2026. január 4., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 4 - VASÁRNAP - Sámuel első könyve 27. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Sámuel első könyve 27. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2027&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Bár Dávidot az Úr mindezidáig minden bajtól megvédte, mégis újra próbára teszi a hitét. A kilátásai sötétek. Saját emberei róják meg és hálátlanul viselkednek. Kehilla emberei megpróbálják átadni őt Saulnak (23: 1-13), és a Zifeusok kétszer is elárulják a rejtekhelyét. Nábál sértegeti őt. Lassan törvényen kívüliként kezelik.

Tehát anélkül, hogy Istentől kérne útmutatást, úgy dönt, hogy menedéket keres a filiszteusok, az esküdt ellenségeik között. Ákhis, Gáth királya fogadja. Úgy tűnik, ez ugyanaz a király, aki előtt korábban Dávid őrültnek tettette magát (1Sám 21:12-13). De akkor egyedül volt, most viszont vele van mind a 600 embere azok feleségeivel és gyerekeivel. Ákhis nyilvánvalóan úgy látja, hogy növelni fogják a katonai erejét. Amikor Saul meghallja, hogy hová ment Dávid, úgy dönt, leáll az üldözésével.

Dávid botlása ebben az esetben hasonlít Illés meneküléséhez a Kármel hegyi győzelem után. Mindketten túlságosan emberi módon viselkedtek, és így hiányzott belőlük a hit és a bátorság. Szerencsére Isten nem hagyta el őket.

Dávid következő lépéseként megkéri Ákhist, hogy adjon neki egy helyet, ahol lakhat, de az legyen messze a gáthi központtól. Ákhis odaadja neki Siklág városát. Ettől kezdve Dávid úgy határoz, hogy folytatja rajtaütéseit az amálekiták, és egyéb sivatagi törzsek ellen, akikkel kapcsolatban Isten elrendelte, hogy Izráel gyermekei irtsák ki őket. Dávid nem hagyott túlélőket, hogy híreket vigyenek Ákhisnak, így amikor a filiszteus király megkérdezte, hogy hol voltak, akkor azt mondta: „Júda déli része ellen vonultam.” Tényleg  rajtaütött Júda déli részén, de a sivatagi törzsek ellen és nem a sajátjai ellen vonult. Kétértelmű válasza azonban abban a hitben hagyta Ákhist, hogy Júda ellen vonult.

Dávid melléfogása, hogy a filiszteusok közé ment Isten útmutatása nélkül, majd kétértelmű kijelentésekkel takargatta az igazságot, újfent bizonyítja, hogy csakis Isten akaratát követve lehetünk biztonságban.

Ralph Neall 

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54-55. fejezet

54. fejezet – SÁMSON (1. rész)

Bírák 13-16.

Az általános hitehagyás közepette Isten hűséges imádói folytatták könyörgésüket Izrael szabadulásáért. Noha nem volt nyilvánvaló válasz, s az elnyomó hatalom súlya egyre nehezebb lett, mégis Isten gondviselése segítséget készített elő számukra. Még a filiszteus elnyomás első éveiben egy gyermek született, aki által Isten e hatalmas ellenség erejét meg akarta törni.

Czóra kis város a filiszteus fennsíkot uraló dombvidék határánál feküdt. Itt élt a Dán nemzetségéből való Manoah család, egyike ama keveseknek, akik az általános hűtlenség közepette is hűek maradtak Istenhez. Manoah gyermektelen feleségének megjelent "az Úrnak angyala" azzal az üzenettel, hogy fiúgyermeke születik, aki által Isten kezdi megszabadítani Izraelt. Erre való tekintettel az angyal tanítást adott neki saját életmódját és gyermeke nevelését illetően: "Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant" (Bír 13:4). Ugyanez a tilalom vonatkozott kezdettől fogva a gyermekre is annak hozzáadásával, hogy haját ne vágják le, mert nazireusként Istennek kellett őt szentelni.

Az asszony felkereste férjét és beszámolt az angyal látogatásáról, elmondta Manoahnak az üzenetet. Azután afeletti félelmükben, hogy hibát követnek el abban a fontos munkában, amit közöltek velük, a férj így imádkozott: "[...] Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, akit küldöttél volt, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel?" (Bír 13:8).

Mikor az angyal újra megjelent, Manoah aggodalmas kérdése így hangzott: "[...] Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?" Válaszul az előző tanítást ismételte meg: "Mindentől, amit csak mondottam az asszonynak, őrizkedjék. Mindabból, ami csak a bortermő szőlőből származik, ne egyék, és bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg" (Bír 13:12-14).

Isten a Manoahnak ígért gyermek által fontos munkát akart elvégezni, és e feladathoz szükséges tulajdonságok elnyerése végett az anya, valamint a gyermek szokásait gondosan szabályozni kellett. Az angyal Manoah felesége számára azt a tanítást adta, hogy "se bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg." A gyermeket az anya szokása jóra vagy rosszra befolyásolja. Elvek által ellenőriznie kell magát és mértékletességet, önmegtagadást kell gyakorolnia, ha gyermeke javát keresi. Oktalan tanácsadók az anyát minden kívánságának és vágyának kielégítésére ösztönzik, de ez a nézet téves és káros. Az anyát Isten parancsolata ünnepélyesen önuralom gyakorlására kötelezi.

Az apák és az anyák egyaránt felelősek. Szellemi és testi jellemtulajdonságát és étvágyát mindkét szülő átruházza gyermekére. A szülő mértéktelenségének eredményeként a gyermekek sokszor híján vannak a testi, szellemi és erkölcsi erőnek. Az iszákosok és a dohányosok mohó kívánságaikat, heves vérmérsékletüket és ingerlékeny idegeiket minden bizonnyal átadják gyermekeiknek. A kicsapongó emberek gyakran tisztátalan vágyakat és förtelmes betegségeket hagynak örökségül utódaikra. És mivel a gyermekeknek a szüleiknél kevesebb erejük van ellenállni a kísértésnek, így minden nemzedék egyre mélyebbre süllyed. A szülők nagymértékben felelősek nemcsak gyermekeik zabolátlan szenvedélyeiért és mértéktelen vágyaiért, hanem ezrek fogyatékosságaiért, akik süketen, vakon, betegen vagy gyengeelméjűen születnek.

Minden apa és anya kérdése ez legyen: "[...] mit cselekedjünk a születendő gyermekkel?" (Bír 13:8). A születés előtti befolyás hatását sokan lebecsülik, de a héber szülőkhöz küldött mennyei tanítás - amit kétszer megismételtek - a leghatározottabb és a legünnepélyesebb módon megmutatja, hogyan tekinti ezt az ügyet Teremtőnk.

Ám azzal, hogy a héber szülők magukat megtartóztatva a megígért gyermeket tisztasággal és egészséggel ajándékozták meg, még nem volt minden elintézve. Ezt követnie kellett a gondos nevelésnek és a helyes szokások kialakításának. Isten azt parancsolta, hogy Izrael jövendő bíráját és szabadítóját gyermekségétől fogva szigorú önmegtartóztatásra neveljék. Születésétől kezdve nazireusnak kellett lennie, így a bor és részegítő italok fogyasztásának állandó tilalma alá volt helyezve. A gyermeket mértékletességre, önuralomra és önmegtagadásra kell nevelni már születésétől kezdve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése