Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2016&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Amikor Dávid felért a hegytetőre, Sibával, Mefibósetnek, Saul király szolgájának fiával találkozott. Ő azt jelentette Dávidnak, hogy Mefibóset Jeruzsálemben maradt mondván, hogy ez a helyzet kedvezni fog neki, és Izrael helyre fogja állítani számára mindazt, ami Saul házához tartozott. Mefibóset tehát önző érdekekből akart Jeruzsálemben maradni (3. vers). Siba két megrakott szamárral jött, akiken kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő – orvosságként szolgáló – bor volt. A bor (ami itt szőlőlére, szőlőszószra vagy szőlőlekvárra utal) annak számára volt, „aki elfárad a pusztában” (2. vers).
Egy másik városban, Bahurimban, Sémei átkozni kezdte Dávidot, és azt mondta, hogy az Úr bünteti Dávidot a Saul házának kiontott véréért (8. vers). Dávid egyik embere, Abisai meg akarta ölni Sémeit a király gyalázásáért, de Dávid ezt megtiltotta neki mondván, hogy lehet, hogy az Úr adta a szájába e szavakat, és ha ellene támad valaki, az az Úrnak szegül ellen. Ez az a bibliai alapelv, ami szerint hálát kell adnunk az Úrnak jóban és rosszban is. „Tekintsétek áldásnak, ha az Úr nevéért üldöztettek” - írja Pál az Újszövetségben visszhangozva Jézus szavait, és azt, amit itt Dávid mondott Abisainak (11-12. vers).
E fejezet írnoka ezután Absolon Jeruzsálembe érkezéséről számol be, ami nagyjából ugyanekkor történt. Akhitófel vele együtt jött, Khúsai pedig eljött leróni a tiszteletét neki. Khúsai azt a véleményt hangsúlyozta, miszerint akit az Úr nevez ki egy ország élére, azt szolgálni kell (18. vers). Az írnok az Akhitófelről szóló résszel fejezi be a fejezetet. A kép, amit Akhitófel a magasabb körökben ki tudott alakítani magáról az évek során, egy olyan hatás volt, ami Absolonra és Dávidra is hatott, ti. hogy azt, amit ő mondott, olyannak vették, mintha maga az Úr mondta volna (23. vers). Akhitófel megjelenése, szavai, tettei lelkinek tűntek, mindenkit meg tudott győzni maga körül a lelkészi professzionalizmusáról, legalábbis az emberek között.
A történet írnoka és a Szentlélek eltérő véleményen voltak. Absolon kikérte Akhitófel tanácsát, hogy mi legyen a következő lépése Jeruzsálemben, és Akhitófel egy nagyon rossz tanácsot adott neki: állítson fel egy sátrat apja palotájának tetején, és menjen be „apja másodrangú feleségeihez egész Izrael szeme láttára” (22. vers - új prot. ford.). E magát lelkésznek tartó személy – Absolonnak adott – szeméremsértő tanácsa biztosan nem származhatott az Úrtól. Az Úr nem vállal semmi közösséget az erkölcsi elhajlással és az azt elkövetőkkel.
Drága Istenünk!
Mi is egy, a hasonló perverziókat normális viselkedésként beállító beteg társadalomban élünk. Segíts elfutnunk a kísértésektől, ahogy azt régen József tette, segíts úgy elviselnünk a nehézségeket, és az emberek átkozódását, ahogy Dávid tette, és csak az általad fölénk rendelt vezetőket elfogadnunk! Jézus nevében imádkozunk. Ámen
Koot van Wyk
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet
58. fejezet – A PRÓFÉTAISKOLÁK (7. rész)
Minden tanulónak fizikai munkával kellene töltenie a nap egy részét. Így megszokná ifjú korában a szorgalmat, önbizalma növekedne és megmenekülne olyan lealacsonyító szokástól, amely gyakran a henyélés következménye. Ez minden, ami az elsődleges nevelési cél eléréséhez szükséges, mivel azáltal, hogy szorgalomra, tisztaságra és erkölcsösségre tanítunk, összhangba jutunk a Teremtővel.
Tanítsuk az ifjúságot teremtésünk célját megérteni, Istent dicsőíteni, és mások hasznára élni! Ismertessük meg velük Isten irántuk táplált szeretetét, de ismertessük meg azt a magasztos elhívatást is, amelyre a földi élet iskolájában elő kell készülniük. Láttassuk meg velük azt a reájuk várakozó magas méltóságot, hogy Isten gyermekeivé lehetnek. Ha ezt tesszük, ezren és ezren fordulnak majd el utálattal az önzés útjairól és azoktól a léha szórakozásoktól, amelyeket eddig kerestek. Így nevelve sok ifjú megtanulná gyűlölni és elkerülni a bűnt; nem csupán jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem, mert felfedeznék a bűnben rejlő rútságot, amely megfosztja őket istenadta erőiktől, és amely foltot ejt az Istenhez hasonlatos képmásukon.
Isten nem korlátozza az ifjúság törekvéseit. Nem akarja, hogy eltöröltessenek azok a jellemtulajdonságok, amelyek az ember munkáját eredményessé, megbecsültté teszik. De figyelmüket azokra a dolgokra irányítja, amelyek annyival magasabbak az önző ideiglenes törekvéseknél, amennyivel magasabb az ég a földnél. A földön így megkezdett nevelés folytatódik majd az eljövendő életben. Ott Istennek a teremtés művében és a világegyetem fenntartásában megnyilvánuló hatalma, és megváltást szerző mélységes szeretetének tanulmányozása minden nap új szépségekben tárul elénk. Amint az Írás mondja: "Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2:9). Isten jelenlétének egy-egy fényjelét ebben az életben is felfoghatjuk már, s megízlelhetjük a menny örömét is; de a tökéletes öröm és boldogság csak az eljövendő életben vár reánk. És ott az örökkévaló élet rávezet majd arra, milyen magas rendeltetése van az embernek, akiben visszaállíttatott az Isten képe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése