Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezet 701. nap
E jövendölés ma gyorsan teljesedik. Isten földi egyházának
missziótevékenysége gazdagon gyümölcsözik, és nemsokára minden néphez eljut az evangéliumi
üzenet, "hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét..." minden nemzetség,
nyelv és nép közül, mert "megajándékozott minket szeretett Fiában",
"hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen
gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban" (Ef 1:6; 2:7).
"Áldott az Úristen, Izráelnek Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! Áldott
legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet!" (Zsolt
72:18-19).
Ézsaiás a templom udvarán látott látomásában tiszta képet
kapott Izráel Istenének jelleméről. "...a magasztos, a felséges, aki örök
hajlékában lakik, szent az ő neve..." különös fenségében jelent meg
előtte. A próféta mégis megértette, hogy az Úr könyörületes. Akit
"Magasságban és szentségben" látott, "a megtörttel és alázatos
lelkűvel is" lakik, hogy megelevenítse "az alázatosak lelkét... a
megtörtek szívét" (Ézsa 57:15). Az angyal, aki megérintette Ézsaiás ajkát,
ezt az üzenetet hozta: "bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva"
(Ézsa 6:7).
Amikor a próféta meglátta Istenét - mint a tarsusi Saul
Damaszkusz kapujában -, nemcsak saját méltatlan voltáról kapott képet. Alázatos
szívében az a bizonyosság ébredt, hogy Isten megbocsátott neki teljesen és
ingyen. Megváltozott emberként kelt fel. Látta Urát. Megpillantott egy
fénysugarat Isten jellemének szépségéből. Bizonyosságot szerzett arról az
átalakulásról, amely a végtelen Szeretet szemlélése nyomán megy végbe. Ettől
kezdve sóvárogva vágyta, hogy a tévelygő Izráelt a bűn terhétől és büntetésétől
megszabadultan lássa. "Minél több verést kaptok, annál jobban
ellenkeztek" - jelentette ki. "Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja
az Úr! Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is,
mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú." "Mossátok tisztára
magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé
rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az
erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!"
(Ézsa 1:5, 18, 16-17).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
24
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a
fejezetben Ézsaiás a végidőről beszél. Sok mindent élénken felvázol, melyek
egymást követve fognak történni. Az Úr tervéből fakadóan betegségeket és
pusztító jelenségek lesznek (1. vers), melyek Jóel 1:15-ben is meg vannak
említve. „Az Úr megüresíti a földet és
(...) elszéleszti lakóit,” a papok együtt szenvednek a néppel, az úr a
szolgájával, az úrhölgy a szolgálóleányával (2. vers).
Az
országok kölcsönadnak más országoknak, de maguk is kölcsönt fognak felvenni. A
vevő olyan lesz, mint az eladó. Az ország, mely kölcsönt vesz fel, hogy
gyárakat építsen, a gyárak termékeit eladja a kölcsönadó országnak. „… a hitelező, mint az, akinek hitelez”
(2. vers). „Megüresíttetvén
megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik” (3. vers); ezt a
témát már más próféták is említették.
A világ vezető
pozícióit betöltő emberek eltűnnek a süllyesztőben: „elhervadnak a föld népének nagyjai” (4. vers). Lelki sötétség lesz
úrrá a földön, mert „áthágták a
törvényeket, a rendelést megszegték” (5. vers). Akik a földön élnek,
bűnösök „ezért megégnek a földnek lakói,
és kevés ember marad meg” (6. vers). A globális felmelegedés szedi
áldozatait. Az aratás szűkös lesz (7. vers). A koncertek megszűnnek (8. vers).
Városok omlanak le, és házak zárulnak be (10. vers). Az öröm elvész a homályban
(11. vers), a városkapuk már csak törmelékek lesznek (12. vers). De Ézsaiás nem
csak egyetlen várost ábrázol így, hanem „így
lesz a föld közepette” (13. vers).
Ezen idő
alatt a hűségesek „felemelik szavukat,
ujjongnak” (14. vers). Ez a késői eső ideje, ezért „hangos szóval ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől” de ugyanúgy kelet felől is
hangzik, hogy „dicsérjétek az Urat”
(15. vers). Az Úr nevét, a lelki Izrael Istenét dicsőítik a Szentlélek egész
földre való kitöltetése idején (Jóel 2:28). „A
föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak!” (16. vers).
A
nyomorúság ideje ezután következik majd, amikor a hűségesek Ézsaiáshoz
hasonlóan kiáltanak fel: „jaj nékem! A
hitetlenek hitetlenül cselekesznek” (16. vers). Az egész földre kiterjedő
üldözés veszi kezdetét és „Rettegés,
verem és tőr vár rád földnek lakója” (17. vers). Az emberek menekülni
fognak a terror elől, de „lesz, hogy aki
fut a rettegésnek szavától, verembe esik” (18. vers). Aki mégis kijut,
csapdába fog esni. De nem emberkéztől származik az, hogy „az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai”
(18. vers). „Romlással megromol a föld,
töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; Inogva meging a föld,
miként a részeg” (19-20. vers).
A Menny
volt lakosai (sátán és bukott angyalai) megbűnhődnek azon a napon, hasonlóan a
földi királyokhoz (21. vers). A királyok a föld színére lesznek korlátozva,
Sátán pedig egyedül lesz a földön ezer évig. „És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak
tömlöcbe, és sok napok [1000 év] után meglátogattatnak” és sátánnal együtt
elpusztíttatnak a végrehajtó ítélet során a Messiás, Krisztus által a bűn végső
felszámolásakor (22. vers).
A
Mennyben nem lesz szükség sem Napra, sem Holdra (23. vers). Abban az időben a
seregek Ura fog uralkodni dicsőségben, mint Királyoknak Királya és Uraknak Ura
a Sion hegyén az új Jeruzsálemben, népe között (23. vers).
Szerető Istenünk! Ézsaiás sikerrel hívta fel
figyelmünket arra a tényre, hogy Te irányítod a történelmet és a jövő
eseményeit a Földön. Urunk, tarts meg minket a tenyeredben, hogy a körülöttünk zajló, különös események közepette
is bizakodóak maradhassunk, és örömünk állandó legyen! Ámen.
Koot van Wyk
98. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezetéhez (június 11-17.).
Az általunk mesélt
történetek jelentősen befolyásolják az életünk minőségét. A „Nincs elég”
önbeteljesítő jóslattá válik, és a hiány, a halvány árnyék és a mohóság
gondolkodásmódját hozza el. A „Nem vagyok teljes értékű” vagy a „Nem vagyok
szerethető” az áldozatszerep, a bátortalanság és a kicsiség körforgásaiba térít
minket. A „Nem bízok bennük” az önmagunkra támaszkodásra, az aggodalomra és a
magányosságra nevel minket. Az általunk mondott meséket nem annyira választjuk,
mint inkább magunkba szívjuk. Örökségül kapjuk őket, mint a nyelvi akcentust
vagy a modorosságot. A valóságunk érzékelését festik le.
Csak úgy, mint a többi
történet, azok is, amelyeket Istenről mondunk, alakítják az életünket. Részben
ezeket a benne foglalt történeteket állítja Ellen White középpontba ebben a
fejezetben. Az emberek nemzedékeken keresztül hamis feltételezésekkel
rendelkeztek Istenről („nem értették meg Istent”). Amikor az elménkben egy
bosszúálló, sokat követelő, maximalista, hamar haragra gerjedő, egyeseket előnyben
részesítő Isten képe él, könnyű azt feltételezni, hogy az előre látható
tökéletlenségeink miatt nem leszünk elérhetőek az Ő számára. Sőt, ami még
rosszabb, akár azt is feltételezhetjük, hogy mások sem lesznek elérhetőek Isten
számára.
„Teljes mind a széles föld
az ő dicsőségével!” – ez sok történetet próbára tesz. Isten valamennyi
nemzetséget és népet betakar szerető jóindulatával és kegyelmével. Ézsaiás
mindent magába foglaló kijelentése Isten jelenlétéről nem csak azon történetek
számára jelent kihívást, amelyeket az izraeliták örököltek, hanem a sajátjaink
számára is. A kérdés számunkra az: talán túl kevés érdemét tudtam be az ő
nagyszerű kegyelmének, vagy talán túl nagy részben hibáztattam az igazságért?
Kris Loewen
Segédlelkész
Walla Walla University Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése