Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 27. és 28. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen
White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. fejezet 707. nap
"Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged!"
(Ézsa 3:12). Akház uralma alatt szó szerint így volt. Róla olvassuk:
"...Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott,
a Baaloknak. Tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyében" (2Krón 28:2-3);
"...még fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása
szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől" (2Kir 16:3).
Ez az idő valóban nagyon vészterhes volt a választott nép
számára. Csak néhány év, és Izráel országának tíz törzse szétszóródik a pogány
világ népei közé. Júda országában szintén sötétek voltak a kilátások. A jó
hatások rohamosan csökkentek, a rosszak egyre szaporodtak. Mikeás próféta,
látva a helyzetet, így kiáltott: "Kivesztek az országból a hívek, nincs
becsületes ember." "Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a
legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor" (Mik 7:2, 4). "Ha a
Seregek Ura nem hagyott volna néhány menekültet - nyilatkoztatta ki Ézsaiás -,
olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk" (Ézsa 1:9).
Isten, a hűségesekért és a tévelygők iránti végtelen
szeretetéből, minden korban sokáig tűrte az engedetleneket. Kérlelte őket, hogy
hagyjanak fel bűnös életmódjukkal és térjenek vissza Hozzá. "Ez a parancs,
az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!"
(Ézsa 28:10), elhívott emberei által így tanította a vétkezőket az igazság
útjára.
Ez történt Akház uralkodása alatt is. Jahve egyre csak
megtérésre hívta Izráelt. A próféták szeretettel kérlelték a népet,
nyomatékosan buzdítva őket bűnbánatra és reformációra. Szavaik gyümölcsöt teremtek
Isten dicsőségére.
Mikeás által hangzott a döbbenetes felhívás:
"Hallgassátok meg, amit az Úr mond! Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják
meg hangodat a halmok! Halljátok meg, hegyek, az Úr perbeszédét, ti is, ősrégi
alapjai a földnek! Mert pere van népével az Úrnak, törvénykezni akar Izráellel.
Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj
nekem! Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából.
Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek.
Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya,
mit válaszolt neki Bálám, Beór fia, és mi történt Sittimtől Gilgálig?"
(Mik 6:1-5).
Isten, akit szolgálunk, hosszútűrő Isten: "...nem
fogyott el irgalma" (JSir 3:22). A kegyelmi idő alatt Lelke egyre kérleli
az embert, fogadja el az élet ajándékát. "Életemre mondom - így szól az én
Uram, az Úr -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös
megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról!
Miért halnátok meg, Izráel háza?" (Ez 33:11) Sátán sajátságos cselfogása:
az embert bűnbe viszi, azután ott hagyja tehetetlen, reménytelen állapotban,
hogy féljen bocsánatot kérni. De Isten hívja: "Aki az én oltalmamra bízza
magát, béküljön meg velem, béküljön meg velem!" (Ézsa 27:5) Krisztusban
mindenről gondoskodott, minden támogatást megad.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
30
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás a lázadás
általános problémáinak leírásával kezdi ezt a fejezetet, legyen az akár sátáni,
akár emberi eredetű (1. vers). Júdából sokan kerestek Egyiptomban menedéket
Isten, vagy Ézsaiás megkérdezése nélkül (2. vers). Ez volt a szokásuk, bármi
gondjuk adódott, mindig Egyiptomtól várták a megoldást.
Az ötödik versben
Ézsaiás arról szól, mi az általános következménye annak, ha az emberek Isten
megkérdezése nélkül cselekszenek: mindig bajba kerülnek. A hatodik és hetedik
versben a próféta Egyiptom segítségének hiábavalóságáról beszél. Ézsaiás ezután
rámutat arra, amit Isten fog tenni a jövőben.
Isten válasza arra vonatkozik, amit a próféta napjaiban élő emberek
tettek, és amit sátán tett mennyei lázadása során. Ezért Ézsaiás Júda
vétségeinek gondos feljegyzését kívánja (8. vers). Hozzáállásuk általában
ugyanaz, mint Luciferé: „Mert pártütő nép
ez, hazug fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr törvényére” (9. vers). Azt mondják a prófétáknak, hogy ne
lássanak, és ne szólják az igazat, hanem kedvük szerint valókat szóljanak, és
térjenek ki az útjukból (10-11. vers). Isten Igéjének általános elutasítása
tapasztalható (12. vers).
Ha valaki nem az Úrban
bízik, akkor óhatatlanul a zsarnokság urára támaszkodik, és ennek eredménye az
ingatagság. Hirtelen tör rá az összeomlás (13. vers). A gonoszok vége
megegyezik sátánéval (14. vers). Ézsaiás e probléma megoldására is rámutat: „a megtérés és a megnyugvás megmentene
benneteket, a csöndesség és a bizalom erősségetek lenne” (15. vers). Csak
egy a gond: „De ti nem akarjátok.”
Isten legnagyobb
problémája az Univerzumban egy gonosz akarat létezése. Ez minden rossz
eredetének gyökere. Ézsaiás úgy mutatja be kortársait, mint akik saját
erejükben bíznak: lovakon fognak menekülni, ha rájuk tör az ellenség (16.
vers), de Isten azt mondja, hogy az üldözők gyorsak lesznek. Ézsaiás bemutatja
Isten jellemét, mennyire szeretne kegyelmes lenni velük, és megkönyörülni
rajtuk. Áldottnak nevezi azokat, akik az Urat várják (18. vers). Majd
felvázolja mi vár azokra, akik Istenben keresnek menedéket, és Belé vetik
bizalmukat (19-26. vers). Ézsaiás láthatta a maradékot, a mennyei Jeruzsálem
majdani lakóit, akik már nem sírtak többé (19. vers), mert Isten meghallgatja
kiáltásukat. Meglátják a tanító Jézust újra eljönni : „nem kell többé elrejtőzködi tanítóidnak, hanem szemed tanítódra nézhet!
(20. vers).
Krisztus eljövetele
előtt Isten fogja irányítani népét: „Ez
az út, ezen járjatok!” (21. vers). Ez azt jelenti, hogy az emberek
elhagyják bálványaikat és visszatérnek Isten parancsolataihoz (22. vers). A
maradéknak bőségesen lesz élelme és vize az Úrtól (24-25. vers).
Második eljövetelekor
az Úr begyógyítja az összes sebet, és a megváltottak testét halhatatlanná teszi
a feltámadáskor (26. vers). Az Úr lesz az igazságosság napja, hétszer fényesebb,
mint a Nap, és ereje a megváltottaknak nem fog ártani.
Ézsaiás ezután a
gonoszok állapotáról szól azon a napon: „Íme,
az Úr neve jön messziről”. Krisztus, a harcos Messiás jön lakhelyéről, a
Mennyből. Nem nehézfegyverzettel harcol, hanem megemésztő tűzzel (27-33. vers).
Míg a gonoszokat rostájában rázza, és elpusztítja az Úr, a maradék Ézsaiás
leírása szerint biztonságban lesz, fölzendül énekük, és szívük örvendezik (29.
vers).
Drága Istenünk! Add, hogy második eljöveteledkor
feltámadjunk, és megújíttassunk a Te szavad által! Kérünk, gyógyíts is meg
minket! Hadd örvendezzünk az Úr hegyén, a mennyei Sion-hegyén zenével és
énekkel miközben tanúi lehetünk, amint a harcos Messiás eltöröl minden
gonoszságot, hogy helyet készítsen egy teljesen új teremtésnek! Ámen.
Koot van Wyk
99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június
18-24.).
Egyszer hallottam egy
élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll
vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a
fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó
szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”
Habár az új király maga
nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak,
kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt
engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el
az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is
igazolhatják.
Amikor először
elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam
el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes
segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban
azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a
felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos
azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam
sem adtam erre jó példát.
Ahogy a csoport
fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek
képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam
mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a
szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy
bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a
hatalomhoz (Akház).
Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése