Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2029&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2029&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Dávid lehetetlen helyzetbe hozta magát. Bárcsak ne futott volna biztonságért Saul elől a filiszteusokhoz! Bár Júdában maradt volna az Úrra bízva magát, hogy újra Ő védje meg! Ám így most nagyon nehéz kitalálni azt, hogyan húzhatja ki magát és embereit, valamint azok családjait a bajból.
A filiszteusok mozgósítják haderejüket Izráel ellen, és Ákhis így szól Dávidhoz: „Tudd meg, hogy velem kell jönnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.” Dávid azt válaszolja, hogy „Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád” (28:1-2). De nem volt szándékában megtámadnia a saját embereit. Hogyan tudna kibújni Ákhis elvárásai alól?
Az Úr viszont egy nem várt fordulattal megmenti Dávidot. Amikor ő és az emberei Ákhissal menetelnek a filiszteus sereg végén, a vezérek megkérdezik, hogy „Mit akarnak ezek a zsidók?”
Ákhis azt feleli: „Évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat” (3. vers).
Ám a parancsnokok ragaszkodtak ahhoz, hogy Ákhis küldje vissza Dávidot. Ákhis tehát sűrű bocsánatkérések közepette megkéri Dávidot, hogy térjen vissza Siklágba. Micsoda megkönnyebbülést érezhetett Dávid, amikor másnap reggel távozhatott! Az Úr a filiszteus vezéreket használta fel arra, hogy kimenekítse Dávidot a harcvonalból.
Dávidnak is megvoltak a hibái, akárcsak nekünk. Az Úrban bízva gyakran szerez győzelmet, máskor viszont vereséget szenved, mert nem bízik az Úrban. Az Úr mindig irgalmas azokhoz, akik átadják a szívüket Neki. Ő meg tudja menteni, és meg is menti azokat, akik – akár saját hibájukból – bajba kerülnek.
Ralph Neall
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54-55. fejezet
54. fejezet – SÁMSON (3. rész)
Ha az izraeliták készek lettek volna Sámsonnal egyesülni és folytatni a küzdelmet, akkor megszabadíthatták volna magukat elnyomóik hatalmától. De bátortalanok és gyávák voltak. Elhanyagolták azt a munkát, amit Isten megparancsolt nekik a pogányok kiűzését illetően, sőt egyesültek velük lealacsonyító szokásaikban; eltűrték gonoszságaikat és elősegítették igazságtalanságaikat, amíg az nem irányult ellenük. Mikor maguk is az elnyomók hatalmába kerültek, szó nélkül alávetették magukat a megaláztatásnak, melytől megmenekülhettek volna, ha engedelmeskednek Istennek. Megesett az is, hogy az Isten által rendelt szabadítónak ellenálltak, és egyesültek az ellenséggel.
E győzelem után bíróvá tették Sámsont és húsz esztendeig ítélte Izraelt. Ám az első ballépés utat készít továbbiaknak. Sámson elhagyta Isten parancsolatát, hogy ne filiszteus nőt vegyen feleségül, és ismét közéjük - halálos ellenségei közé - merészkedett törvényellenes szenvedélyének kielégítésére. Bízva nagy erejében, amellyel a filiszteusokat megfélemlítette, merészen lement Gázába egy ottani parázna asszony meglátogatására. A város lakói megtudták, hogy ott van és bosszúra sóvárogtak. Ellenségük biztonságosan be volt zárva városuk jól megerősített falai közé, és csak a reggelt várták, hogy véghez vigyék szándékukat. Éjfélkor felébredt Sámson. Lelkiismeretének vádoló hangja nem hagyta nyugodni, amint arra gondolt, hogy megszegte nazireusi fogadalmát. Noha nem állt ellen bűnének, Isten kegyelme mégsem hagyta el. Rendkívüli ereje ismét szabadulásul szolgált. A város kapujához érve kiszakította azt kapufélfákkal és zárakkal együtt és felvitte a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére.
Bár alig-alig menekedett meg, gonosz útjától mégsem tért el. Ismét a filiszteusok közé merészkedett, érzéki vágyát tovább is igyekezett kielégíteni, mígnem az romlásba sodorta. Nem messze szülőföldjétől "[...] megszeretett egy asszonyt Sórek völgyében" (Bír 16:4), akinek Delila, "megemésztő", volt a neve. Sórek völgyét szőlőskertjeiért dicsérték. Ez nagy kísértés volt az ingadozó nazireusnak, aki engedett a borivásnak és így megtörte a másik kötést, amely őt a tisztességhez és Istenhez fűzte. A filiszteusok éberen figyelték ellenségüket. S mikor eme új kapcsolattal lealacsonyította magát, elhatározták, hogy Delila által tőrbe ejtik.
Minden filiszteus tartományból egy-egy vezető férfiúból álló küldöttség ment a Sórek völgyébe. Addig nem merték elfogni, míg nagy erejének birtokában volt. De az volt a céljuk - ha lehetséges - megtudják erejének titkát. Ezért megvesztegették Delilát, fedezze azt fel és mondja el.
Amikor árulója kérdésekkel zaklatta Sámsont, megtévesztette őt, mondván: ha így és így cselekszenek velem, olyan gyenge leszek, mint más ember. De amikor Delila kipróbálta, kiderült félrevezetése. Ekkor hamissággal vádolta Sámsont, mondván: "[...] Miképpen mondhatod? Szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd?" (Bír 16:15). Sámson háromszor tökéletesen meggyőződhetett arról, hogy az asszony szövetségese az életére törő filiszteusoknak, de amikor Delila célt tévesztett, tréfaként kezelte a dolgot, és Sámson elámítva, elűzte magától a félelmet.
Delila nap mint nap unszolta őt, míg "[...] halálosan belefáradt a lelke" (Bír 16:16). De gyöngéd erő a leány mellett tartotta. Végül legyőzve, elárulta titkát. "[...] Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember" (Bír 16:17). Azonnal követeket küldött Filisztea nagyjaihoz, sürgetvén őket, jöjjenek sietve hozzá. Amíg a harcos aludt, megfosztották dús hajától, s aztán amint azt már három ízben tette, így kiáltott: "Rajtad a filiszteusok, Sámson!" (Bír 16:20). Amint hirtelen felébredt, azt hitte, erejével úgy bánhat, mint korábban, de tehetetlen karjai nem engedelmeskedtek, s ekkor tudta, hogy eltávozott tőle az Úr. Amikor megborotválták, Delila kínozni kezdte és szenvedést okozott neki, hogy így tegye próbára erejét, mert a filiszteusok nem mertek közeledni hozzá, amíg meg nem győződtek arról, hogy ereje elhagyta. Akkor megragadták, megvakították és magukkal vitték Gázába. Itt börtönükben láncra verték és kemény munkára fogták.
Micsoda változás ez számára, aki Izrael hőse, bírája volt! - most gyenge, vak, bebörtönzött, s a legszolgaibb munkára befogott. Isten sokáig elhordozta, de amikor annyira átadta magát a bűn hatalmának, hogy titkát elárulta, az Úr eltávozott tőle. Jóllehet ereje nem hosszú hajában rejlett, de ez Isten iránti hűség jele is volt. És amikor a jelképet feláldozta szenvedélye kielégítésének, elveszítette az ezzel járó áldást.
Sámson, mint a filiszteusok játékszere, szenvedésében és megalázottságában jobban megismerte gyengeségét, mint valaha. Keserves helyzete bűnbánatra indította. Amint nőtt a haja, ereje fokozatosan visszatért; de ellenségei megbilincselt és gyámoltalan fogolynak tekintvén őt, nem gyanítottak semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése