Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 690. nap
Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek
levelével egész Izráelbe és Júdába" ezzel a sürgető felhívással:
"Izráel fiai! Térjetek meg az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez,
akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekülnek Asszíria királyainak a
markából... ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az
Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok
Isteneteknek, az Úrnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt haragja. Mert ha
megtértek az Úrhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz
azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen
kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az Úr, nem fordul el tőletek, ha
megtértek" (2Krón 30:5-9).
"A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé
földjén egészen Zebulonig" az Ezékiás által küldött hírvivők, és vitték az
üzenetet. Izráelnek e meghívásban fel kellett volna ismernie a bűnbánatra és
Istenhez térésre szólítást. De a tíz törzs maradéka, amely az egykor virágzó
északi királyság területén lakott, a Júdából jövő királyi hírnökökkel
közömbösen, sőt megvetéssel bánt. "...kinevették és kigúnyolták
őket." Azonban kevesen örömmel fogadták a hívást. "Csak néhány ember
volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát és elment
Jeruzsálembe ...hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét" (2Krón
30:10-13).
Mintegy két évvel később - Salmanaszár uralkodása alatt -
Samáriát körülzárta az asszír sereg. Az ostrom során - amely ezután következett
- tömegek pusztultak el nyomorultul éhségtől, betegségtől és kard által. A
város és a nemzet elesett, a tíz törzs elkeseredett maradéka pedig fogságba
került, és szétszóródott az asszír birodalom tartományaiban.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás látomást kapott
az Úrtól Babilon bukásáról. A birodalmat a médek és perzsák hódították meg
Círusz uralkodása alatt, Kr. e. 538-ban. A látomás isteni eredetéről a 19.
versben olvashatunk, mely azt mondja: „Úgy
jár majd Babilon, az országok ékessége... ahogyan földúlta Isten Sodomát és
Gomorát” (új prot. ford.). Élénk képek villantak fel Ézsaiás szeme előtt,
és amikor leült, hogy leírja a látottakat, rájött, hogy az emberek esetleg
össze fogják téveszteni ezeket az eseményeket az Úr végidei
eljövetelével. Ezért tudatosan el akarta különíteni egymástól a két
eseménysort, ugyanakkor mindkettőt érintette.
Tudjuk, hogy
Nabukodonozor álma Dániel könyvének 2. fejezetében azt jelenti, hogy a világ
összes országa megszűnik majd létezni, amikor a kéz érintése nélkül lezuhanó kő
összezúzza a szobor lábát. Az angyalok Isten haragjának végrehajtói, akik az
egész Földet elpusztítják (lásd 5. vers). És ez nem csak Babilonra vonatkozik,
vagy a két nagy folyó közti területre, hanem az egész Földre. „Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a
Mindenható pusztításaként jön el” (6. vers). Az Úr mondja: „Megbüntetem a világ gonoszságát” (11.
vers), nem csak a babiloniakat, hanem az egész világot. Az Isten „ezért megrendíti az eget és megindul
helyéből a föld... izzó haragja napján” (13. vers).
Ézsaiás részletes képet
festett Babilon bukásáról (17-22. vers). Az Úr beszél Ézsaiásnak Babilon 163
évvel később bekövetkező elestéről, ami a médek és perzsák győzelme nyomán
következett be. Isten szabja meg a birodalmak felemelkedésének és bukásának
idejét, és ez ugyanúgy igaz az asszír birodalomra Ézsaiás idejében, mint az
összes többi birodalomra Jézus második eljöveteléig. Babilon bukása olyan
súlyos lesz, hogy többé nem lesz emberek által lakott terület, csak a mezei
vadak és állatok tanyája. „Hamar eljön az
ideje, nem késnek napjai” (22. vers).
Drága Istenünk! Add, hogy Ézsaiás szemszögéből tudjunk
összpontosítani a végső tervedre, míg keressük utunkat a történelem
útvesztőiben! Ámen.
Koot van Wyk
Sangju, Dél-Korea
96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28-
június 3.).
Izrael királyságának
utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és
magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az
utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik
attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten
a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy
térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten
könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.
Az emberiség egyre
inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy
emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten
rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a
nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink
kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit.
Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és
meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt,
és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen
legyőznek minket.
Istenünk mérhetetlen
könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és
meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött
szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér
minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk
másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő
szeretetének foglyaként!
Joseph Washburn
Former Green Beret,
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church, Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése