Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezet 704. nap
Félreérhetetlenül hangzott a bűnbánatra hívás. Isten
mindenkit megtérésre szólított. "Keressétek az Urat, amíg megtalálható -
kérlelte őket a próféta. Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a
bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki,
Istenünkhöz, mert kész megbocsátani" (Ézsa 55:6-7).
Vajon te, kedves Olvasó, a magad választotta úton jársz-e?
Messzire tévedtél Istentől? A törvényszegés gyümölcseit akarod-e élvezni, amely
- amikor belekóstolsz - füstté és hamuvá lesz? És most, amikor meghiúsultak
terveid és elsorvadtak reményeid, magadba roskadtan és vigasztalanul ülsz-e? Az
a hang, amely régóta szól szívedhez, de amelyre eddig nem akartál figyelni,
tisztán és világosan mondja: "Keljetek föl , menjetek innen, mert nincs
itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás
miatt!" (Mik 2:10). "Térj hozzám, mert megváltottalak!"
"Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök
szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz" (Ézsa 44:22;
55:3).
Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy
maradj távol Krisztustól, amíg meg nem javulsz; amíg elég jó nem vagy ahhoz,
hogy Istenhez mehess! Ha addig vársz, akkor soha nem fogsz elindulni! Amikor
Sátán szennyes ruhádra mutat, ismételd el a Megváltó ígéretét: "...aki
énhozzám jön, azt én nem küldöm el" (Jn 6:37). Mondd az ellenségnek, hogy
Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől! Dáviddal együtt te is imádkozd:
"Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb
leszek, mint a hó" (Zsolt 51:9).
A próféta nem hiába buzdította Júdát, hogy tekintsen fel az
élő Istenhez, és fogadja el, amit irgalmasan felkínál. Akik komolyan
megfogadták az intést, elfordultak bálványaiktól és Jahvét imádják. Meglátták
Alkotójuk szeretetét, kegyelmét és gondoskodó könyörületességét. A Júda
történelmében bekövetkező sötét napokban, amikor csak egy maradék maradt meg az
országban, a próféta beszéde még mindig gyümölcsöt termett; és igazi
reformációt hozott. "Azon a napon - nyilatkoztatta ki Ézsaiás - Alkotójára
tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. Nem tekint az
oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent
fákat és a tömjénező oltárokat" (Ézsa 17:7-8).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
27
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás még mindig a
végidőre, Krisztus isteni harcára összpontosít. „Azon a napon” az Úr „megbünteti
Leviátánt, a menekülő kígyót”, ami a millennium végén fog megtörténni.
Lucifert, vagyis sátánt hívja „Leviátánnak, a menekülő kígyónak”. Isten
ezt éles, erős és hatalmas kardjával fogja végrehajtani (1. vers). Ez katonai
kifejezésnek tűnik, de Sookyoung Kim kutatásában arra utal, hogy az értünk
harcoló Messiásnak csak szólnia kell. Szava a kard. Leviátán tekergő
kígyó, mert ő az Isten beszédét is elcsavarta, így csapta be Évát az
Édenkertben. Abban az időben a kígyó egy gyönyörű, repülő lény volt, és sátán
ezt a teremtményt választotta, hogy Éva közelébe férkőzzék.
A végítéletkor, azaz az
ítélet végrehajtásának napján, Krisztus, az értünk harcoló Messiás megöli
Tannint (a görögben szárnyas sárkány). A végítélet napján mindenféle tövist,
tüskét és gyomot tűzre fog vetni, és végérvényesen eléget mindent, ami gonosz
(4. vers). Krisztus elmondja Ézsaiásnak, hogy van egy szőlőskertje, amiben Ő a
gazda. „Én, az Úr, művelem és őrzöm kertemet”, Ő a kert védelmezője
a nehézségek idején: „éjjel-nappal őrködöm felette” (3. vers).
Az Úr öntözi is
kertjét. Folytonosan kérleli azokat, akik töviseket és gyomokat hoznak a
kertjébe, hogy kössenek békét Vele (5. vers). Akik így cselekszenek,
azokat megvédi, és ők is szőlőjének részévé válnak. Kössön békét
velem (5. vers). A végidő előtti idő az üdvösség ideje lesz az, amikor
mindaz, aki Őhozzá megy, kivirul, kivirágzik és gyümölcsöt terem. A
lelki Izráel be fogja tölteni a Földet (6. vers), és a gonosz nem lesz többé
(7. vers). Jézus visszajövetelét azonban megelőzi egy vizsgálati ítélet a
Mennyben, amikor minden ember életét megvizsgálják, hogy biztonságos-e őket
Isten országába vinni.
Ézsaiás megszólítja
hallgatóit, és elmondja nekik, hogy a bálványok oltárai, a szobraik
és oszlopaik nem állnak meg, a bálványistenek erős városait elhagyják
lakói, magányosan pusztulnak el (9-10. vers). Azt is közli,
hogy elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek, nem értik a lelki
dolgokat (11. vers). Ez nagyon komoly intés. Itt határozottan a lelki
értelemben vett Izraelről van szó, és nem a szószerinti Izraelről. Istennek
mindig is az volt a célja, hogy minden népből minden ember Hozzá jöhessen, és
szoros kapcsolatban legyen Vele. Így ezek a hűségesek – akár a testi Izráelhez
tartoznak, akár nem – alkotják a maradékot és a lelki Izraelt. Pál mondja: „Nem
mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel,
vagyis Jákób utódja, … akiket elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép
közül is. Ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében: »Népemnek hívom
majd azokat, akik nem voltak az enyémek, és szeretni fogom azt a népet, amelyet
eddig nem szerettem … az Élő Isten fiainak hívják majd őket«” (lásd Róm 9:6, 24-26 – ERV-HU
ford).
János is a Jelenések
Könyvében így ír: „Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy
sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak.
A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat
tartottak. Ezt kiáltották: A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a
Bárányé!’” (Jel 7:9-10 ERV-HU ford).
Drága Istenünk! Add meg, hogy
hűségeseid mind ott legyenek szent országodban, és szőlőskertedből senki se
találtasson terméketlennek és gyümölcstelennek! Ámen.
Koot van Wyk
98. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezetéhez (június 11-17.).
Az általunk mesélt
történetek jelentősen befolyásolják az életünk minőségét. A „Nincs elég”
önbeteljesítő jóslattá válik, és a hiány, a halvány árnyék és a mohóság
gondolkodásmódját hozza el. A „Nem vagyok teljes értékű” vagy a „Nem vagyok
szerethető” az áldozatszerep, a bátortalanság és a kicsiség körforgásaiba térít
minket. A „Nem bízok bennük” az önmagunkra támaszkodásra, az aggodalomra és a
magányosságra nevel minket. Az általunk mondott meséket nem annyira választjuk,
mint inkább magunkba szívjuk. Örökségül kapjuk őket, mint a nyelvi akcentust
vagy a modorosságot. A valóságunk érzékelését festik le.
Csak úgy, mint a többi
történet, azok is, amelyeket Istenről mondunk, alakítják az életünket. Részben
ezeket a benne foglalt történeteket állítja Ellen White középpontba ebben a
fejezetben. Az emberek nemzedékeken keresztül hamis feltételezésekkel
rendelkeztek Istenről („nem értették meg Istent”). Amikor az elménkben egy
bosszúálló, sokat követelő, maximalista, hamar haragra gerjedő, egyeseket előnyben
részesítő Isten képe él, könnyű azt feltételezni, hogy az előre látható
tökéletlenségeink miatt nem leszünk elérhetőek az Ő számára. Sőt, ami még
rosszabb, akár azt is feltételezhetjük, hogy mások sem lesznek elérhetőek Isten
számára.
„Teljes mind a széles
föld az ő dicsőségével!” – ez sok történetet próbára tesz. Isten valamennyi
nemzetséget és népet betakar szerető jóindulatával és kegyelmével. Ézsaiás
mindent magába foglaló kijelentése Isten jelenlétéről nem csak azon történetek
számára jelent kihívást, amelyeket az izraeliták örököltek, hanem a sajátjaink
számára is. A kérdés számunkra az: talán túl kevés érdemét tudtam be az ő
nagyszerű kegyelmének, vagy talán túl nagy részben hibáztattam az igazságért?
Kris Loewen
Segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése