Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 25. fejezet 698. nap
A próféta feladata világos volt: emelje fel szavát, és
tiltakozzék az elhatalmasodó bűnök ellen. De valami bizonyosságot akart.
Enélkül félt belefogni a munkába. "Meddig tart ez, Uram?!" -
kérdezte. Választott néped közül soha senki sem fogja ezt megérteni? Senki sem
fogja megbánni bűnét, és senki sem gyógyul meg?
A tévelygő Júda sorsa nem hiába nyomta lelkét. Küldetése
nem lesz eredménytelen. De a nemzedékek óta szaporodó bűnöket nem lehet az ő
idejében eltávolítani. Egész életén át türelmes, bátor tanítónak kell lennie -
a reménység és ítélet prófétájának. Isten szándéka végül megvalósul. Beérik
szolgája fáradozásának és Isten minden hűséges szolgája munkájának gyümölcse. A
maradék üdvösséget kap. Ennek megvalósulása érdekében az intés és kérlelés
üzenetét hirdetni kell az engedetlen népnek. Így szól az Úr:
"Míg el nem
pusztulnak,
és lakatlanok nem
lesznek a városok,
a házakban nem lesz ember,
a föld pedig pusztává
nem válik" (Ézsa 6:11).
Azért kell a megátalkodottaknak elszenvedniük a súlyos
büntetést - háborút, száműzetést, elnyomást, a népek közötti hatalmuk és
tekintélyük elvesztését -, hogy megtérjenek azok, akik felismerik ebben a
megsértett Isten kezét. Az északi királyság tíz törzse nemsokára szétszóródik a
népek között, és városaik pusztán maradnak. Az ellenséges népek pusztító hadai
újra és újra végigsöpörnek országukon. Végül Jeruzsálem elesik, és Júdát
fogságba viszik. Az ígéret földje azonban nem marad örökre elhagyatott! A mennyei
lény így bátorította Ézsaiást:
"Ha megmarad
belőle egy tized,
azt is újból pusztulás
éri.
De úgy, ahogyan a
csernek vagy a tölgynek
kivágás után is
megmarad a gyökere.
Ez a gyökér lesz a
szent mag!" (Ézsa 6:13).
Isten ígérete, amely szerint Izráellel szándéka végül
megvalósul, bátorságot öntött Ézsaiás szívébe. Mit számít, ha földi hatalmak
felsorakoznak Júda ellen? Mit számít, ha az Úr követe ellenállásba és
visszautasításba ütközik? Ézsaiás látta a Királyt, a seregek Urát! Hallotta a
szeráfok énekét: "...dicsősége betölti az egész földet!" (Ézsa 6:3)
Ígéretet kapott arra, hogy a bűnbe süllyedt Izráelnek küldött mennyei üzenetet
a Szentlélek meggyőző ereje fogja kísérni. És a próféta felbátorodott a reá
váró munka elvégzésére. E látomás emlékét vitte magával hosszú és fáradságos
szolgálatán végig. Hatvan éven át - vagy még tovább is - a reménység
prófétájaként állt Júda fiai előtt, és egyre bátrabban hirdette az egyház
győzelméről szóló jövendöléseit.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
21
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az előző fejezetben
Ézsaiás az asszír király elől menekülő emberekről ír, aki az akkor etiópok
által uralt Egyiptom ellen támadt. Tömegesen hurcoltak el egyiptomiakat és
etiópokat, és amikor az asszírok elfoglalták Szamáriát, izraelitákat is. Ezért
ír Ézsaiás az előző fejezetben az emberek kérdéséről: hol találhatnak
biztonságot és menedéket?
Ebben a részben három
látomásról olvasunk: egy Élám és Média ellen, egy Edóm ellen, és egy pedig
Arábia ellen szól. Ézsaiás akkor kapta ezeket, amikor Akház meghalt, és Ezékiás
lett Júda királya. Akkoriban a próféta a világbirodalmi ügyek szakértője volt,
de ez a képessége Istentől származott. „Isten tudja”, Isten így szól”, hogy
„csak Istenben van biztonság”. Tudjuk, hogy sátán nagy küzdelemben van
Istennel. Ezért írja Ézsaiás Lucifer
tevékenységére utalva: „Kemény látás jelentetett meg nékem: a
csalárd csal, a pusztító pusztít.” Isten megengedte Sátánnak, hogy Asszíriát használva eszközül
megbüntesse Élámot és Médiát, mert nagy sóhajtozást okoztak másoknak (2. vers).
Ézsaiást félelem és remegés keríti hatalmába e látomás nyomán. Látta az
asszírokat asztalt teríteni, enni és inni, majd a vezéreket megkenni pajzsaikat
(3-5. vers). Ézsaiás háborút látott. A látomásnak vannak végidei vonatkozásai
is. Az Úr őrt állít a toronyba, hogy jelentse, amit lát (6-7. vers). Az őr
kihangsúlyozza, hogy hűen végezte munkáját (8. vers). Ez egy Istentől kapott
feladat, immár nem csak katonai tevékenység.
Az őr lovasokat lát
Babilon felé száguldani, és valaki így szól: „Elesett Babilon” (9. vers). Ézsaiás látja a médeket és perzsákat,
amint Círusz idejében beveszik Babilont. Ugyanakkor a városok leomlásának képe
sátán bukását jelképezi Ézsaiás könyvében (14. fejezet), Babilon eljövendő
bukását az idők végén (Jelenések 18).
Ézsaiás napjaiban sok
lesújtott ember élt. Sok izraelitát elhurcoltak az asszírok pár évvel korábban,
Isten engedélyével. A következő látomás Edómra összpontosít. A látomás rövid,
valaki így kiált: „Őrálló, meddig tart
még az éjszaka?” A kérdés valójában ez: meddig kell még várnunk, hogy
hazatérhessünk? Az őrálló azt válaszolja, jön már a reggel, de még éjjel van,
ami azt jelenti, veszély fenyeget. Talán nem azonnal, de biztosan.
Még egy látomásról
olvashatunk ebben a fejezetben, ami Arábiáról szól. A királyi útvonal
fenyegetettsége az arabok által asszír megszálláshoz vezetett a dél-arábiai
földeken. Már Babilon utolsó királya is Témába ment, hogy jobban kordában
tartsa az arab törzseket. Sok hűséges menekült célpontja volt Téma városa, hogy
elfussanak a kardok, íjak és harci feszültség elől. Ézsaiás arra szólítja fel
Téma lakosait, hogy viseljék gondját a háború elől menekülőknek. Az Úr azt
mondta, egy éven belül „vége lesz Kédár
minden dicsőségének”, és valóban így történt.
Drága Istenünk, segíts, hogy mi is mindent megtehessünk
azért, hogy segítsük a háború elől földünkre menekülőket! Jézus nevében kérünk.
Ámen.
Koot
van Wyk
97. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. és 25. fejezeteihez (június
4-10.).
Szomorú és aggasztó
helyzetekben, amelyekkel közösen és egyénileg szembesülünk, könnyedén
zaklatottak, céltalanok leszünk és szem elől tévesztjük a reményt. Azokban az
időkben, amikor úgy tűnik, hogy a szomorúság és a gonoszság mindent ellenőrzése
alatt tart, a remény a maga teljességében és pompájában valóban egy rendkívüli
becsben tartott ajándék.
Amikor Izrael fiatal nemzete
az Ígéret Földjének határánál állt, sokan azok közül, akik útra keltek
Egyiptomból, már nem számláltattak közéjük. A próféták korábban többször is
figyelmeztették őket azokra a következményekre, amelyek akkor sújtják őket, ha
Istentől távolodnak, és Isten nélkül élnek. Mégis, Isten azzal az ígérettel
biztatott, amely a helyreállítást és reményt teljesedését jelenti az
elkövetkezendő nagy napon. A fájdalom, bálványimádás és lázadás közepette Isten
kiterjesztette ígéretét egy tökéletes napra. Egykor, ott az ígéret földjének
határán a remény volt az, ami sokakat késztetett, hogy megtartsák Isten
megerősítő jelenlétét életükben.
Ma, az örökkévalóság
határán, számunkra is adott a választás, hogy megtartsuk Isten megerősítő
jelenlétét, aki a kezében tartja „azt a napot”, és vele időzzünk. Ügyeljünk hát
a próféták bölcs tanácsára és kapaszkodjunk Istenbe, aki a nagy reményt kínálja
számunkra, ahogyan a megígért földre tekintünk!
Jenniffer Ogden
Gyermek- és
családlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése