Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 712. nap
Ez az alkalom igen hasznos volt az összegyűlt sokaság
számára. A város megszentségtelenített utcáit megtisztították az Akház
uralkodása alatt odahelyezett bálványszentélyektől. A kitűzött napon
megtartották a páska ünnepét, és a nép hálaáldozatok bemutatásával és Isten
akaratának tanulásával töltötte a hetet. A léviták nap mint nap az Úr dolgait
tanították, és akik szívből keresték az Urat, azok bocsánatban részesültek.
Nagy öröm töltötte el az imádkozó sokaságot; "A léviták és a papok minden
nap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére"
(2Krón 30:21). Mind egy akarattal dicsőítették Őt, aki ilyen könyörületes és
irgalmas.
A páskabárány ünnepére szokás szerint szentelt hét nap
nagyon gyorsan eltelt. A nép további hét napot akart eltölteni tanulással, hogy
jobban megismerje az Úr útját. A tanító papok folytatták az oktatást a törvény
könyvéből. A nép naponként összegyűlt a templomban, hogy dicsérettel és hálával
áldozzon. Ahogy a nagy összejövetel vége közeledett, kétségtelenné vált, hogy
Isten csodálatosan cselekedett a bűnbe süllyedt Júda megtérése és a mindent
elsöpréssel fenyegető bálványimádás áradatának feltartóztatása érdekében. A
próféták nem hiába mondták ünnepélyes figyelmeztetéseiket. "Nagy volt az
öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje
óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben" (2Krón 30:26).
Elérkezett az idő, amikor a híveknek vissza kellett térniük
otthonaikba. "...fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet.
Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent
lakóhelyére" (2Krón 30:27). Isten elfogadta azokat, akik megtört szívvel,
bűneiket megvallva, nagy elhatározással fordultak hozzá bocsánatért és
segítségért.
Még volt egy fontos feladat, amelyben minden hazatérőnek
tevékenyen részt kellett vennie. E munka végrehajtása tanúsította, hogy igazi
reformáció történt. A feljegyzésben ez áll: "Amikor mindezek befejeződtek,
egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a
szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat
és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután
visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára" (2Krón
31:1).
Ezékiás és munkatársai különböző reformokat hoztak létre az
ország lelki és földi érdekeinek helyreállítására. A király "...egész
Júdába azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az Úr."
"Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a
parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte,
ezért sikerült neki." "Bízott az Úrban, Izráel Istenében... vele volt
az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt" (2Krón 31:20-21; 2Kir
18:5-7).
Ezékiás uralkodását jelentős intézkedések sorozata
jellemezte, melyek tanúsították a környező népeknek, hogy Izráel Istene népével
volt. Amikor uralkodása korábbi szakaszában az asszíroknak sikerült Samáriát
elfoglalniuk, és a tíz törzs darabokra tört maradékát a népek között
széjjelszórniuk, sokan megkérdőjelezték a héberek Istenének hatalmát.
Sikereiken felbátorodva a niniveiek ekkor már jó ideje félretették Jónás
üzenetét, és a mennyel szemben makacsul állást foglaltak. Néhány évvel Samária
eleste után a győztes hadak újra megjelentek Palesztinában. Haderejüket Júda
bekerített városai ellen irányították, bizonyos mértékű sikerrel. Egy időre azonban
visszavonultak, mert birodalmuk más részeiben nehézségek támadtak. Csak néhány
évvel később, Ezékiás uralkodásának vége felé be kellett mutatni a világ népe
előtt, hogy vajon a pogányok istenei végül győznek-e.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
35
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az előző fejezetben
megtudtuk, hogy mi fog történni a bűnösökkel és azokkal, akik nem tartják
magukat Isten gyermekeinek: a látszólag virágzó földjük szemétté és kietlen
pusztasággá fog változni. Ellenben Ézsaiás 35-ben ennek ellenkezőjét
olvashatjuk.
Annak ellenére, hogy
meghaltak a bűnben, és lelkük kiszáradt pusztaság Isten nélkül, az igazak, akik
elfogadták Istent, ragaszkodtak Hozzá, és mint Jákób, ezt mondják: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz
engemet” (1Móz 32:26), és ez egy csodálatos ígéret. Az ígéret szerint „örül a pusztaság és virul mint őszike”
(1. vers), mosoly és ének lesz ajkukon, amikor Isten dicsősége és ékessége
megjelenik mindenki előtt.
Amíg a mi pusztaságunk
se nem dicső, se nem kiváló – és ez így is marad, amíg bűnben élünk – de most
már, hogy meghaltunk a bűnnek, mindkettőt megkaphatjuk. Azonban a dicsőség és
kiválóság melyet megtapasztalunk, nem a mienk, akiknek a sivár lelke átalakult,
hanem az Úré. Máté 5:16 szerint „Úgy
fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Fontos, hogy
mindig emlékezzünk arra, kié a dicsőség! Ez nem rólunk szól, hanem Róla.
Hasonló ígéretet találhatunk
Ézsaiás 51:3-ban is, „Mert megvígasztalja
az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az
Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik
abban, hálaadás és dicséret szava” (ez az egyik kedvenc ígéretem,
nyilvánvaló okokból!)
Ézsaiás 35-ben ez az
ígéret folytatódik. A gyengébbek, bátortalanabbak számára bátorítás: legyél
erős és ne félj! A vakok szemei megnyílnak, a süketek újra hallanak. A sánták,
mint szarvasok fognak ugrálni, és a némák énekelnek. Ahol régen sivatag volt,
hamarosan élő víznek folyamai lesznek.
Sokan nem is fogják fel
a súlyát azoknak az értékeknek, melyeket Isten adott nekik. Nem fogják fel azt
sem, hogy Ő mit szeretne tenni a mi sivár életünkkel.
„Az Úr csalódik, mikor
népének a tagjai kevésre értékelik önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai
azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett.
Isten vágyakozik utánuk, kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát
azzal az igen sokba kerülő megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata
van számunkra és nagyon tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel
lépnek eléje, csak azért, hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő
nevét. Nagy dolgokat várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.” (Ellen
G. White: Jézus élete. Budapest,
2003, Advent Kiadó. 573-574. oldal).
Adjuk át életünk sivár
pusztaságát Istennek még ma, és ébredjünk rá, hogy Ő, aki megváltott minket,
csodálatos dolgokat szeretne tenni az életünkben. Az Ő országában semmi sem
vész kárba. Egy napon, a hamut ékességgé, a gyászt örömnek kenetévé fogja
változtatni (Ézs 61:3), mert Ő megígérte nekünk. „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek;
és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és
sóhaj” (10. vers). Milyen csodálatos nap lesz!
Melodious Echo Mason
99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június
18-24.).
Egyszer hallottam egy
élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll
vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a
fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó
szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”
Habár az új király maga
nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak,
kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt
engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el
az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is
igazolhatják.
Amikor először
elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam
el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes
segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban
azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a
felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos
azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam
sem adtam erre jó példát.
Ahogy a csoport
fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek
képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam
mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a
szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy
bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a
hatalomhoz (Akház).
Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése