbra is az addigi módon.
Dávid azonban megérezte, hogy valaki betanította az asszonynak mindazt, amit mondott, és Jóábot gyanúsította vele. Az asszony becsületesen bevallotta, hogy igen, Jóáb volt. Az az Isten, akiről ez az asszony beszélt, megváltoztatta Dávid szívét. Tehát behívta Jóábot, és megparancsolta neki, hogy hozza vissza Absolont. Jóáb elment, visszahozta Absolont, de a király megparancsolta neki, hogy ne jöjjön a palotába, hanem maradjon a saját házában. Absolon két évig maradt a házában. Ekkor volt pontosan öt éve, hogy Dávid utoljára látta a fiát.
Absolon azt kívánta, bárcsak láthatná Dávidot, és hívatta Jóábot, hogy szervezzen egy találkozót. De Jóáb nem jött el. Absolon már nem bírta tovább, hogy ne láthassa az édesapját, ezért elég furcsa módon hívta fel Jóáb figyelmét, ugyanis felégettette Jóáb szomszédos földjét. Itt megfigyelhetjük, hogy a megfontolt gyilkosság bűntettének van egy utóda, mégpedig egy másik parancsolat áthágása: Absolon úgy kezeli a szomszédja földjét, mintha sajátja lenne.
Természetesen Jóáb most már kényszerhelyzetben volt, hogy tegyen valamit, ami újra összehozza az apát a fiával. A 33. versben van az apa reakciója a tékozló fiúval. Amikor Jóáb a király elé terjesztette Absolon kérését, hogy láthassa őt, Dávid Absolonért küldetett. A tékozló fiú öt évnyi távollét után „elment a királyhoz, és arcával a földet érintve leborult előtte” (új prot. ford.) egy olyan magatartást mutatva, ami kifejezi, hogy nem méltó arra, hogy a király a fiának nevezze. Dávid pedig hasonlóképpen cselekedett, mint a tékozló fiú apja: „a király pedig megcsókolta Absolont”. Milyen édes megbékélés!
Szerető Istenünk!
Úgy állunk előtted, mint akiknek szintén szükségük van megbékélésre, hogy helyreállítsuk kapcsolatunkat Veled és embertársainkkal. Add meg azt a napot, amikor elkötelezzük magunkat újra Feléd, és béke uralkodik majd minden dombon és hegyen, minden faluban és városban, és mindenek felett, a szívünkben! Ámen
Koot van Wyk
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet
58. fejezet – A PRÓFÉTAISKOLÁK (5. rész)
A Bibliának megelevenítő hatása van az élet minden területén, mert a nemzet és társadalom jólétének szegletkövét mutatja meg. Olyan szabályok ezek, amelyek építik a társadalmat, oltalmazzák a családot, s amelyeknek hiányában nem érhet el az ember ebben az életben sem társadalmi hasznosságot, sem megbecsülést, sem igaz boldogságot: az örök életet pedig nélkülük még remélni sem lehet! Nincs a földnek olyan kérdése, az emberi életnek olyan problémája, amelyre a Biblia ne adná meg a feleletet. Isten Igéjének tanulmányozása és annak követése nagyobb elmékkel, tündöklőbb tehetségekkel örvendeztetné meg a világot, mint amilyeneket az emberi filozófia adhatott. Ilyen előkészület mellett bővölködnénk olyan jellemszilárd emberekben, akik dicsőségére lennének az Istennek és áldására a világnak.
Az embernek a tudományok kutatása által is istenismeretre kell jutnia. Mert hiszen a valódi tudomány nem más, mint a Teremtő kézjegye az anyagi világon. A kutatások mindig újabb tanúbizonyságát adják Isten bölcsességének és hatalmának. A természet könyve és az írott Ige helyes megértése egyaránt Istennel ismertet meg bennünket, mert mindkettő azokra a bölcs és jóságos törvényekre oktat, amelyek által cselekszik az Úr.
A tanulót rá kell vezetni arra, hogy a Teremtőt minden alkotásában felismerje. A tanítóknak példát kell venni a legnagyobb Tanítóról, aki az ember számára ismerős természetből vett képekkel egyszerűsítette le tanításait, hogy azokat mélyebben hallgatói szívébe véshesse. A lombok sűrűjében csicsergő madárka, a völgyben meghúzódó virágok, az óriási fák, a termékeny föld, a felszökkenő gabona, az égre aranysugarakat hintő lenyugvó nap, mind-mind az ő segédeszközei voltak. A Teremtő látható világát úgy összekötötte az általa mondott igével, hogy ahányszor a hallgató ezeket a dolgokat látta, mindannyiszor megelevenedett az ezekkel kapcsolatos tanítás. {PP 599.3}
Az Igében található isteni pecsét látható a magas hegyeken, a gyümölcsöző völgyeken, a széles és mély óceánon. A természet a Teremtő szeretetéről beszél. A menny és a föld megszámlálhatatlan jelével kapcsolt minket magához. A világ nem csupa nyomorból és fájdalomból áll. "Isten a szeretet" - ez a szó áll minden fakadó bimbón, minden virágszirmon és minden fűszálon. Jóllehet, a föld tövist és bogáncskórót is terem a bűn miatt, de hiszen virágzik a bogáncskóró is, a rózsák pedig eltakarják a töviseket! A természetben minden azt bizonyítja, hogy szerető, gyengéd atya az Isten, és boldoggá akarja tenni gyermekeit. És ha megparancsol vagy megtilt valamit, nem azért teszi, hogy hatalmát fitogtassa, hanem mindenkor az ember érdekében teszi, sosem kívánja, hogy az ember feladjon valamit, ami javára van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése