Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. fejezet 694. nap
Az ítéletről szóló ámósi és hóseási próféciákat az
eljövendő dicsőség megjövendölése kísérte. Isten nem ígérte a hosszú időn át
engedetlenkedő és megátalkodott tíz törzsnek, hogy teljesen visszakapja előbbi
hatalmát Palesztinában. Az idők végéig "bujdosókká lesznek a
pogányok" között. A Hóseás által adott prófécia azonban arról is beszél,
hogy a végső helyreállításkor Isten népe táborában lesznek, amikor a föld
történelme lezárul, és Krisztus megjelenik mint királyok Királya és uraknak
Ura. A tíz törzs "hosszú ideig élnek majd király és vezér nélkül, áldozat
és szent oszlop nélkül, éfód és házibálvány nélkül - jelentette ki a próféta.
Azután megtérnek Izráel fiai, keresni fogják Istenünket, az Urat és királyukat,
Dávidot: remegve fordulnak az Úrhoz, az ő jóságához az utolsó napokban" (Hós
3:4-5).
Hóseás szimbolikus nyelvezettel tárta a tíz törzs elé, hogy
Isten minden bűnbánó és földi egyházával egyesülő embert részesíteni akar
azokban az áldásokban, amelyeket Izráel akkor kapott, amikor hűséges volt hozzá
az ígéret földjén. Az Úr ezt mondta Izráelről, aki iránt irgalmat akart
tanúsítani: "Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére
beszélek. Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává
teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor
kijött Egyiptom földjéről. Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az Úr
-, és nem hívsz többé Baalnak. Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik
többé nevüket" (Hós 2:16-19).
A föld történelmének utolsó napjaiban Isten megújítja
szövetségét azzal a néppel, amely parancsolatait megtartja. "Azon a napon
szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön
csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból,
és biztonságban élhetnek. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az
igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek
magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.
Azon a napon meghallgatom - így szól az Úr -, meghallgatom
az eget, az meghallgatja a földet, a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot
és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. Mert bevetem vele a földet, és
akit ,Nincs irgalom'-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a ,Nem népem'-nek ezt
mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!" (Hós 2:20-25)
"Azon a napon... Izráel maradéka és Jákób házának
megmenekült része... az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen"
(Ézsa 10:20). Minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből néhányan
örömmel fogadják ezt az üzenetet: "Féljétek az Istent, és adjatok neki
dicsőséget, mert eljött ítéletének órája." Elfordulnak minden bálványtól,
amely a földhöz köti őket, és imádják "azt, aki teremtette a mennyet és a
földet, a tengert és a vizek forrásait". Megszabadulnak mindentől, ami nem
tiszta, és életükkel tesznek bizonyságot Isten kegyelméről. Engedelmeskednek
Isten kívánalmainak. Ezért angyalok és emberek előtt nyilvánvaló lesz, hogy
"megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét" (Jel 14:7, 12).
"Eljő majd az idő - így szól az Úr -, amikor nyomon
követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must csurog a hegyekről,
és ömlik a halmokról. Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult
városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát,
kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. Elültetem őket földjükbe, és többé
nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az Úr, a te
Istened" (Ám 9:13-15).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
17
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás sok fontos
dolgot felsorol ebben a fejezetben. Moábon kívül más népeknek és városoknak is
vannak problémáik, és az ellenük szóló üzeneteket Ézsaiásra bízta Isten. Néhány
népet Izrael szintjére emel az Úr (3. vers). Damaszkusz problémájának gyökerét
így fogalmazza meg a próféta ebben a fejezetben: „Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedről, és nem emlékeztél meg
erős kőszáladról” (10. vers).
Damaszkusz népének ezt
tudnia kellett volna. Izrael mellett éltek évekig, ismerték Isten
kinyilatkoztatásait, a parancsolatokat, Isten történelmi tetteit, a szentély
üzenetét, és mégis saját útjukat járták. Damaszkusz ismert volt népszerű
oltárairól, és lakóinak ez volt a bűne (8. vers). A damaszkusziak csak az
üzletre és saját érdekeikre összpontosítottak, és megfeledkezve Izrael
Istenéről oltárokat építettek a pogány népeknek, még Júdának is Aház idejében,
aki saját maga ment Damaszkuszba, hogy lemásolhassa az ottani asszír oltárokat
(2Kir 16:11). Isten nem nézi jó szemmel, ha a tiszta vallást a szomszédos népek
kultúrájából átvett elemekkel megfertőzik. Viszont a damaszkusziak még
másolatokat is készítettek az „anya istennőről”, Asheráról, tömjénezőkről és
oltárairól (8. vers).
Tehát büntetés vár
Damaszkuszra és a környező városokra. A közeljövőben Damaszkusz elesik és
leromboltatik, a környező városokat pedig elfoglalják (1-2 vers). Ézsaiás
Efráimhoz hasonlítja Damaszkuszt (3. vers). Tudjuk Ézsaiásról, hogy
párhuzamosan írt, majd a részeket egybeszerkeszti, ezáltal egy fejezetben
gyakran másik időben játszódó eseményre vált. Ez történik a 4-7. versekben is,
ahol Krisztus második eljöveteléről is beszél, illetve arról, hogy mi minden
fog Damaszkusz gonosz lakóival történni és mi lesz Szíria maradékával, azokkal
akik hűségesek, miközben az északi királyságra az lesz jellemző, hogy „megvékonyul Jákób dicsősége” és a „húsa kövérsége megösztövéredik” (4.
vers).
Az 5-6. versben Ézsaiás
bemutatja a föld végső aratását. Beszél
a mezőn hagyott kalászokról, és az olajfák megrázása után ott maradt
olajbogyókról. Más szavakkal: lesz egy Istenhez hűséges maradék, és ez a jó hír
a rossz hírek között. A harmadik versben Ézsaiás azt mondja: „Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták
dicsősége”. Vannak hűséges emberek
azon a területen, és ők hasonlóak lesznek a lelki Izráel dicsőségéhez. „Ama napon Teremtőjére tekint az ember, és
szemei Izráel Szentjére néznek” (7. vers). Ez a maradék hasonló
tulajdonságokkal bír, mint Illés: nem tisztelik a népszerű bálványokat, az
ökumenikus kultúrát, és nem veszik át a vallásos tárgyak divatját (8. vers).
Jézus második
eljövetelekor az erős városok elhagyatottak lesznek, a földek pedig kietlenné
válnak (9. vers). A vég idején, ahogy Ézsaiás mondja a 12-14. versekben, a
nemzetek háborogni fognak, akár a tengerek az egész világra kiterjedő
zavargások miatt. Ebben az időszakban jön vissza Krisztus, megdorgálja őket és
ők elfutnak és szétszélednek, mint a pelyva a szélben (13. vers).
Ugyanezt a képet
használta Jézus, hogy a gonoszokat jellemezze a második eljövetelének idején.
Imádkozni fognak, hogy a hegyek omoljanak rájuk, és rejtsék el őket Isten
dicsősége elől. A második eljövetel eseményei gyorsan fognak történni, és
mindennek hamar vége szakad. „Ha leszáll
az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek” (14. vers). A
gonoszok pusztulása után sátán egyedül marad ezen a sivár földön. Damaszkusz
városa tehát azon gonoszok sorsát példázza, akik sátán szavaira hallgatnak.
Szerető Istenünk! Van egy hazánk, amely ragyogóbb, mint a
Nap; s ahol örökké élhetünk tökéletes harmóniában Veled. Az élet minden öröme
ott fog beteljesedni. Urunk, támogass minket, hogy ott lehessünk azon a dicső
eseményen, amikor az összes fájdalom és bánat örökre megszűnik! Ámen.
Koot van Wyk
97. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. és 25. fejezeteihez (június
4-10.).
Szomorú és aggasztó
helyzetekben, amelyekkel közösen és egyénileg szembesülünk, könnyedén
zaklatottak, céltalanok leszünk és szem elől tévesztjük a reményt. Azokban az
időkben, amikor úgy tűnik, hogy a szomorúság és a gonoszság mindent ellenőrzése
alatt tart, a remény a maga teljességében és pompájában valóban egy rendkívüli
becsben tartott ajándék.
Amikor Izrael fiatal
nemzete az Ígéret Földjének határánál állt, sokan azok közül, akik útra keltek
Egyiptomból, már nem számláltattak közéjük. A próféták korábban többször is
figyelmeztették őket azokra a következményekre, amelyek akkor sújtják őket, ha
Istentől távolodnak, és Isten nélkül élnek. Mégis, Isten azzal az ígérettel
biztatott, amely a helyreállítást és reményt teljesedését jelenti az
elkövetkezendő nagy napon. A fájdalom, bálványimádás és lázadás közepette Isten
kiterjesztette ígéretét egy tökéletes napra. Egykor, ott az ígéret földjének
határán a remény volt az, ami sokakat késztetett, hogy megtartsák Isten
megerősítő jelenlétét életükben.
Ma, az örökkévalóság
határán, számunkra is adott a választás, hogy megtartsuk Isten megerősítő
jelenlétét, aki a kezében tartja „azt a napot”, és vele időzzünk. Ügyeljünk hát
a próféták bölcs tanácsára és kapaszkodjunk Istenbe, aki a nagy reményt kínálja
számunkra, ahogyan a megígért földre tekintünk!
Jenniffer Ogden
Gyermek- és
családlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése