Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. fejezet 709. nap
Ha Akház és a birodalom főemberei a magasságos Isten hű
szolgái lettek volna, nem kellett volna az ellenük kötött erőszakolt
szövetségtől félniük. Sorozatos vétkezésük azonban elvette erejüket. A
megbántott Isten büntető ítéletétől való leírhatatlan félelem fogta el a
királyt, és "reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő
fái reszketnek a szélben" (Ézsa 7:2). E válságos helyzetben az Úr megparancsolta
Ézsaiásnak, hogy menjen el a reszkető királyhoz, és mondja neki: "Légy
óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved... Mivel azt a
gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt,
hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz... azért azt
mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz... ha nem hisztek, nem
maradtok meg!" (Ézsa 7:4-9)
Júda országának javára lett volna, ha Akház mennyből
küldött üzenetként fogadja ezt. De mivel úgy döntött, hogy emberi erőre
támaszkodik, ezért pogányoktól kért segítséget. Kétségbeesésében ezt üzente
Tiglát-Pilésernek, Asszíria királyának: "Szolgád és fiad vagyok! Vonulj
fel, és szabadíts meg Arám királyának a markából, meg Izráel királyának a
markából, akik rám támadtak" (2Kir 16:7). A kéréssel együtt gazdag
ajándékot küldött a királyi kincstárból és a templom tárházából.
A kért segítséget elküldték, és Akház király egy időre
megnyugodott. De micsoda árat kellett ezért Júdának fizetnie! A felajánlott
sarc felkeltette Asszíria kapzsiságát, és ez az alattomos nép nemsokára
megszállással és kifosztással fenyegette Júdát. Akház és szerencsétlen
alattvalói nagyon féltek attól, hogy mindenestől a kegyetlen asszírok kezébe
esnek.
"...megalázta Júdát az Úr", mert minduntalan
vétkezett. A fenyítés idejében a megtérés helyett "...továbbra is hűtlen
volt az Úrhoz... Damaszkusz isteneinek áldozott... Mivel Arám királyait
megsegítik isteneik - mondta - ezért nekik áldozom, és engem is
megsegítenek" (2Krón 28:19, 22-23).
A hitehagyó király, aki uralkodásának végéhez közeledett,
bezáratta a templom kapuit. A szent szolgálatok megszakadtak. Nem égették többé
a lámpákat az oltár előtt. Nem mutattak be többé bűnért való áldozatokat. Nem
szállt fel jóillat a reggeli és az esti áldozat idején. A város hitetlen lakói
Isten házának udvarait elhagyva és kapuit bezárva, vakmerően oltárokat
állítottak fel a pogány istenségek tiszteletére Jeruzsálem utcasarkain
mindenütt. A pogányság látszólag diadalmaskodott; a sötétség hatalmai már-már
győztek.
Éltek azonban Júdában olyanok, akik hűségesek maradtak
Jahvéhoz. Nem lehetett rávenni őket a bálványimádásra. Rendületlenül
ellenálltak a csábításnak. Rájuk tekintettek reménykedve Ézsaiás, Mikeás és
társaik, amikor felmérték az Akház utolsó éveiben véghezvitt pusztítást.
Templomuk zárva volt, de a hűségeseket Ézsaiás megnyugtatta: "...velünk az
Isten! ...a Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek,
akkor ő is megszentel." (Ézsa 8:10, 13-14).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
32
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás ezt a fejezetet
a Jézus Krisztusról szóló messiási leírással kezdi, aki igazságosan fog
uralkodni. Krisztus azt mondta, hogy a hűségesek olyanok lesznek, mint a
királyok, így Ézsaiás olyanokként látja őket Krisztus második eljövetele után,
mint akik „törvényesen fognak vezetni”
(1. vers). A szír fordítás úgy írja, „mint bírák a törvényszéken, úgy fognak
uralkodni”. Pál azt írja, hogy az igazak fognak a világ, sőt az angyalok felett
is ítélkezni (lásd 1Kor 6:2-3).
Abban a csodálatos
időben, az advent után a vakok látni, a süketek hallani fognak (3. vers),
csakúgy, mint a meggondolatlanok értelmesen gondolkodni és a dadogók
folyékonyan beszélni. Ézsaiás a tökéletesség teljességét látta. Az idők végén
nagy változás fog beállni. A bolondot nem nevezik többé nemesnek, sem a
gazembert tisztességesnek (5. vers). A 6. és 7. versben a megtéretlen bolondot
olyasvalakihez hasonlítja, aki istentelenséget cselekszik, aki tévelygést
hirdet az Úrról, aki csak bolondságot beszél, aki szívében álnokságot forral,
és aki hazug beszédével megront másokat. Az igaz azonban nemes dolgokat tervez,
és kitart ezek mellett (8. vers).
Az egyház laodiceai
állapotának végén felhívást kap a Jézus példázatában szereplő tíz szűz, hogy
ébredjenek fel: „Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam, és ti
elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem!” Meg kell hallaniuk az Ő
hangját (9b vers). Ézsaiás még egyszer megismétli ezt (9c vers). Ezután, a
11-14. versekben Ézsaiás kifejti ezt a szituációt. A maradék arra kap ekkor
felszólítást, hogy hagyják el a városokat: „Menjetek
ki belőle, én népem, (...) hogy a rámért csapások ne érjenek titeket!” (Jel
18:4 – új prot. ford.) Aztán a 15. versben Ézsaiás a Lélek kiáradásáról beszél,
amikor a puszta virágzó kertté fog változni.
Jóel 2:28-ban így
olvassuk: „kiöntöm majd Lelkemet minden
emberre” és mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül. Ez lesz
az utolsó felhívás. A maradék nép számban egyre inkább növekszik. Ami a laodiceai
időben elveszett, ekkor mind kárpótlásra kerül, méghozzá óriási többlettel (16a
vers). Ézsaiás most ér vissza oda, ahonnan az 1. versben kezdte: „az igazság műve békesség lesz” (17a
vers); „igazságosan fog uralkodni a
király” (1. vers – új prot. ford.). Ézsaiás egy „békés hajlékot” látott,
ami Sion és az új Jeruzsálem. A hűségesek „biztonságos
lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban” fognak lakozni (18. vers – új prot.
ford.).
A 19. versben Ézsaiás
ahhoz tér vissza, hogy a városok hogyan lettek elhagyatottak, és hogyan
pusztultak le, miután a maradék a „menjetek
ki belőle, én népem” hívásnak eleget tett, mivel ezután csapások érték a
földet. János a Jelenésekben tálentum nagyságú jégesőről és teljesen lerombolt
városokról beszél (Jel 16:21). Ezzel szemben az igazak az állatokkal együtt a
Mennyben lesznek, az állatok pedig szabadon fognak járni, mivel nem lesz többé
háború, sem tolvajok (20. vers).
Drága Istenünk! Lelki biztonságban szeretnénk élni, és
növekedni a te kegyelmedben. Amikor pedig a Lélek utolsó esője kitöltetik, a
Lélekben szeretnénk maradni, és nem elhagyni őt. Ámen.
Koot van Wyk
99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június
18-24.).
Egyszer hallottam egy
élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll
vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a
fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó
szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”
Habár az új király maga
nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak,
kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt
engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el
az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is
igazolhatják.
Amikor először
elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam
el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes
segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban
azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a
felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos
azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam
sem adtam erre jó példát.
Ahogy a csoport
fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek
képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam
mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet.
Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és
amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz
(Akház).
Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése