Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 715. nap
Csak Isten közvetlen beavatkozására térhetett vissza a
napóra árnyéka tíz fokkal. Ez mutatta meg Ezékiásnak, hogy az Úr meghallgatta
imáját. "Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette
az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már
áthaladt" (2Kir 20:8-11).
Júda királya, visszakapva erejét, énekszóval dicsőítette
Jahvét jótéteményeiért. Megfogadta, hogy hátralevő napjait a királyok
Királyának készséges szolgálatában tölti. Az a hálás elismerés, amellyel
megvallotta, hogy Isten könyörülettel bánt vele, követendő példa mindenki
számára, aki éveit Alkotója dicsőségére akarja szentelni:
"Már azt
gondoltam,
hogy életem delén kell
elmennem
a holtak hazájának
kapuiba,
megfosztva többi
évemtől.
Azt gondoltam,
hogy nem látom többé
az Urat az élők
földjén,
nem láthatok többé
embert
a világ lakói között.
Hajlékomat lebontják,
mint a pásztorok
sátrát,
megfosztanak tőle.
Összetekeri életemet,
mint takács a vásznat,
elvágja életem fonalát.
Reggeltől estig végez
velem!
Reggelig igyekeztem
megnyugodni,
de úgy törte össze
minden csontomat,
mint az oroszlán.
Reggeltől estig végez
velem!
Csipogtam, mint a
fecske vagy a rigó,
nyögtem, mint a
galamb...
Uram, szenvedek, segíts
rajtam!
Mit szóljak? Hiszen
amit megmondott,
azt tette velem.
Így múlnak el éveim
lelkem keserűségében.
Uram, az éltet
mindenkit,
engem is csak az éltet
ezek után,
hogy megerősítesz és
meggyógyítasz.
Bizony, javamra vált
a nagy keserűség.
Hiszen megmentettél
az enyészet vermétől,
és hátad mögé dobtad
minden vétkemet.
Mert nem a holtak
hazájában
magasztalnak téged,
nem a halottak
dicsőítenek,
nem a sírba leszállók
reménykedhetnek
hűségedben.
Az élő, csak az élő
magasztalhat téged,
akárcsak én most,
Az apák tanítják
fiaiknak,
hogy te hűséges vagy.
Megszabadít engem az
Úr,
ezért pengessük a
lantot
életünk minden napján
az Úr házában"
(Ézsa 38:10-20)..
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
38
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás…”. Ezzel a hírrel
találkozunk közvetlenül az után, hogy láthattuk Isten Jeruzsálemért végzett
hatalmas, győzedelmes munkáját. A Bibliából nem tudjuk meg, miért lett beteg
Ezékiás. Talán éppen az asszír ostromgyűrű ideje előtt betegedett meg. Érdekes
megfigyelni a parancsot, amit Ezékiás király Istentől kapott, miszerint el kell
rendeznie háza ügyeit. Ez azt jelentheti, hogy bár addig is igazságban és
teljes szívvel járt az Úr előtt (3. vers), mégis volt rendbetennivalója a
házában, királyságában a halála előtt.
A hír hallatán Ezékiás
ahelyett, hogy kétségbe esett volna, sírva és alázatosan ismét Istenhez fordult
kegyelemért. Bámulatos látni, ahogy ebben a részben az Úr hajlandó egyezkedni,
és amikor a szív igazi alázatát, és természetesen megújulását is látja,
hajlandó ítéletét megváltoztatni, vagy teljesen elvetni.
Ezékiás megalázza magát,
és az Úr válaszul még 15 esztendei életet ad neki. Sőt még a Nap járását is
visszafordítja, az árnyékot tíz fokkal visszafelé mozdítja a napórán, annak
jeleként, hogy meggyógyítja Ezékiást, és Jeruzsálemet is megszabadítja az
asszír támadóktól. Emiatt gondolhatjuk, hogy a király megbetegedése az asszír
invázió idején történhetett.
Isten kegyelmére
válaszul Ezékiás hálaéneket zeng, egy dalt, amelyből sokat megtudhatunk az
emberi természet állapotáról. Ez az a
dal, amit ma is zenghet mindenki, akit Isten megmentett. „Éveim
megrövidíttettek, de Te meggyógyítottál és visszaadtad életem. Nagy
keserűségben voltam, de Te szeretted lelkemet, és kihoztál engem a bűn
sírgödréből. Dicsőítelek Téged, mert a hátad mögé vetetted bűneimet. A halálban nem tudunk Téged dicsőíteni. A halottak nem tudnak dicsérni Téged, Istenem,
csak az élők. Köszönöm neked, hogy tovább maradhatok az élők sorában!” (Saját
parafrázis a 10. és a 16-19.vers alapján.)
Rendkívül fontos leckét
tanulhatunk ebből a fejezetből, különösen napjainkban. Olyan korban élünk,
amikor tombol a nagy küzdelem, és mindnyájan veszteségeket szenvedünk a jó és a
rossz közötti harc következményei miatt.
Bátorítson bennünket a 2Krón
7:14-ben található gondolat: „És
megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az
én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a
mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.”
Néhányunknak fizikai,
testi gyógyulásra van szüksége, ám mindnyájunknak lelki gyógyulásra. Egyetlen
percet se vesztegessünk tovább, hanem tegyük rendbe házunkat és szívünket,
alázzuk meg magunkat, és imádkozzunk! Imádkozzunk magunkban és gyülekezetként
közösen is, hogy Isten meghosszabbítsa napjaink idejét és adjon még időt
nevének dicsőítésére és arra, hogy másokat is az igazságához vezethessünk. Mert
eljövetele nagyon közel már, és Ő nem szeretné, ha nyájából akár egyetlen
gyermeke is elveszne.
Melodious Echo Mason
100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június
25-július 1.).
Feszültség van aközött,
amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra
gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és
eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel
azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre
méltóak, továbbá vállonveregetést.
Természetesen az
életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett
lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi
egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.”
Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi
az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen,
amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.
A Próféták és
királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát
mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva
annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az
egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy
az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.
Amikor Isten Ezékiásnak
adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy
bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa
megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a
dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan
szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy
kiérdemelni saját cselekedetünk által.
Összpontosítsunk Isten
leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.
Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése